Mire gondolt a költő? Soha nem felejtem el ezt az irodalom órán oly sokszor feltett, teljesen értelmetlen kérdést, bár más esetekben igenis jogos. Mondjuk, amikor egy momentumos üdvöske mond valamit. Igaz, neki a költészethez legfeljebb anyagi vonatkozásban lehet köze.

Itt ez a Donáth Anna, aki kérlelhetetlen ellensége saját hazájának – amit uniós ténykedésével cáfolhatatlanul bizonyított is –, és aki mindig pontosan tudja, mi a jó nekünk, akkor is, ha rossz. Mondjuk a műhús, amivel etetni akarna, mert szerinte az maga az egészséges táplálék. És igaza van, legalább annyira, mint FeGyőrnek abban, hogy a napelem mini atomerőmű. Már csak azért is, mert a műhús előállítása a kutatások szerint alig 25-ször szennnyezőbb, mint ugyanannyi természetes húsé. És persze jóval drágább is.

Na és? Ha egyszer ez a jövő, akkor ez és kész. Lenyomják a torkunkon, ha tetszik, ha nem, mert ez üzlet. Nekik. Nekünk meg a varázslatos undor.

De biztosak lehetünk abban, hogy Donáth Anna mire gondol, amikor mű-zik? Hát nem. Mert kérem alássan, ez a haladár amazon remekül beszéli ékes anyanyelvünket, amelyben a „mű” szócska bármit is jelenthet. Ki merné azt állítani például, hogy a „műsor” azt akarja mondani, hogy nem igazi sor? Vagy a „művész” jelentése, hogy nem valódi vész? Bár Nagy Ervin vagy NoÁr munkásságát ismerve ebben nem lehetünk biztosak. Van, aki úgy gondolja, hogy a „műtét”-nek nincs igazi tétje? De mennyire, hogy van!

Persze akad másféle értelmezés, összefüggés is. Ha valakire – mondjuk Donáth Annára – azt mondjuk, hogy műmájer (ez a kifejezés ma már nemigen használatos, ezért nézzük a szómagyarázatot: olyan valaki, aki májernek, profinak, egy témában szakértőnek mutatja magát, pedig valójában nem az), vajon azt közöljük-e, hogy nem az igazi neve Májer, hanem csak felvett név? Aligha.

Nem ismerem Donáth Anna ízlését, sem azt, hogy mivel eteti a férjét. Abban azonban biztosak lehetünk, hogy apukája a friss pipihúsért rajong, erről bírósági papírja is van. Vajon Annuska csak másoknak szeretné megszerezni azt a kétes gyönyörűséget, hogy műhusit etetne velük, vagy hajlandó lenne a saját gyermekébe is belediktálni ilyen kétes eredetű trutymót?

Azt ugyanis tudjuk, hogy a valódi húsnak mi a forrása, de tudjuk-e, hogyan és miből gyúrják össze a műpapit? Egy frászt!

Egyszer egy ismerősöm – nem akarom lejáratni, mert végső soron normális, rendes fickó – vállalta, hogy egy bizonyos shownak nevezett szemétben szerepel, jól begyakorolt, előre megkomponált, de spontánnak hazudott jelenetben. Kérdeztem, te normális vagy? Ezzel járatod le magad? Mire közölte: jól megfizettek érte. Vajon Donáth Anna is ilyen show szereplője? Van az a pénz, amiért hajlandó a szemetet népszerűsíteni? Mert ha meggyőződésből reklámozza (majdnem leírtam egy csúnya szót), szóval azt, akkor valami rossz ételt ehetett, mondjuk műkergemarhakórral ellátott műhúst.

A „mű” kifejezés alapvetően azt jelenti, hogy nem valódi, nem természetes. Tehát ezt is megértük, a nagyon zöld párt nagyon zöld elnöke olyasmit támogat, ami mű, azaz nem természetes.

Persze kár lenne csodálkozni rajta, mert egész közössége mű. Nem is lehet igazi az a társaság, amelyik mással sem foglalkozik, mint az elsöprő többség akaratával ellentétes ügyek támogatásával. Az olimpiai álom szétverésével, az illegális migránsok simogatásával, az LMBTQ-aberráltak támogatásával és még sorolhatnánk.

Ja, és stílszerűen műbalhékkal, hol építési kordonok rombolásával, hol középületek festékkel dobálásával, netán füstbombák rendőrök közé „ejtésével”. Ezek ismeretében akár pozitív elmozdulásként értékelhetnénk, hogy végre nem valami ellen, hanem mellett kardoskodik főnökük, de köszi, inkább ne tegye.

Ha nagyon akarja, kapja be ő a műhusit, nekünk megfelel a valódi hurka, kolbász és szalonna. Jó étvágyat!

Ifj. Tóth György

 

Borítókép: Donáth Anna
Forrás: Facebook/Donáth Anna