Az alábbi sorokat nem azért írom, hogy könnyeket csaljak az olvasók szemébe vagy sajnáltassam a német polgárokat, hanem csakis azért, hogy a magyar kormány bevándorláspolitikáját idegengyűlölettel vádoló hazai ellenzék hívei is elgondolkozzanak végre azon, mi történt volna, ha az Orbán-kormány is engedi a migránsok korlátlan beözönlését országunkba.
Megmondom, mi történt volna: ugyanaz, amit ma Németországban látunk. Sőt…
Mivel Magyarország lett volna (és lenne ma is) a migránsok ún. „első fogadóországa”, így addig, amíg az európai elosztások nem történnének meg – szóval ki tudja, mennyi ideig – Magyarországon rekednének.
Nézzük, mit árulnak el a német bírósági dokumentumok a migránsok által elkövetett nemi erőszakokról!
A kölni szilveszter már mindenkinek a könyökén jön ki, amikor 2015-ben, éppen a kereszténység híres dómja előtt, fiatal migránsok tömegesen támadták meg az ott ünneplő német nőket. Hagyjuk is.
Ugorjunk négy évet előre, és nézzük, mi történt azon a 2019. október 31-i éjszakán, amivel kapcsolatban később az ulmi tartományi bíróságnak kellett ítéletet hoznia. A 2021. március 15-i bírósági ítélet szerint Lina Peters 22.45 körül szállt fel a fiatalemberekkel az Illerkirchbergbe tartó buszra. A „chill house”, amelyről a férfiak beszéltek neki és ahová elhívták, valójában – mint később rájött – egy lepusztult szállás volt menedékkérők számára, Beutelreusch városrészben. Ott a már ittas lányt rávették, hogy igyon meg egy pohár kábítószerrel kevert vizet, végül pedig aznap este három férfi nemi közösülésre kényszerítette; ötször erőszakolták meg.
Lina Peters – a Neue Züricher Zeitung szerint – csupán egyike azon nők ezreinek (!), akik az elmúlt években csoportos nemi erőszak áldozatává váltak Németországban.
A freiburgi tartományi bíróság 2020-ban ítélt el nyolc férfit, akik egy diszkóban szórakozó nőt elcsaltak, majd egy bokorban több, mint két órán keresztül erőszakolták.
A kelet-fríziai Leerben 2021-ben három férfi egy 16 éves lányt csalt be a lakásukba, ahol először összeverték, majd utána többször megerőszakolták. Ugyanakkor Mallorcán nemrég öt németországi férfit tartóztattak le, akik megerőszakoltak egy 18 éves lányt. A spanyol újságok a brutális elkövetőkről mint „német” fiatalokról beszéltek, míg aztán rövid hallgatás után a németországi média, köztük például a Bild is beszámolt arról – igaz, óvatosan fogalmazva –, hogy a letartóztatottak migrációs hátterűek.
A kérdés, hogy a nemi erőszak jelenségének mennyiben van köze a migrációhoz, még manapság is megosztja az ítélkezők németországi táborát. Míg a jobboldali politikusok hajlamosak az erőszakot kizárólag a külföldieknek, nevezetesen a menedékkérőknek tulajdonítani, addig a baloldal igyekszik tagadni minden ilyen összefüggést.
A Zöldek e tekintetben még tovább is mennek, az államilag támogatott Amadeu Antonio Alapítvány, amely szoros kapcsolatban áll a párttal, ezt írja:
„Aligha van még egy olyan sikeres szlogen, mint az a mese, hogy a nők már nem érzik magukat biztonságban Németországban, mert »annyi külföldi férfi jön ide«…”
Szerintük erről a média tehet, amely sokkal nagyobb figyelmet szentel a nem németek által elkövetett bűncselekményeknek. Egyszóval véletlen, hogy a leeri, freiburgi és illerkirchbergi elkövetők főként Szíriából, Irakból és Afganisztánból érkeztek.
A rendőrségi statisztikákat tekintve a bejelentett nemi erőszakok, szexuális támadások és súlyos testi sértések száma az elmúlt években markánsan megnőtt. Míg 2013-ban 100 000 lakosra 9,2 esetet regisztráltak, tavaly ez az érték már 14,1 volt. Ugyanakkor a mintegy 10 000 gyanúsított 37 százaléka külföldi volt. Azonban ugyanígy van ez Svájcban is, ahol a regisztrált nemi erőszakok száma az elmúlt években folyamatosan emelkedett, a 2015-ös 532-ről 867-re.
Mivel a Neue Züricher Zeitung cikke szerint a „csoportos nemi erőszak” nem számít bűncselekménynek, a német rendőrségi és bűnügyi statisztikákban nincsenek erre vonatkozó adatok. Így aztán nem is kutathatóak.
Ezért is kellett idén májusban az AfD-nek konkrét kérdést intéznie a kormányhoz, a válaszból pedig megtudhattuk, hogy tavaly 789 „csoportos nemi erőszaknak” minősíthető esetet regisztráltak – többet, mint az elmúlt években bármikor. Azaz naponta kettőt.
Fotolia/kmiragaya
A gyanúsítottak 65 százaléka ismert volt a rendőrség előtt, a külföldiek aránya pedig 50 százalék körül mozgott. Ez utóbbiak közül a már németországiak száma 471 volt, a többi a Szíriából (72), Afganisztánból (52), Irakból (51) és Törökországból (35) érkezett menekültek közé tartozott.
És pont ezek az országok azok, amelyek – Frank Urbaniok, német-svájci pszichiáter szerint – évek óta vezetik a statisztikákat. A pszichiáter, a 2020-ban megírt tanulmányában – amelyet a 2023. július 22-i Neue Züricher Zeitung is idézett –, külön kiemelte, hogy az
irakiak, a szírek, a marokkóiak, a pakisztániak, a szomáliaiak, az afgánok és az algériaiak masszívan felülreprezentáltak a szexuális bűncselekményekben, mégpedig egyes esetekben a német lakossághoz képest 1000 százalékot (!) meghaladó bűnözési rátával.
Az ijesztő számok ellenére mégis vannak Németországban olyanok, akik igyekeznek a statisztikai adatokat finomítani „összetett okokra” hivatkozva, úgymint az elkövetők társadalmi körülményeire, a szegénységre, a kilátástalanságra, sőt még arra a nevetséges indokra is, hogy a menekültek között a fiatal férfiak aránya magasabb, mint a lakosság többi részénél.
Urbaniok szerint, ez azonban csak a politikusok és a mainstream média kísérlete, hogy elfedjék a valóságot. Ellenük szól, hogy a szociálisan különösen nehéz körülmények közt élő vietnámi migránsok egyáltalán nem tűnnek fel a statisztikákban. Sőt, a pszichiáter még hozzáteszi azt is, hogy a statisztikák valószínűleg még sokkal rosszabbak lennének, ha migránsok honosításuk utáni százalékát is hozzászámolnánk az adatokhoz. Ők ugyanis automatikusan „átcsúsznak” a német elkövetők csoportjába, amivel nemcsak torzítják a statisztikákat, hanem el is tűnnek a vizsgálók szemei elől.
A legizgalmasabb kérdés az, hogy mi a mozgatórugója a nemi erőszakoknak valójában?
Régebben is feltűnt, hogy a migráns elkövetők egyáltalán nem szerepelnek sem a pedofil bűncselekmények statisztikájában, sem a homoszexuális indíttatásúakban. Ilyen típusú bűntényeket jellemzően nem követnek el. (Akadnak kivételek, például annak a 10 éves osztrák kisfiúnak az esete, akit egy iraki migráns erőszakolt meg egy bécsi uszodában 2015 decemberében – a szerk.)
A szexuális bűntények szerfölött megemelkedett száma a muzulmán férfiak nőkről alkotott – és az európai felfogástól merőben eltérő – vallási és kulturális különbözőségében keresendő.
Érdemes azonban megjegyezni, hogy a közhiedelemmel ellentétben az muszlim nők nem kényszerből, hanem önszántukból viselnek fátylat vagy kendőt. Teszik ezt egyrészt vallási meggyőződésből – üzenet a kívülállóknak –, másrészt pedig szignalizálják a férfiak felé, hogy nem kívánják a közeledésüket. Így írja elő a Korán is. Vallásuk tanítása szerint azért ajánlott a nőknek fátylat, illetve kendőt viselni, hogy a muszlim nő felismerhetővé váljék, és ne zaklassák idegen férfiak. A Korán megtiltja a férfiaknak, hogy ezeket az asszonyokat megérintsék, a közelükbe érve még a szemüket is le kell sütniük. De ez csak azokra a nőkre vonatkozik, akik a Korán előírása szerint öltözködnek.
Többször fordult elő, hogy a rendelőmbe csadorban vagy hidzsában belépő muszlim női betegeimnek sem a fejbőrüket, sem a mellkasukat, de még csak a nyakukat sem nézhettem meg – pláne a diagnózis érdekében megtapintani! – anélkül, hogy a férj vagy az apa, tehát a család egyik férfi tagja ne lett volna jelen.
Adobe Stock/releon8211
Ruud Koopmans migrációkutató szerint a nemi erőszakok elkövetői többnyire erősen patriarchális, olyan iszlám országokból érkeznek, ahol a nőkről alkotott társadalmi és vallási felfogás teljesen különbözik az Európában megszokottól, különösen a velük való szexuális kapcsolatot illetően.
Azokhoz a nőkhöz, akik nem hordanak fejkendőt és ruházatuk nincs egészen a nyakukig zárva, hozzáérhetnek, mert őket szajhának, vagyis „szabad vadprédának” tartják
– írja Koopmans véleményét idézve a Neue Züricher Zeitung.
Ebből következik, hogy a hozott társadalmi és vallási normájuk eredményeként e fiatal migránsok számára
„a csoportos nemi erőszak nem titokban elkövetett szexuális bűncselekmény, hanem egy jogos lehetőség… – folytatja az idézett cikk – és így az elkövetőknek nincs is rossz lelkiismeretük emiatt, ugyanis viselkedésüket a csoport normái legitimálják”.
A példák jól mutatják, hogy – különösen a 2015 után érkezett – migránsok integrációja mind a mai napig sikertelen, ami egyben rávilágít az állam ez irányú erőfeszítéseinek kilátástalanságára is, különös tekintettel a kulturális differenciák, valamint vallási normák feloldását illetően.
Tényleg komolyan érdemes elgondolkozni azon, hogy mi történt volna Magyarországon, ha ugyanezek a tragédiák és erőszakos bűncselekmények nálunk esnek meg, pontosabban nálunk is megesnek.
Mi lett volna, ha kormányunk máshogy gondolkozott volna és nem építette volna meg – még időben – a déli határkerítést, illetve nem teremtette volna meg a védelmező jogi környezetet?
A migránsok és az országunk lakossága viszonyszámából kiindulva, illetve összevetve ezt a németországi arányok adataival, még az ottaniaknál is nagyobb számú bűncselekményt eredményezett volna.
Ezek a menekültek ugyanis – több, mint egymillióan –, először Magyarországon kellett volna, hogy „szállást” kapjanak, mielőtt (ha egyáltalán) a kívánt országba továbbutazhattak volna.
A magyar kormány kritikusai tényleg úgy gondolják, hogy erre az időre – vagy a kvóták szerint örökre – változtattak volna a magukkal hozott társadalmi és vallási szokásaikon a kedvünkért?
(TTG)
Kiemelt kép: imago/Ralph Peters
