Valahogy így:

– Jó napot, Viktor szomszéd!

– Adj’Isten, Orsolya. Illetve polgármester asszony.

– Hogy van mindig?

– Megvagyok. Mondja, miért pletykál rólunk mindenféle hazugságot?

– Én aztán nem! Csak azt mondom, amit az ismerőseitől hallok. Például azt, hogy veri a feleségét meg a gyerekeit. Hogy maga egy diktátor.

– Ki mondja ezt?

– Hát a Klára asszony meg a Pista, aki új helyen van, aztán ott a Marci is.

– Nem zavarja, hogy éppen ők azok, akik ki akarnak üldözni minket a faluból? Ha egyszer nem csak őket, de a családomat is meghallgatná, rájönne, hogy mindig megkérdezem őket, mit akarnak és mit nem. Mellesleg soha egyetlen ujjal sem nyúltam hozzájuk.

– Ahogy maga kérdez, az nem demokrácia, az csak populizmus. Hallgasson rám, amit én mondok, az demokratikus, aki hallgat rám, az demokrata. Aki pedig nem, az diktátor.

– Gondolja? De miért jött hozzám?

– Egy kis pénzért.

– Kölcsönért?

– Önkéntes adományért, amit kötelező lesz kifizetni.

– És mi lesz azzal a pénzzel, amivel tartozik nekem? Tudja, a hitel, amit közösen vettünk fel a játszótérre, de még nem kaptam meg a maradékból nekem járó részt.

– Azt nem is fogja, amíg ilyen kirekesztő. Majd megvizsgáljuk, hajlandó-e végre szolidáris lenni és beengedni a házába egy-két rászorulót. Ha átvesz tőlem három atomtudóst és két szívsebészt, beszélhetünk a pénzről, addig egy szót sem.

– Átveszek én, ha írásban kérik, hogy hozzám jöhessenek és hajlandók azt is elárulni, hogy kicsodák és honnan érkeztek.

– Tudja jól, hogy egyik sem tud írni, az meg mindegy, honnan jönnek. Az emberiesség parancsa, hogy befogadja őket.

– Na és hol dolgoznak az atomtudósok és szívsebészek?

– Csak nem várja el egy menekülttől, hogy dolgozzon? Ne kérdezősködjön, csak etesse-itassa őket és legyen boldog, hogy segíthet.

– Na de ezek az analfabéta tudósok és orvosok már a fél falut megtámadták!

– Mentális gondjaik vannak, úgyhogy legyen velük megértő.

– Ide ugyan be nem teszi a lábát egyik sem! A családomat meg kell védenem!

– Ha nem fogadja őket, akkor is fizetnie kell az ellátásukat, ezt követeli meg a szolidaritás, az emberség.

– Aztán miből fizessek, ha maga meg visszatartja a pénzt, ami járna nekem?

– Vegyen fel hitelt. Oldja meg.

– Van pénze a falunak, miért nem abból eteti-itatja őket?

– Volt pénze, de már nincs. Elfogyott.

– Elfogyott? De mire költötte?

– Erre meg arra is. Amire kellett. Például volt ez a szúnyoginvázió, vettünk 20 darab automata hátvakarót.

– Igaz is, hol vannak a számlák?

– Az meg minek? Elveszítettem valahol. Sms-ben rendeltem meg, de az sms-ek felszívódtak. Ne foglalkozzon vele, a lényeg a vakarás.

– Azt is hallottam, hogy rengeteg pénzt adott a szomszéd falu polgármesterének, annak a Vologyának. Aki folyton azzal fenyegetőzik, hogy fogja a puskáját és pár óra alatt a házamban lesz, ha nem támogatom én is lelkesen a felvételét a polgárőrségbe. Közben meg elzavarja a gyerekeinket a játszótérről. Amit abból a hitelből építettünk, amit közösen vettünk fel és aminek a maradékával maga még mindig tartozik nekem.

– De kicsinyes, milyen önző! Hol itt a szolidaritás? Vologyát idegesíti a gyermekzsivaj. A maga kölykei játszogassanak az árokparton.

– Na, ebből elegem van! Akar még valamit?

– Már mondtam, önkéntesen kötelező adományt. Sokat, mert segítenünk kell a szomszéd falut is, meg aztán nekem is kell az a pénz, hogy el tudjam látni a családomat. Le kell cserélnünk a Rolls Royce-t, már két éves veterán, meg utazgatnunk is kell, hogy megismerjük a világot. Van egy pár luxus hajóút, ilyesmi. Szóval fizet?

– Eszemben sincs.

– Rendben, akkor keresztet vethet a hitelből magára jutó pénzre, és eljárást indítok maga ellen, mert megszegi a kötelezettségét.

– Próbálja meg, és most távozzon innen!

– Látja? Itt a bizonyíték arra, hogy maga egy diktátor! Jó, elmegyek, de magára vessen! Ja, és nemsokára meglátogatja magukat három szakállas, szoknyás férfi. Vagy nő, ez még nem világos.

– Mi?!!

– Elhozzák maguknak az új idők szelét. A lányának elmagyarázzák, miért természetes, ha fiúnak képzeli magát, a fiának pedig megmutatják, miért jó, ha lányként él tovább és hogyan szülhet. Örül, mi? Végre elindulhatnak a fejlődés útján. És szomszéd, a pénz! Ne feledje a pénzt!

Szerző: ifj. Tóth György

Kiemelt kép: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Benko Vivien Cher