Lionel Shriver, az elismert író és publicista a Spiked magazin hasábjain jelentette meg legfrissebb véleménycikkét, amelyben a woke kultúra hanyatlásáról és annak társadalmi következményeiről ír. Shriver, akinek kritikus hangvétele gyakran megosztja az olvasókat, ezúttal a progresszív mozgalmak túlkapásait állítja pellengérre, és azt vizsgálja, vajon a woke-korszak valóban véget ért-e.

A nem baloldali médiavilágban mostanra szinte szentírássá vált az elképzelés, hogy Donald Trump egyértelmű győzelme egyben a woke-gondolkodás korszakának fordulópontja is. Az évek óta ismételt kérdés, hogy elértük már a woke csúcsát, végre válaszra talált a konzervatív sajtóban: az a progresszív őrület, amely 2014 óta (ha nem épp 1965 óta) gyötör bennünket, úgy tűnik, megsemmisült – írja a New York Post cikke.

Ez a végső halálharang az identitáspolitika számára végre felvillantja annak lehetőségét, hogy ne pazaroljuk tovább az életünket abszurd vitákra, mint például: a nőknek lehet-e pénisze; a faji diszkrimináció vajon gyógyítja-e a rasszizmust; a munkahelyi és oktatási előrejutást a bőrszínnek kellene-e meghatároznia; a nyugati civilizáció, amely penicillint, Rembrandtot, Bachot és a Hubble űrteleszkópot adta nekünk, valóban szégyen-e, vagy hogy egy sombrero viselése, amit az Amazonról rendeltünk, vajon lopásnak minősül-e.

A woke-mozgalom veszteségeinek listája hosszú, és csak erőforrásainkat, figyelmünket és energiánkat rabolta el. Ideje lenne lezárni ezt az értelmetlen korszakot, amely társadalmunkat abszurd és önellentmondásos eszmék labirintusába vezette.

A „törléskultúra” is törlésre került

Érdekes lesz látni, hogyan emlékezünk majd erre az időszakra, amikor már csak a visszapillantó tükörből szemléljük. Vajon a történészek ártalmatlan társadalmi igazságossági buzgalomként emlékeznek majd rá? Vagy ez a korszak egyike lesz azoknak, amelyek példázzák, hogy egy társadalom hogyan veszítheti el a józan eszét – bár kevésbé halálos következményekkel, mint például Mao kulturális forradalma vagy Sztálin koncepciós perei?

Míg bizonyos jelek arra utalnak, hogy a woke-korszak talán végéhez közeledik – például egyes egyetemek leépítik a sokszínűségért és befogadásért felelős osztályaikat, és a vállalatok egyre kevésbé használják az ilyen fogalmakat –, az ilyen gondolkodásmód mélyen beleivódott az intézményeinkbe. A woke-ideológia nem fog csendben eltűnni, hiszen sokak egzisztenciája, státusza és identitása kötődik hozzá.

Hogyan győzhetjük le a woke eszméjét?

Az ilyen ideológiai mozgalmak gyakran önellentmondásaik miatt omlanak össze. A woke-konformisták, akik nem új gondolatokat találnak ki, hanem előírt sablonok szerint gondolkodnak. Számukra az a fontos, hogy haladónak és modernnek tűnjenek – nem az igazság.

Ezért nekünk, akik nem a woke-világkép hívei vagyunk, érdekünk, hogy a woke-mozgalmat idejétmúltnak, unalmasnak és divatjamúltnak tüntessük fel. Ha sikerül meggyőznünk őket arról, hogy ezek az eszmék már nem menők, hamarosan maguk is elhagyják a zászlókat, a jelszavakat és a woke kultúra egész csomagját.

A woke-ideológia visszaszorítása hosszú távú küzdelem, de a jelek biztatók. Az első lépés annak felismerése, hogy mindig is képesek voltunk győzni, mert a józan ész és az igazság végső soron felülkerekedik. Most rajtunk múlik, hogy végleg lezárjuk ezt a korszakot, és ne engedjük visszatérni.

Forrás: hirado.hu

Címlapkép: Chioma Tait diák sír, miután Kamala Harris amerikai alelnök, a Demokrata Párt elnökjelöltje elmondta az elõzõ napi amerikai elnökválasztáson elszenvedett vereségét elismerõ beszédét a washingtoni Howard Egyetem fõépülete elõtti gyûlésen 2024. november 6-án.
MTI/EPA/Jim Lo Scalzo