Évadindító nagyinterjút adott a parlament házelnöke, amelyben többek között beszél arról, hogy Svédország NATO-csatlakozását biztonságpolitikai szempontból elhibázott lépésnek tartja, hogy az EU-s pénzekért vívott csörte valójában egy hibrid háború, amit a brüsszeli globalisták folytatnak a szuverenitását védő Magyarország és Lengyelország ellen, illetve, hogy abnormálisnak tartja, hogy az USA a nagykövetén keresztül napi szinten rugdossa egy szövetségesét.
– A kormány és Novák Katalin köztársasági elnök is egyértelművé tette, támogatja Svédország NATO-csatlakozását. Ha nem így lenne, nem lenne az Országgyűlés asztalán a ratifikáció. A Fidesz–KDNP azonban egy élő politikai közösség, így tagjainak lehet eltérő véleménye. Márpedig sokan látjuk úgy a frakcióban, érdemes lenne várni még a döntéssel. Mégiscsak egy olyan új tag csatlakozna a katonai szövetséghez, amellyel alapvető bizalmi viszonyra lenne szükség, ha már a védelmünket is egymásra bízzuk. Ennek a bizalomnak a meglétére az utóbbi években a svéd politika, különösen a baloldala, az égegyadta világon semmilyen alapot nem adott. Ellenkezőleg: az élen járt, amikor Magyarország támadásáról volt szó, s azóta sem érzékelem a gesztusokat, amik igazolnák, hogy ha ők a jóváhagyásunkkal belépnének a NATO-ba, onnantól valóban egyenjogú szövetségesként tekintenének ránk, nem pedig mint csicskásra – mondta el a házelnök annak kapcsán, hogy hazánk egyelőre nem hagyta jóvá Stockholm NATO-csatlakozását.
„Nem a törökökre várunk. Egy szuverén ország szuverén parlamentje fog dönteni akkor, amikor elérkezettnek látja az idejét” – szögezte le.
„Természetesen érdeklődve figyeljük, hogy a török partner, amely a NATO második legerősebb hadseregével rendelkezik, hogyan boldogul a svédekkel a maga vitájában. De mi nem ajánlottuk fel, hogy az ő álláspontjukhoz igazodunk, a törökök pedig még csak jelzés szintjén sem tettek utalást arra, hogy bármilyen elvárásuk lenne velünk szemben. A magánvéleményem az, hogy amíg a törökökkel dűlőre nem jutnak a svédek, nyernek némi időt ahhoz, hogy valamelyest javítsák a velünk való kapcsolatukat” – mondta Kövér László, rámutatva: két hagyományosan semleges ország, Finnország és Svédország adja fel a pozícióját, – utóbbi reménybeli – NATO-tagként egyenesen Oroszország frontvonalába kéredzkedve be.
„Ez önmagában olyan fejlemény, amely megért volna egy átfogóbb, mélyebb vitát mind Magyarországon, mind Európában. Véleményem szerint e két ország csatlakozása az észak-atlanti katonai szövetséghez valójában nem erősíti, hanem gyengíti Európa biztonságát”.
A házelnök emlékeztetett: a jelek szerint az orosz–ukrán háború kapcsán kitörő, részben indokolt pánik, részben mesterséges hisztéria egy régi geostratégiai terv gyors végrehajtására ad most lehetőséget.
„Finom jelekből láthatjuk: a még megmaradt semleges országokra, Ausztriára, sőt Svájcra is nehezedik némi diplomáciai nyomás a tengerentúlról és az EU centrumából, hogy gondolják újra a kívülállásukat. Másról, többről van tehát szó, mint két északi ország vagy akár egész Európa biztonsági helyzetéről”.
Kövér László reflektált azokra az állításokra is, amelyek szerint az orosz–ukrán háború döntés elé állítja Magyarországot, hogy a Keletet vagy a Nyugatot válassza.
„Van, amiben nem tudunk és nem is akarunk választani, mert már megtették az elődeink. Ez pedig az, hogy a nyugati keresztény kultúra része vagyunk, mi Európába, annak politikai intézményrendszerébe már a keresztény állam megalapításával beléptünk. Azóta ez határozza meg a nemzeti kultúránkat is. Most azok akarnak bennünket politikai és gazdasági értelemben kizárólagos választásra kényszeríteni, akik Európának ezen eszmei-erkölcsi alapját megtagadják. Velük ellentétben számunkra nem létezik nem keresztény Európa” – emelte ki a házelnök, rámutatva: Magyarország nemcsak azért, mert a kezdetek óta világbirodalmi aspirációk ütközőpontjában van, kulturálisan is egyfajta közvetítő kapocs tud lenni.
„Azoknak, akik ezt az értelmetlen választást ránk akarják erőszakolni, fel kell tennünk a kérdést: miért is kellene elfordulnunk azoktól, akikkel közös történelmi-kulturális gyökereink vannak, s akik ezt ugyancsak jó szándékkal vallják meg? Miért ne lehetne ebben érték, miért ne lehetne Magyarország egy azon hidak közül, amelyek a hagyományos értelemben vett Nyugatot és az önmagában is sokszínű Keletet összekötik? Amikor ilyen választási kényszerbe kerültünk, abból mindig csak tragédiát elszenvedve tudtunk kijönni, gondolhatunk akár az oszmán hódítási törekvések nyomán az ország három részre szakítására, akár az 1945 utáni háborús hatalmi osztozkodás következményeire”.
Kövér László nem érzékel különbséget Novák Katalin és a kormány álláspontja között a háborút illetően.
„Nem érzékelek különbséget az álláspontok között, legfeljebb a megfogalmazás tér el. Nyilvánvalóan másképpen beszél – s helyesen is teszi – egy államfő, amikor az országát képviseli, mint egy kormánytag, ettől még ugyanazt a külpolitikát folytatja. Egy külügyminiszternek – adott esetben – más hangnemet kell megütnie, amikor konkrét vitákba bonyolódik akár az ukrán, akár a nyugati kollégáival a háború kifutásának megítélését illetően. Egyébként – hasonlóan más kormányzati megnyilatkozásokhoz – Novák Katalin is elsősorban a békéről beszél, ami önmagában is megkülönbözteti őt is és Magyarországot is minden más szövetséges európai és NATO-tagország politikusától. Utóbbiak több százezer ember életének kioltása után is arról hadoválnak, hogyan tudná az egyik fél megnyerni a háborút. Csakhogy senki nem tudja megnyerni, ezt a háborút már mindenki elvesztette. Pontosabban mindenki – leszámítva az Egyesült Államokat, még inkább az azt uraló hadiipari, energetikai és pénzügyi lobbit”.
„Mi mindenkor a magyar érdekeket nézzük, ennek megfelelően választjuk ki azt, kivel, miről és milyen céllal tárgyalunk. Ez a jövőben is így lesz. Nekünk az ellenségünk ellensége nem biztos, hogy a barátunk, a barátaink ellensége sem ab ovo az ellenségünk, fontos továbbá, hogy a barátaink barátai sem feltétlenül a barátaink. A lényeg az, hogy kizárólag a magyar nemzeti érdek alapján mi magunk határozzuk meg, kik az ellenségeink s kik a barátaink. Ebbe sem engedünk beleszólást senkinek!” – húzta alá a házelnök.
Nem vagyok hivatalos érintkezésben az állítólagos amerikai nagykövettel – jelentette ki Kövér László David Pressman kapcsán:
„Másoktól hallom, hogy ő az Amerikai Egyesült Államok magyarországi nagykövete, de a tevékenysége alapján őszintén szólva ez eddig nem derült ki számomra. A magatartása finoman fogalmazva is merőben szokatlan” – indokolta meg az „állítólagos” jelző használatát a házelnök, aki szerint amikor Donald Trump volt az elnök, az amerikai-magyar politikai kapcsolatok is talán minden korábbit meghaladó mértékben voltak jók. „Abban bízunk, előbb-utóbb ismét változás történik a washingtoni adminisztrációban, s a dolgok visszazökkennek a normális kerékvágásba”.
„Rögzítsük: az utóbbi több száz, de különösen az utóbbi száz esztendőre visszatekintve az Európai Unió még ebben a pillanatban is a magyar nemzeti érdekek legjobb érvényesítési kerete. Azért gondolom így, mert elvileg ez még mindig egy egyenrangú és egyenjogú tagállamokból álló önkéntes együttműködés. Ameddig ez a szövetség fenn tud maradni, s benne Magyarország megkapja azt, ami neki jár, miközben teljesíti a kifejezetten a szerződésekből fakadó kötelezettségeit, addig ez az állítás igaz” – emelte ki Kövér László azu EU-t érintő kérdés kapcsán, hozzátéve: a tagságból fakadó egyik legfontosabb előny, hogy szabadon tudunk mozogni a határokon keresztül – bár ez az előny mintha kezdene elveszni, miután nemcsak a magyar–osztrák, hanem már az osztrák–német határon is van ellenőrzés, tehát maga az unió számolja fel azokat a vívmányokat, amikért sok polgár hasznosnak tartja a közösséget.
„Folytatva a sort: amíg erdélyi és felvidéki testvéreinkkel útlevél nélkül tudunk érintkezni, amíg részt tudunk venni az európai gazdasági vérkeringésben úgy, hogy a gazdasági szuverenitásunkat alapvetően nem kell feladnunk, addig érdekünkben áll a tagság” – tette hozzá Kövér, aki szerint ma már a tagállamok nem tudják ellenőrizni ezt a rákos daganatként terjedő bürokráciát.
Az én ízlésem szerint a kormány még többet is tett, mint amit a magyar alkotmányosság becsületének sérelme nélkül lehetett volna az uniós pénzek érkezése érdekében – mutatott rá a házelnök, aki szerint az észszerűség határáig minden kompromisszumos lépést meg kell tenni azért, hogy a velünk szemben hatalmi visszaélést elkövető bürokráciának kifogyjanak az érvei annak alátámasztására, miért akarja pénzügyi eszközökkel csökkenteni Magyarország mozgásterét.
A baloldalról szólva is szókimondóan fogalmazott Kövér László:
„Ha olyan »zseniális« képességű emberek, mint Fekete-Győr András, Szabó Tímea, Jakab Péter vagy Márki-Zay Péter alkotják az ellenzéket és osztják az észt – remélem, senkit nem sértettem meg azok közül, akiket esetlegesen kihagytam –, akkor azt hiszem, Magyarország kollektív szellemi képességei, különös tekintettel a mögöttünk lévő harminchárom év demokratikus rutinjára, még elégségesek arra, hogy az emberek meg tudják különböztetni a futóbolondokat azoktól, akikre egy bicikli megőrzését legalább rá lehet bízni. Én az ellenzékre még a biciklimet sem bíznám rá, nemhogy az elektromos rolleremet, hátha zuhany alá tenné”.
