Elméletileg, ugye, ezek az emberek értelmiségiek lennének. A jelek azonban azt mutatják, hogy besorolásukhoz új kategóriára van szükség: diplomás értelmetlenségiek.

A PDSZ-ről (Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete), pontosabban annak vezetéséről van szó. Mint azt több orgánum is hírül adta, ez az elvben a tanítók, tanárok érdekeit képviselni, védeni hivatott szervezet arra biztatta tagjait (és szándékuk szerint valamennyi pedagógust), hogy mondjanak fel.

Igazuk van, miért is ne? Hiszen azért tanultak, sőt azért is tanítottak, hogy végül ne legyen munkájuk. Ez az üdvös cél, ami egyúttal a legvegytisztább érdekvédelem is, csak éppen nem a pedagógusok érdekének védelme. Ám ez érdektelen (a PDSZ vezetése számára), a fontos az, hogy az úgynevezett baloldal számára győztes helyzetet teremtsenek, bizonyítva, hogy lám, a gonosz kormány miatt szegény pedagógusok az utcára kerültek.

A PDSZ már sokszor bizonyította, hogy bármi más jobban érdekli őket, mint tagságuk, szélesebb értelemben a tanítók és tanárok érdekvédelme. Szerveztek már kormányellenes megmozdulásokat, hergeltek hazug érveléssel tiltakozásokra, kordonbontásra (mert ha saját kezűleg nem is bontottak, az általuk felhergelt és balhéra mindig kész tanítványaik igen), szemérmesen félrenéztek, amikor egy pedofil (bocsánat, efebofil, ha ez jelent bármit is) pedagógiai asszisztens kérkedett egy 15 éves fiúval való természetellenes kapcsolatával. A PDSZ részéről annyi hangzott el, hogy a tagok magánéletével nem foglalkoznak. Nagyszerű szervezet ez a PDSZ!

A szakszervezet igazán szolgálja tagjainak érdekét – azzal, hogy szaktanácsot ad. Mondjatok fel, tanítók és tanárok augusztus elsejével és akkor még jár nektek az augusztus havi fizetésetek. Azzal kapcsolatban viszont, hogy miből élnek majd a „maradék” 11 hónapban, már nincs bölcs útmutatás, tanács.

Tegyük fel, bár a tények szerencsére mást mutatnak, de mégis, tegyük fel, hogy hergelésük visszhangra talál és tömegével hagyják el a pályát a pedagógusok, annyian, hogy lehetetlenné válik a tanítás az általános és középiskolákban. Ez lenne az igazi siker! Nem lenne, aki tanítsa a büdös kölköket, amúgy sem szeretnek tanulni, vásottak és idegesítőek. Az meg mellékes, hogy mi a jó nekik és mi nem. A PDSZ csakis a pedagógusok érdekeit „szolgálja”, a gyerekekét nem köteles. Az nem baj, ha a lázongó hőzöngők utcára viszik a kicsiket, azokat, akiknek valójában fogalmuk sincs, hogy mi történik, csak azt élvezik, hogy nincs tanítás. Nem mellesleg csodás élmény hallani, amint a gyermekkórus vezényszóra zengi, hogy fizessenek több pénzt a tanító néninek…

Ami pedig a legcsodásabb a PDSZ uszító üzenetében, az az, hogy ugyan felmondásra ösztönzik tagjaikat, de arra is, hogy miután elhagyták a pályát, ne lépjenek ki a szakszervezetből, fizessék tovább a tagdíjat. Miért is? Hiszen az ő érdekeiket már nem „védi” a PDSZ (eddig védte?). Ezek tényleg madárnak nézik a tanítókat, tanárokat! Ki az a csökött agyú idióta, aki havi rendszerességgel fizet a semmiért? Aki netán igen, az tényleg madár, hogy csúnyább meghatározást ne használjak. És olyan buta, hogy nem tanítania, hanem még sokat tanulnia kellett volna az iskolában, annak is a kisegítő változatában.

Ezek után már nincs mit csodálni azon, hogy a PDSZ taglétszáma folyamatosan csökkent a rendszerváltás óta, és ez így menne tovább, ha sok tagjuk eleget tenne felhívásuknak és felmondana.

Sok sikert hozzá, PDSZ, előre a megszűnés útján!

Szerző: ifj. Tóth György

Kiemelt kép: MTI/Mónus Márton