Bagatellizáljátok a gyermekkereskedelmet? Az ezzel együtt járó gyermekpornográfiát, szervkereskedelmet? Nézzétek, itt egy film, a A szabadság hangja (Sound of Freedom), amely épp erre kívánja felhívni a figyelmet! Ráadásul az alkotás mögött ímmel-ámmal felbukkannak rémisztő képződmények: azaz fehér és heteró keresztények!

Itt van például rögtön az igazi főhős, Tim Ballard egykori CIA-s, sokgyermekes édesapa, ki mintegy tizenkét éven küzdött fedett ügynökként a pedofilok ellen, amelybe beletartozott az is, hogy alapos beszámolókat írjon minden akcióról, a helyszíneken lefoglalt gyomorforgató képekről, videókról, amelyek később bizonyítékként lépnek elő a letartóztatott személyek ellen; manapság pedig szervezetével (Underground Operation Railroad – O.U.R.) küzd a drogkereskedelem felfutásával vetekedő, több millió fiatalt érintő, globális társadalmi problémával: a gyerekkereskedelemmel. Hasonlóképp a főhőst alakító Jim Caviezel, akit sokan csupán A Passióból ismernek, mint a Jézus Krisztust megformáló turbókatolikus színészt. Ez ugye már hendikep neki, 2004 óta elmaradoznak a jól tejelő főszerepek; de ott vannak azok a fránya politikai nézetei is – például az állítólagos kapcsolattartás az egyesült államokbeli QAnon-csoporttal.

Az ugyancsak vallásos Tim Ballardot és szervezetét szintén idekötik, ám ő igyekszik magától elhárítani a szélsőséges konspirációs elméleteket gyártó csoportot.

Írhatnánk ebben a cikkben, hogy a jobboldaliaknak már csak azért meg kell nézni ezt a filmet, mert ugyebár „nem akárkinek a felügyelete mellett zajlott a forgatás: a csodás, viszont sokszor megbélyegzett Mel Gibson volt az egyik producer. Egyébként tegyük szívünkre a kezünket: lehet-e annál jobb alkotást találni, ha maga Donald Trump korábbi amerikai elnök és Ben Shapiro kommentátor is mellette korteskedik?

Az alkotókat, de az igazkonzervatívokat is igazolják a számok! Egy 15 millió amerikai dollárból készült film több mint 240 milliót hozott a kasszáknál!

Utóbbi azonban tény: a Sound of Freedom minden bizonnyal ez év végén ott lesz majd a legsikeresebb bemutatók között – nem, nem Trump és a laposföld-hívők miatt –, olyan filmek mellett, melyek marketingjére hasonlóképpen százmilliókat égettek el a stúdiók.

Mit tud tehát a film, ami bár már 2018-ban elkészült, ám a 20th Century Fox megvásárlásával megszerző Disney-t nem érdekelte annak terjesztése? Ahogy más streaming-szolgáltatókat sem. (Az alkotást végül az Angel Studios karolta fel.)

Először is le kell szögezni, hogy a Sound of Freedom egy remek propagandathriller – rendkívül komoly, súlyos témával, személyes megközelítéssel. Az alapgondolat ugyanis az, hogy pusztán a bűnözők lekapcsolásával nem oldódnak meg a pedofíliából, gyermekkereskedelemből származó gondok. Az ártatlan fiatal áldozatok nem kerülnek vissza szüleikhez. Rabszolgák maradnak. Valóban, csakhogy épp e messianisztikus felismeréshez kapcsolódnak azok a körítések, amik miatt oda kell tenni a propaganda jelzőt. Mint például, hogy Eduardo Verástegui mexikói származású színész (a film másik producere, Tim Ballard segítőjét, Pablót alakítja), még 2015-ben, Los Angelesben találkozott az igazi főhőssel, aki közölte: a világ legerősebb szuperhatalma, az Egyesült Államok azért nem tud megálljt parancsolni a gyermekkereskedelemnek, mert nem prioritás. Innentől szívügye a film. Vagy itt van egy másik körítés: az igazi főhőssel Jordan Peterson klinikai pszichológus is beszélgetett; ebből pedig kiderült, hogy hite, családja támogatása nélkül nem tudott volna részt venni ilyen akciókban.

Mindebből azonban nem következik, hogy amit az egykori CIA-ügynök a való életben tett és tesz, hogy amire Mel Gibson és Eduardo Verástegui közös produkciója, Alejandro Monteverde rendezése fel kívánja hívni a figyelmet, nem lenne megsüvegelendő.

Pláne, hogy Ballardéknak köszönhetően ma már több ezer kiskorú lehet újra együtt a szüleivel; a film maga pedig további lökést adhat e nemes harcnak, küldetésnek, főleg, hogy utal rá:

a pedofília, a gyermekkereskedelem ott virágzik leginkább, ahonnan a Sound of Freedom is érkezik: a művészeti, politikai és üzleti elit köreiben.

Másodsorban pedig ezt az alkotást a politika tette azzá, amivé vált: a fősodratú média ráaggatta az összes negatív jelzőt, mivel fáj nekik, hogy fehér keresztény férfiak mentik a harmadik világból származó gyermekeket. A jobbos médiumok, kommentátorok pedig meg vannak arról győződve, hogy minden idők egyik legfontosabb filmje készült el, amit maga Lucifer kíván ellehetetleníteni.

Ettől függetlenül megtekintésre ajánlott! Senki nem fog benne csalódni!

Kiemelt kép: IMDB / Angel Studios