Keresem a szavakat, mármint az olyan szavakat, amelyek eltűrik a nyomdafestéket, de nem könnyű feladat ez most. A vérnyomásom az egekben, ugyanis elolvastam egy, a Mérce nevű szörnyűségen megjelent véleménycikket.

Mit is ír a hogyishívják? Kérem alássan azt – bár nem ezekkel a szavakkal –, hogy az antifák jó emberek, akik nem tesznek mást, mint jogosan aggódnak az újra éledő fasizmus miatt.

Ráadásul ezeket a terroristasimogató gondolatokat egy nő szenvedte ki magából, már ha nőnek nevezhető egy vérgőzös erőszakszervezet mentegetője.

Én nem nevezem annak, ugyanis számomra a nő maga a csoda, a kedves, finom lelkű, szelíd teremtés, aki persze a sarkára áll, ha szükséges, ellenben nem tapos bele – verbálisan sem – a normális emberekbe. Ez a Noémi nevű rettenet viszont ezt teszi.

Nem tudom eldönteni, mi indíttatta a némbert Noémit arra, amit delirált. Csak két okot látok:

vagy túl durva volt az anyag, és ettől vizionált, vagy a Szamuely-féle Lenin-fiúk reinkarnálódott női változata, egy igazi Lenin-leány.

Lássuk be, egyik sem jobb a másiknál. Ugyanis a magát vélhetőleg újságírónak tartó alak a fasizmus reneszánszát véli felfedezni Magyarországon (is).

Rákosi elvtárs legjobb örököseinek egyike, a vén kopasz tömeggyilkos is ezt látta, amikor arra panaszkodott, hogy 10 millió fasisztával kell szocializmust építenie.

A kisasszony minden kétséget kizáróan fekete öves bolsevik, még azok között is a legszélsőségesebb. Így igazolja a bestiális erőszakot:

„semelyik országban, egyetlen antifasisztának nem jutna eszébe nyers és értelmetlen erőszakhoz folyamodni, ha nem érezné, hogy vesztes ügyért harcol, kisebbségben. Hiszen a szélsőséges, nyíltan fasiszta vonulások csak a jéghegy csúcsai, egy eleve fasizálódó társadalom legkirívóbb példái”.

Mi van? Ki beteg? Hol lát ez a lelki sérült nyíltan fasiszta felvonulásokat? Tán ott, ahol az SZDSZ-es elmebajnokok véltek látni? Szerintük – és ezek szerint Bolsevik Kisasszony szerint is – a magyar fasiszták mindenütt tenyésznek. Ott lapulnak a kövek alatt, a virágágyásokban, szekrényben, komódban, az ágyneműtartóban, hemzsegnek a konyhában és már éppen úgy, mint az oroszok, bevették magukat a spájzba is. Szegénykém, orvos látott már? Siess, talán még nem késő!

Egy kellemes intézményben, ahol fehér ruhás ápolók gondoskodnak a delíriumos látomások elszenvedőiről és finom fürdőkkel, valamint megfelelő gyógyszerekkel nyugtatják a beteget, nos ott még kaphat segítséget. Persze, csak ha már nem késtek el vele.

Hé, Noémi, szerinted helyénvaló, ha az, aki „vesztes ügyért harcol, kisebbségben”, veszett állatként nekiront a „többségnek”? Bárkinek, aki nem tetszik neki?

Bárkinek, akiről úgy dönt, hogy biztosan fasiszta? És bocsánatos bűn, ha ez az „elkeseredett” gyilkos falkában esik neki valakinek?

Szerintem gyáva féreg és nem „antifasiszta” az ilyen. Az sincs rendjén, ha a kocsmában összeszólalkozó „na gyere ki, ha mersz” alapon lép fel a másik ellen, de az legalább „face to face” teszi, szemtől szemben. Az is mocskos dolog, mert az erőszak minden formája az, de legalább nem alattomos, gyomorforgató.

Ocsmány egy nácisimogató ez a mércés vélemény. Mert dehogy antifasisztákat mentegetnek, szó sincs róla. Amit azok az aljas pribékek tesznek, igazi, tőről metszett nácizmus, ők pedig semmivel sem különbek, mint a keretlegények voltak. Sőt!

Azokat meg lehetett ismerni az egyenruhájukról, emezek kapucnis dzsekit viselnek, ránézésre embernek tűnhetnek, miközben mikromnyit sem azok. Bizony, bolsikáim, az antifáitok a valódi nácik, hiába nevezik magukat antifasisztának. Nincs ugyan horogkeresztes vagy nyilaskeresztes karszalaguk, mi mégis látjuk rajtuk. Mint ahogy a bolsevikokon is látjuk a terror örököseinek bélyegét.

A gyilkosokat mentegető (mert az, hogy nálunk egyetlen áldozatuk sem halt bele a sérüléseibe, felér egy csodával) Mércés ráadásul képes belehazudni olvasói képébe is, mert így fogalmaz:

„A kormánypropaganda többek közt azt sugallta, hogy a külföldről érkező antifák találomra támadtak járókelőkre az utcán, csak azért, mert nácinak tűntek.”

De hát a vak is láthatta, hogy ez éppen így történt! Mint vérszagot kapott hiénafalka, úgy rontottak rá például a munkába igyekvő férfira, csak azért, mert az úgynevezett terepruhát viselt. Ez kormánypropaganda? Hülyének nézel minket, Noémi? Megpróbálhatod, de attól még hazugság marad a hazugságod.

Mostanság ellenzéki divattá vált pedofilsimogatónak titulálni minden kormánypártit. Ez is kapitális hazugság, pitiáner, de igen aljas próbálkozás rásütni a bélyeget éppen azokra, akik szívből gyűlölik a pedofilokat és minden aberráltat, aki gyermekeinket, unokáinkat is aberrálttá akarja tenni. Ne csodálkozz tehát azon, ha mi meg nácibarátnak nevezzük az eszméidet, mert az is.

Mélységesen megvetendőek, akik az erőszaktevőket – és most nem csak a szexuális erőszakra, de az általatok védelmezett antifa erőszakra is gondolok – mentegetik, magyarázgatják, miért jogos, ha véres akciókat hajtanak végre.

Azokat simogatod, akik nyíltan üvöltik: Fasisztákat gyilkolni nem bűn! Azt pedig, hogy ki a fasiszta, majd ti méltóztattok eldönteni, igaz?

Hitem szerint gyilkolni mindenképpen bűn. Akár fasisztákat, akár kommunistákat. Szívből undorodom a bolsevikoktól (ma ugyanők az európai liberálisok is), mégsem tűrném el, hogy bármelyiküket félholtra, vagy éppen egészen holtra verjenek.

A Mércének úgy tűnik, belefér. Igen, a portál egészére nézve kijelenthető ez, hiszen ha nem osztanák Noémi eszement elveit, az írás meg sem jelenhetett volna náluk.

Látjátok, ez a különbség. Mert nálunk semmiképpen sem jelenhetne meg mondjuk egy pedofíliát relativizáló, mentegető írás. Nálatok viszont helye van az antifa terroristák mosdatásának.

Hiába, nálunk más a mérce.

Kiemelt kép: Mérce / Facebook