Bizony nehéz úgy erkölcsös nemzetet teremteni, ha benne vagyunk egy velejéig romlott, korrupt, hátsó szándékú, mindig trükköző társaságban – az Európai Unióban – s rendre azt tapasztaljuk, hogy mindent meg lehet úszni. Kondor Katalin írása.
Igen, Vörösmarty Mihály, no és még számtalan költőnk csodálatos verse juthat az eszünkbe, amikor így, a szeretet, s Jézus születésének ünnepéhez közeledve joggal kérdezhetjük, lesz-e még egyszer ünnep a világon?
Mert bár ünnepre készülődünk, a fekete felhők ott tornyosulnak a fejünk felett, hiszen immáron két, világháborúvá is terebélyesedhető konfliktus réme fenyeget bennünket, s rontja meg ünnepünket.
Mily vicces is ez a szó, hogy konfliktus, hiszen sem Ukrajna, sem pedig a közel-keleti hadszíntér nem a mi küzdő terepünk, a tények és az események, meg a köréjük „telepített” ideológia mégis az egész világot fenyegeti, szinte minden nap azt üzenve, hogy nem maradhatunk ki, pontosabban nem úszhatjuk meg ezeknek a csatározásoknak a következményeit.
Eddig nem is sikerült, s aligha hihetjük, hogy ezután másképp lesz. Végtére is
„Mindig így volt e világi élet,
Egyszer fázott, másszor lánggal égett:
Húzd, ki tudja meddig húzhatod”
S tényleg nem tudjuk. Talán a politika mocskos bugyraiban leledzők tudják, de ez nem lelkesíthet bennünket cseppet sem. Már csak azért sem, mert minden olvasott, józan és békepárti ember jó néhány év óta pontosan tudja már, hiszen naponta tapasztalja, hogy legyen itt bármennyi békességóhajtás, az ő szavuk – a demokráciának hazudott diktatúrában – a világ urai közül az égvilágon senkit sem érdekel.
Mint ahogy nem érdeklik őket az egyházak képviselőinek bölcs figyelmeztetései sem – talán soha nem is törődtek velük, hiszen nem hívők – miszerint aki a háború mellé áll, elárulja az emberi életet.
Nos, elárulták itt már igencsak sokan az emberi életet. Kivált azok, akiknek a háború szítása elemi érdekük volt, lesz és manapság is az. Akik miatt a régi, Vörösmarty-vers minden sora ma is érvényes:
„mintha ujra hallanók a pusztán
A lázadt ember vad keserveit,
Gyilkos testvér botja zuhanását,
S az első árvák sirbeszédeit,
A keselynek szárnya csattogását,
Prometheusz halhatatlan kínját.
Húzd, ki tudja meddig húzhatod.”
A fentebbi megállapításokhoz mi, civilek csak annyit tudunk hozzátenni, hogy bizony, nehéz úgy erkölcsös nemzetet teremteni, ha benne vagyunk egy velejéig romlott, korrupt, hátsó szándékú, mindig trükköző társaságban – az Európai Unióra gondolok – s rendre azt tapasztaljuk, hogy mindent meg lehet úszni. Sajnos Magyarországon is. Ugye nem kell a guruló dollárokra, avagy 2006-ra, azaz a mi keserveinkre emlékeztetnem senkit?
Nos, nem tudjuk, meddig húzhatjuk, mint ahogy azt sem tudjuk megígérni, hogy „ne gondoljunk a gonddal.”
Vannak, akiknek megadatott ez a szerencse, s nem is törődik a világ száz bajával, leginkább azért, mert talán egyértelműen a „beavatottak”, a világ sorsát mindenáron őrült eszméikkel kézben tartani akarók között van.
Ilyen őrült eszme az úgynevezett Kalergi-terv is, melyről ma már sokat tudunk, s melynek lényege, hogy Európából egy Európai Egyesült Államokat kell létrehozni.
A sötét bőrű ázsiai és afrikai népekkel kell összekeverni az itteni népeket, s megszüntetni a nemzetállamokat. Hogy ennek a tervnek a megvalósítása már korábban elkezdődött, azt, aki nem vak, naponta tapasztalhatja. A kontinensünk etnikai összetétele napról napra változik, egyre tragikusabbá válnak az életmódbéli különbségek következményei, s egyre békétlenebbé és veszélyesebbé a hétköznapok, nem beszélve a civilizációnkat érintő, s naponta megtapasztalható szellemi és fizikai merényletekről.
A velejéig erkölcstelen, s az európai emberek feje fölött meghozott döntések eredetéről, a tervek lényegéről mindenkinek tájékozódnia kellene.
S ez nem is lehetetlen. Nem csak azért, mert számos közéleti ember igyekezett már figyelmeztetni a fejünk felett meghozott tervek megvalósításáról, gondolkodásunk átprogramozásának kísérleteiről, hanem azért is, mert a napokban jelent meg a Kárpátia Stúdió kiadásában, Maleczki József, Tóth Gy. László és Szakács Árpád bevezető tanulmányával, magyar nyelven először A Kalergi-terv Európa jövője-Európa halála címmel az a könyv, mely pontosan tájékoztatja az embert a több mint száz esztendeje megálmodott „merényletről”, mellyel nézetem szerint csak úgy lehet felvenni a harcot, ha megismerjük. S igyekszünk – fáradhatatlanul igyekszünk – minél jobban elejét venni az őrült eszmék terjedésének s megakadályozni, hogy eszement kiötlői fontos pozíciókat foglaljanak el. S persze, ne hanyagoljuk el nemzetünk író, gondolkodó, verselő zsenijeit, nagyjait sem. Mert mindig tudnak vigasszal szolgálni.
„Húzd, de mégse, – hagyj békét a húrnak,
Lesz még egyszer ünnep a világon,
Majd ha elfárad a vész haragja,
S a viszály elvérzik a csatákon,
Akkor húzd meg újra lelkesedve,
Isteneknek teljék benne kedve.
Akkor vedd fel ujra a vonót,
És derüljön zordon homlokod,
Szűd teljék meg az öröm borával,
Húzd, s ne gondolj a világ gondjával.”
