Az egész világ sokat tanulhat az Önök politikai vezetőitől, embereitől és értékeiből. Köszönöm! – üzeni a magyar embereknek Bryan Leib, a CASEPAC ügyvezető igazgatója.
Amikor a múlt pénteken elutaztam Miamiból, hogy részt vegyek és felszólaljak Budapesten az Alapjogokért Központ által szervezett Izrael-párti csúcstalálkozón, soha nem képzeltem volna, hogy a Budapesten töltött időm azzal ér véget, hogy tévéinterjút adok a Newsmax TV-nek, és próbálom visszatartani a könnyeimet az országos tévéközönség előtt, miközben Bianca de la Garzának beszélek a Hamász terrorszervezet által végrehajtott barbár és vad támadásokról. Bryan Leib, a CASEPAC ügyvezető igazgatójának írása.
Az Atlanti-óceán felett repültem, amikor az izraeli barátaim borzalmas képeket kezdtek küldeni nekem kommentár és kontextus nélkül. Eleinte nem tudtam értelmezni, amit láttam, de miután videókat is kaptam, pontosan megértettem milyen vérengzést látok, hogy mi történik a zsidó nép hazájában. Izraelt támadás érte.
Nem sokkal a leszállás után a csúcs szervezői minden felszólalónak közleményt küldtek, amelyben kifejezték támogatásukat Izrael és a zsidó közösség iránt. Azt is írták, hogy a csúcs az Izraellel és a zsidó közösséggel való szolidaritásról fog szólni.
A csúcstalálkozó, amely eredetileg az Ábrahám-egyezményeket és más nagy sikertörténeteket kívánta megvitatni, egy komor, de erőteljes csúcstalálkozóvá vált.
Mindannyiunk fájdalma és gyásza ellenére, a lehető legcsodálatosabb módon értettem meg milyenek a magyar emberek, hogy mit képviselnek.
Utólag azt hiszem, nem kellett volna meglepődnöm: a nagyszüleimet mindketten magyar szülők nevelték, akik még Magyarországon születtek az 1870-es években. Nagyszüleim keményen dolgozó, alázatos, kedves és erős személyiségek voltak. Hasonlóan ahhoz, amit mindenkinél tapasztaltam, akivel itt Budapesten találkoztam.
Látogatásom során megtiszteltetés volt számomra, hogy olyan magas rangú magyar tisztségviselőkkel beszélgethettem, mint Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter, Varga Judit volt igazságügyi miniszter és Takács Szabolcs egyesült államokbeli magyar nagykövet.
Az ezekkel a kormánytisztviselőkkel folytatott beszélgetéseimnek három visszatérő témája volt:
1) Mindenki azt mondta nekem, hogy Magyarország mindig is támogatta Izraelt, és nem fogunk megingani sem most, sem soha.
2) Mély elkötelezettség az antiszemitizmussal szembeni zéró tolerancia politikája mellett. E keresztény nemzet büszke arra, hogy a helyi zsidó közösség biztonságban érzi magát itt, és ritkán tapasztal bármiféle antiszemitizmust.
3) Végül mély elkötelezettség a zsidó-keresztény értékek iránt, amelyek egy erkölcsös, józan és erős társadalom alapját adják.
A magyar tisztségviselőkkel folytatott beszélgetések mellett rengeteg magyar állampolgárral és az Alapjogokért Központ vezetőjével beszéltem, akik szintén osztották kormányuk elkötelezettségét a fent hivatkozott pontok mellett. Amikor megérkeztem a konferenciára, Dr. Szánthó Miklós, a Központ főigazgatója hatalmas öleléssel és támogató szavakkal üdvözölt. Érdemes megjegyezni, hogy az általam említett személyek többsége nem zsidó, hanem keresztény.
Utolsó éjszakám kedden volt Budapesten. Vacsorát szerveztem néhány izraeli barátommal, akik a városban tartózkodtak a konferencia miatt.
Az egyik barátom kicsit késett a vacsoráról, mert meghívták egy magyar tévébe egy interjúra.
Amikor megérkezett a vacsorához, elmondta, hogy miután az interjú elkészült, megkérték, hogy indulás előtt jöjjön be egy percre a vezérlőterembe. Fogalma sem volt, mi fog ezután történni.
Ahogy besétált a vezérlőterembe, az izraeli zászlót látta a terem minden képernyőjén, és mindenki a szobában állva tapsolta, és sokan megölelték.
Bármennyire is fájdalmas volt sokunk számára itt Budapesten az elmúlt 72 óra, mélyen megindított minket az Izrael Állam, az izraeli nép és a zsidó közösségek iránti elsöprően őszinte támogatás és megingathatatlan szeretet. Ez egy olyan szintű támogatás, amelyet, ha őszinte akarok lenni, sajnos nem érzek az Amerikai Egyesült Államokban. Bárcsak érezném.
De nem nehéz megérteni, miért álltak mellénk teljesen idegen emberek, amikor sokunk számára nehezére esett, hogy beszéljünk napjaink holokausztjáról.
Ha a politikai vezetésről van szó, minden a csúcson kezdődik. A Hamász vad és barbár támadásairól készült videók közzétételének kezdetén Orbán Viktor magyar miniszterelnök Twitter-üzenetet küldött:
„Határozottan elítéljük az Izrael elleni brutális támadást, és egyértelműen támogatjuk Izrael önvédelemhez való jogát. Együttérzésemet és részvétemet szeretném kifejezni Netanjahu miniszterelnök úrnak. Gondolataink és imáink Izrael népével vannak ezekben a sötét órákban”
– írta.
Ez a fajta tisztánlátó vezetés és a szavakban és tettekben megingathatatlan eltökéltség üdítő, különösen akkor, amikor látom az antiszemitizmust otthon: az elmúlt 48 órában amerikaiak ezrei vonultak utcára Amerika minden nagyvárosában, hogy támogassák a Hamászt.
Ahogy lejár az itt töltött időm Budapesten, azt kell mondanom, hogy nagyobb biztonságban éreztem magam zsidóként Budapest utcáin sétálva, mint holnap hazatérve Floridába.
Ahogyan soha nem fogom elfelejteni, hol voltam, amikor néztem, ahogy a második repülőgép belecsapódik a második ikertoronyba, úgy soha nem felejtem el, hogy Budapesten voltam, amikor több mint ezer izraelit lemészárolt a Teherán által támogatott Hamász terrorcsoport.
Soha nem fogom elfelejteni azt a szeretetet és támogatást, amit azoktól kaptam és éreztem, akik akkor még teljesen idegenek voltak, és tudom, hogy mostantól életre szóló barátok és stratégiai partnerek lesznek.
A nehézségeknek megvan az a tulajdonsága, hogy összehozzák az embereket, mivel a jó harcol a gonosszal.
Köszönöm, Magyarország, a barátságot és a támogatást. Soha nem fogom elfelejteni, ahogy Izrael állam és a zsidó közösség sem.
Az egész világ sokat tanulhat az Önök politikai vezetőitől, embereitől és értékeiből. Köszönöm!
Bryan Leib, a CASEPAC ügyvezető igazgatója
Kiemelt kép: Yong Kim/Philadelphia Inquirer
