Undorodom azoktól, akik képesek megölni másokat. De ne undorodjak azoktól, akik követelik a szabad gyilkolást? Ifj. Tóth György írása.
Patenték plakátolnak. Szívük joga, olyan butaságot művelnek, amilyet csak akarnak és olyan sületlenséget követelnek, amilyen csak tetszik nekik.
A baj az, hogy erre még büszkék is, mert ők a harcos amazonok, akik teljes mellszélességgel beállnak a gyermekgyilkosságot követelők sorába. De Úr Isten, most biztosan besorolnak a nőket tárgyiasító, vagy éppen dehumanizáló aljas alakok közé, mivel a mellet említettem, de esküszöm, hogy csak a közismert kifejezést használtam, minden hátsó gondolat nélkül. Jaj, megint egy elsietett szó, a hátsóra célozni biztosan nagyon szexista dolog – az elmebeteg, mindenben a férfiak aljasságát vizionálók szemében.
Tisztázzunk valamit jó előre. Számomra a nő fogalma azonos a csodával. A nő képes arra, amire mi, férfiak, soha nem leszünk: életet adni.
Akkor sem, ha Brüsszelben egy sor idióta megszavazza, hogy de igen, a férfiak is szülhetnek, mert a férfiak akkor sem szülhetnek, ha erről az uniós határozat másként rendelkezik.
Sajnos a jelek szerint az Európai Parlamentbe nem engednek be elmeorvosokat vagy ápolókat, akik gyengéden bekísérhetnék a politikusoknak nevezett betegeket egy békés, gumírozott falu szobácskába. Tehát maradjunk annyiban, hogy tisztelem, becsülöm és csodálom a nőket, már persze azokat, akik a szó valóságos értelmében azok.
Mert azok, akik biztonságos abortuszt követelnek és azt állítják, hogy a magzatgyilkosság alapjog, azok nem nők.
A szememben biztosan nem azok. Ráadásul azzal sem vádolhatók, hogy beható ismeretekkel bírnának a biológia tudományában, másként nem követelnének akkora marhaságot, mint a „biztonságos abortusz”. Olyan ez, mintha száraz vizet vagy nedves tüzet követelnének, biztonságos abortusz ugyanis nem létezik, a beavatkozás, legyen az bármilyen, mindenképpen kockázatos. Még az úgynevezett abortusz tabletta is az, bár a gyógyszerlobbi igyekszik ezt tagadni. A kockázatok közül a „legenyhébb” a meddővé válás, ami persze a gyermekek megszületésének ellenségei szemében kívánatos mellékhatás.
A Budapestet beplakátoló Patent egyesület működése önmagában nagyon is hasznos, hiszen a nők elleni erőszakkal szemben lép fel, segíti az áldozatokat, ez pedig rendkívül fontos tevékenység. Azok a férfiak, akik kezet emelnek egy nőre, gyáva szemetek, az emberiség hulladékai. Aki ilyet tesz, azt legszívesebben a Holdra száműzném, de oxigénpalack nélkül. Na jó, ne legyünk ennyire radikálisak, legyen mondjuk 20 év valamelyik középkori várbörtönben, vidám patkánycsaládok társaságában. Nagyjából egyformák lennének.
Tehát leszögezhetem, hogy nem magát az egyesületet tartom közellenségnek. Csak a magzatgyilkossági törekvéseiket.
Forrás: Patent Egyesület / Facebook
A hívő ember számára a tilalom egyértelmű, az ötödik parancsolat így szól: Ne ölj! Nem arról szól, hogy ne ölj felnőtteket, ne ölj megszületett gyermekeket. Hitünk szerint a gyilkolás tilalma a megfogant életet is megilleti. Sajnos egyesek szerint a tízparancsolat csak amolyan ajánlás, utasításai némelyikét figyelmen kívül hagyhatják, ha éppen úgy diktálja az érdekük.
Amikor az abortusz kerül szóba, az ezt támogatók két nagy csoportját vélem felfedezni. Az egyik a férfiak köréből kerül ki, ők azok, akik semmiféle felelősséget sem hajlandók vállalni élvezetük esetleges következményéért. Ők azok, akik akár kényszeríteni is hajlandók partnerüket arra, hogy gyilkoltassa meg a már létező emberi lényt. A másik a nőnek látszó lények csoportja, akik szintén a korlátlan és felelőtlen szex élvezői, de az eredményét már nem hajlandók elfogadni. Ilyenkor jön a süket szöveg, a nő önrendelkezési jogáról, csak éppen egyetlen szót sem ejtenek a magzat élethez való jogáról.
Felfogásom – és szerencsére sok embertársam felfogása – szerint a gyermek nem nyűg, nem átok, ellenkezőleg, áldás, mindegyik csoda a maga nemében. Ám vannak, akik balesetként kezelik a fogantatást, de ha baleset, hát nézzük, mi történik ugyanilyen helyzetben a közúton?
Bár nem vagyok már mai gyerek, de ugyanúgy imádok autót vezetni, mint 45 évvel ezelőtt, amikor jogosítványt szereztem. Élvezettel ülök a volán mögé és senkinek nem akarok ártani az autózásommal. Viszont ha egyetlen másodpercnyi kihagyás miatt elgázolok valakit, annak akkor is következménye van, ha nem akartam. Vagyis minden tettünkért és annak következményeiért vállalnunk kell a felelősséget. Miért gondolja bárki is, hogy az élvezetes éjszaka után, ha a sors úgy hozza, felelősség nélkül szabadulhat meg a „baleset” következményétől?
De szolgálhatok ennél egyértelműbb példával is. Ugyebár lemondtunk a halálbüntetésről, mondván, hogy nincs jogunk elvenni egy emberi életet. Akkor sem, ha az illető igenis elvette másét. Helyesen jártunk el? Úgy vélem, jobbára igen. (Kivételek persze akadnak, van, amikor igazságérzetünk azt követelné, hogy a brutális, lelkiismeret nélküli gazembert iktassuk ki, ne árthasson többé senkinek, de ez egy másik kérdés.)
Ha egy felnőtt, tettei tudatában lévő mocskot sem ölhetünk meg, milyen jogon tehetjük ugyanezt egy bűntelen, önmagát megvédeni képtelen magzattal?
Undorodom azoktól, akik képesek megölni másokat. De ne undorodjak azoktól, akik követelik a szabad gyilkolást?
Ronald Reagan amerikai elnök szavai jutnak az eszembe, amikor abortuszért ágáló alakok követeléseit hallom, olvasom: „Megfigyeltem, hogy azok, akik abortuszpártiak, már mind megszülettek.”
Kiemelt kép: Patent Egyesület / Facebook
