A macska rúgja meg, ha értem a világot. De legalább ilyen meglepő lenne, ha a világ értené önmagát.

Azt valahogy még csak megértem, hogy elmebetegek kitalálták a hús nélküli húst (zöldségből!?) és már várom, milyen lesz a sótlan só. Amit viszont nem vártam, de eljött, az a gondolat nélküli gondolkodás. Vagy mondjuk inkább így: ész nélküli esztelenség. Az már nem is lep meg, hogy békealapnak neveznek valamit, amiből fegyvereket vásárolnak, hát persze, a béke elengedhetetlen feltétele a gyilkolásra alkalmas eszközök minél nagyobb száma.

Innen már csak egy picike lépés annak az alapelvnek a kimondása, hogy az emberéleteket a legjobban egy atomcsapás óvja.

De ami most Szaúd-Arábiában történt, az minden képzeletet felülmúl. Békekonferenciát rendeztek, ahová a két harcoló fél közül az egyiket nem hívták meg. Na jó, az oroszokat nem szeretik, de akkor kivel tárgyalnak a békéről? Őrület! Olyan ez, mint amikor bulit rendeznek Ödönke születésnapjára, de őt nem hívják meg. Minek? Még zavaró tényező lenne, elvégre mindenki kötelességének érezné, hogy felköszöntse, ami, ugye, a buliról vonná el a figyelmet.

Rendben, de még mindig nem tudom, hogyan lehetne megállapodni a harcok beszüntetéséről az egyik hadban álló nélkül? Újra megkérdezem, kivel is tárgyalnak? Csak nem az ismert ukrán zongoraművésszel? Aki naponta megismétli Cato felszólalásait: Karthágónak (Oroszországnak) pedig el kell pusztulnia! Ez lenne a békejavaslat? Hát erről aztán van mit tárgyalni, az nem is kétséges.

Mellesleg a meghívottak listájáról valahogy lemaradt Magyarország is, ami nem csodálható. Elvégre egy komoly békekonferenciáról nem hiányzik az a tárgyaló, aki békét akar. Ugyanolyan zavaró tényező lenne, mint a már említett Ödönke a szülinapján. Így viszont sok nagyeszű sündisznócska biztosíthatja egymást arról, hogy a békéhez vezető legbiztosabb út a harcok intenzitásának fokozása, még több fegyver és még több halál.

Persze tudom én, mit akarnak a „békepárti” tanácskozók. Megnyerni az arab országokat az ukránok érdekében, szembe fordítani őket Oroszországgal. De nem olyan ez, mint Hamlet gondolatai? Őrült beszéd, de van benne rendszer. Csak éppen az a rendszer mindent inkább szolgál, mint éppen a konferencia tárgyát, azaz legkevésbé a békét.

Ha valóban béketárgyalásokról lenne szó, az ukránnal szemben ott ülne az orosz küldöttség is, a többiek pedig – akár egy focimeccsen – biztathatnák fennhangon a feleket: Hajrá béke! Hajrá béke!

E sorok születésekor még nem tudni, miként zárul a kétnapos összejövetel. Ám talán nem tévedek nagyot, ha a tények ismeretében feltételezem, sok szó ott nem esik fegyverszünetről, béketárgyalásokról. Olyan béketervekről talán igen, amiket vagy az ukrán, vagy az orosz fél nem hajlandó elfogadni, azokról meg minek tárgyalni? A résztvevők biztosan tudják, én nem értem.

Ellenben tartok tőle, hogy a békét jelképező fehér galamb nem fog a magasba röppenni. Lehet, hogy egy béketerv helyett éppen a galambot fogják kisütni. Bár tévednék….

Szerző: ifj. Tóth György