Sinka Klára és férje, Serle Ádám három gyermekkel Berhidán találta meg a helyet, ahol azzal foglalkoznak, amit szeretnek, s ami őstermelőként megélhetésüket biztosítja. De a pár története ennél többről szól!

– A vidéki környezet, az állattartás nem volt szokatlan számomra, a településen sokak megélhetését biztosítja, ebbe vágtunk bele mi is – meséli Klára. – A gazdaságot két tehénnel kezdtük, eleinte hobbiból, majd megvásároltuk a szomszéd házat is, abba költöztünk át, s a régiben alakítottunk ki egy sajtműhelyt, raktárt, majd a sajtkészítéshez szükséges gyártósor is itt kapott helyet.

Hogy mi adta a kezdőlökést?

A ház a sok mellék­épülettel, az egykori istálló és a hatalmas terület. Az első komolyabb időszak az volt, amikor hét bikát, egy tyúkot, egy kakast, egy szamarat és két bárányt neveltünk egyszerre házőrző komondorunk segítségével. Egyre inkább láttuk, a megélhetéshez sok mindent meg lehet termelni. Úgy érzem, kezdik felismerni az emberek, hogy saját szükségleteiket nem feltétlenül csak a boltból elégíthetik ki. És még örömet is ad – meséli Klára.

S hogy mi van most a Szamarasházban, ahogy a birtokot elnevezték, ami majdnem a városka közepén fekszik? Sok mindent kipróbáltak, végül maradtak a teheneknél.

– Még nem tudatosan, üzletszerűen gyártottuk a sajtot, csak magunknak. De egy tehén több tejet ad annál, amit egy család elfogyaszt, így a felesleggel kísérletezgettünk. Eleinte túrógombócpartira hívtuk rokonainkat, s a maradékkal tovább próbálkoztunk, végül úgy döntöttünk, kipróbáljuk a sajtkészítést. Izgalmas kihívás, utánaolvastunk mindennek, s találtunk Biatorbágyon egy sajtkészítőt, elmentünk hozzá egy háromnapos tréningre. Reggeltől estig tanultunk, rengeteg ismerettel tértünk haza. Ádám pedig kiment Németországba, kimondottan camembert-gyártó tanfolyamra, mert neki az a kedvence. Mindezzel a tudással, na meg az akkor már mögöttünk lévő tapasztalattal szélesedett a kínálat, így

ma már büszkesé­geink 2–3 hónapig rúzspenésszel érlelt sajtjaink – a berhidai lyukacsos, a berhidai parasztsajt vagy az Ámor. Nagyon igénylik vásár­lóink a friss, érlelés nélküli sajtot, a gomolyát, a parenyicát, de készül nálunk mozzarella, feta, no meg camembert.

Utóbbit éttermek is viszik, ezért kialakítottuk camembert-érlelőnket, mivel az egyes fajtákat elkülönítve kell gyártani. A penészek nagyon intenzívek, egymással nem keveredhetnek – avat be a rejtelmekbe Klára.

A családi sajtműhely két tehén hozamának feleslegét használta, majd később nőttek az igények, vásároltak még két tehenet, na ez már jókora pluszt adott.

– Kistermelő lettem – mondja büszkén Klára, s elmeséli, sokat számít a tejhozam, de nem a mennyiség, sokkal inkább a minőség, a zsírtartalom. Minél magasabb, annál több és jobb minőségű sajt lesz. Két fő szempont határozza meg a minőséget; a fajtaválasztás – először magyar tarkákat vettünk, majd egy Jerseyt, amely zsírosabb tejet ad. Az állatok tehát megvoltak. Igen ám, de termőföld, az nem. Vásároltuk a takarmányt, amit szerettünk volna saját földön termelni a „lányoknak”. Eleinte szemes takarmányt termesztettünk, mára viszont átálltunk a lucernára, a szénára, szenázst készítünk, tegnap például zabos borsót bálázott a párom, aminek a fehérjetartalma jót tesz a pocakjuknak meg a tejnek. Leginkább a bálázott zöldet szeretik, de kapnak kis mennyiségű száraz takarmányt is. Így folytatjuk lépésről lépésre.

A családi gazdaság napi rendszerre épül

– Reggelente van egy kis „énidőm”, végiggondolom a napot, logisztikázok, ki mikor és hol lesz, mit csinál. A gyerekeket elviszem suliba, 8-ra visszaérek, Ádám közben kimegy a „lányokhoz” fejni. Ha kell, kihordja a trágyát, vagy a kisbocikat cumisüvegből itatja, megetet, bedarálja, bekészíti az esti takarmányt. Ehhez igazította saját munkáját, amit a délutáni és esti fejésig végez.

Felvetem, hogy sokan ódzkodnak ettől a fajta életmódtól, mert szerintük óriási lemondással jár. Klári ezt cáfolja:

– Nem mennénk vissza Pestre! A szervezés adja a munka dandárját, na és a terveink, mert azok vannak.

Nem unatkozunk. Egyik már megvalósult, az, hogy ősztől tavaszig füstölt árut is készítünk. Mert jó a sajt, de jó a kolbász is. Hat mangalicánk adja az alapanyag egy részét, de a húsuk zsíros. Viszont a marhahús meg nagyon száraz. Gondoltunk egyet, s összekevertük. Kitűnő kolbász meg szalámi lett a végeredmény! A tejtermékek és a füstölt áruk piaca erősíti egymást, ezért szombatonként piacozunk, amit nehezen képzeltem el régen, mégis belevágtunk.

A tejtermékeket kezdettől készítik, joghurtot, tejfölt, túrót, kefirt, krémsajtot, ivójoghurtot és fagyit.

– Isteni fagyikat, melyeket tavaly árusítottunk először, mert a gépekre so­káig gyűjtöttünk.

Valahogy így épül egyik termék a másikra, a tejből vagy sajt, vagy fagyi készül, minden a hatósági előírások szerint. Figyelünk rá, hogy a tejet azonnal felhasználjuk a fagyihoz, mert az romlandó. Kuriózum, hogy fagyit gyártunk őstermelőként,

a főzött fagylalttal lefőzzük az olaszokat, igaz, német minta alapján, német technológiával. Mindenben a kézi munkát részesítjük előnyben, a gépi már nagyüzemi, nem kézműves.

A fagylalt új kategóriáját szeretnénk megteremteni, ami attól egyedi, hogy berhidai tehenek tejéből készül, „akik” egy berhidai család által a Berhidán termelt takarmányt fogyasztják. Így zárul be a kör!

– S hogy mit hozott még az életforma- és lakhelyváltás? Nemrég a fiam osztálya járt nálunk pályaorientáció keretében, mint szülő, elhoztam őket a munkahelyemre, azaz haza. Megnéztek mindent, készítettünk gomolyasajtot, fagyiztak, majd egy palotai osztály járt nálunk. Érzek ambíciót, hogy gyerekeket tanítsak, megismertessem velük a házi készítésű élelmiszerek előnyeit, a folyamatokat, és úgy látom, egyre többeket, egyre jobban érdekel ez a dolog. Végeredményben a gyógypedagógusi végzettségemnek ebben veszem hasznát – zárja a beszélgetést Klára.

Veol

Kiemelt kép: Benkő Péter/Napló