Az elmúlt évtizedekben, ahogy a világ minden részén, úgy hazánkban is exponenciálisan nőtt az allergiás megbetegedések gyakorisága. Minden bizonnyal ilyen ok a környezetünkben megjelenő rendkívül sok új vegyület (évente több ezer potenciális új antigén), az anyatejes táplálás sajnálatos módon háttérbe szorulása, a túlzott antibiotikum használat következtében elmaradó gyermekkori immunrendszer erősödés vagy a dohányzás terjedése.
A betegségnek komoly nemzetgazdasági következménye is van. Az Egyesült Államokban készült statisztika alapján az allergia évente 3,1 millió elvesztett munkanapot okoz, éves orvosi költsége mintegy 8 milliárd dollár!
A napokban már jócskán benne vagyunk a parlagfűszezonban. A Nemzeti Népegészségügyi Központ honlapja alapján a parlagfű pollenkoncentrációja jellemzően a közepes tartományban alakul. A következő napokban valamint a következő hét elején fokozatosan emelkedik, az ország keleti részein, valamint az Alföldön várhatóan több helyen is elérheti a magas szintet.
A honlapot egyébiránt minden allergiában szenvedő betegnek, hozzátartozóknak, és persze érdeklődőknek is ajánljuk
A városokra lebontott naponta frissülő pollenjelentés mellett, a parlagfű pollenkoncentráció előrejelzés részletes térképeken is elérhető!
A Szegeden és Budapesten elindított aeropollenológiai vizsgálatok kezdete, 1989 óta, folyamatosan folynak a pollenmérések, amelyek során sikerült feltérképezni, hogy egyrészt milyen szakaszokra, periódusokra bontható a hazai növények virágzása, másrészt melyek a levegőben található leggyakoribb virágporszemek, és ezek allergén hatása milyen erősnek tekinthető.
Ha az egyes növények, főként a zárvatermők virágzási idejét tanulmányozzuk, akkor az év három szezonra osztható. Az egyes periódusok természetesen élesen nem választhatók el egymástól, de az elkülönítés összehasonlíthatóság és mérhetőség kedvéért is hasznos:
Az év három szezonra osztható
- tavaszi pollenszezon („fák” szezon): a február elejétől április végéig terjedő időszakban termelődött pollenek. A virágzás kezdési időpontja igen változó, többnyire március eleje, de a klima melegebbé válásával ez korábban bekövetkezhet. Vége nem a tavasz utolsó hónapjával következik be, hanem április végével, amikor az első fűpollenszemek megjelennek.
- kora nyári pollenszezon („fű” szezon): a május eleje és július közepe közötti periódus, amelyet főként lágy szárú növények (vadon élő füvek, gabonafélék, kora nyári gyomok) és májusban néhány fa virágpora jellemez.
- késő nyári pollenszezon („gyom” szezon): a július közepétől október végéig termelődött pollenszemeket döntően a lágy szárú gyomok termelik.
A tavaszi pollenszezon növényei közül a nyírfa a tavaszi periódus legallergénebb fája.
Virágpora különösen Észak-Európában, Skandináviában okoz gyakran tüneteket. A mogyoró példányai a legkorábban virágzók közé tartoznak, pollenje közepesen allergén. Mivel sok helyen termesztik, ezért virágpora lokálisan is magas koncentrációban lehet jelen. Az éger pollenje nem sokkal a mogyoró után jelenik meg, erősen allergén. A tölgy hazánk legjellemzőbb erdőtársulás-alkotó növénye, pollenjét gyengén-közepesen allergén virágporként tartják számon, a tavaszi szezont záró fafajok egyike. A nyárfa az Alföld-fásítás legfőbb növénye volt, az egész országban igen elterjedt, a legtöbb alföldi városban a lakótelepek jellegzetes „porfogó” és egyben sok pollent termelő fája: a Dél-Alföldön erdőalkotó. A májusban, július elején termelődő termésekből kikerült magvain található fehér magszőrök irritálhatják az orr nyálkahártyáit, és a rájuk tapadt, erősen allergén fűpollen hordozói lehetnek.
A kora nyári pollenszezon tagjai az emberiség életének meghatározó növényei. 700 nemzetség 12.200. faja közé tartoznak ugyanis a legfontosabb gabonák és takarmányok jelentős része. A gabonafélék közül a rozs és a cirok pollenje gyenge allergén. A rétek, legelők, kaszálók füvei (perjék, komócsinok stb) a magyar flóra természetes elemei, kiváló takarmányok, de igen allergének. A parkok, díszkertek füvei (angolperje, csillagpázsit) külföldről behozott magról vetettek, erős allergének.
A késő nyári pollenszezon kapcsán jutunk el a főbűnöshöz, a parlagfűhöz.
Egy példány igen nagy mennyiségű és nagyon allergén pollent termel. 5 faja létezik, egyik a tengerparti parlagfű, mely a Mediterráneumban őshonos, a többi behurcolt gyom.
A parlagfű tudományos nevét Carl von Linné adta 1753-ban. Az amerikai kontinensen őshonos növény akkor még az európai kertekben ismeretlen volt. Linné a faj leírását valószínűleg
Amerikából kapott herbáriumi példányok alapján végezte. Szent Ambrus milánói püspök, a város védőszentje az egyházi liturgia rendezője, a Te Deum Laudamus egyházi himnusz szerzője lett a névadója (Linné szívesen nevezett el növényeket híres emberekről). Úgyhogy a parlagfűnek, ennek az Észak-Amerika déli régióiból, pontosabban
Arizonából származó kellemetlen gyomnövénynek semmi köze nincs az ambróziához, a görög mitológia isteni eledeléhez.
Hazánkban egy faja az ún. ürömlevelű parlagfű (Ambrosia artemisfolia) terjedt el. Az 1920as évektől tartják számom, de igazi robbanászsreű növekedése az elmúlt 30-35 évre tehető.
Bár botanikus kertekben már az 1700-as években is megtalálható volt és nem zárható ki, hogy némely esetben innen kiszabadulva kezdett terjedni, vizsgálatok szerint fő betelepülése az 1860-as években kezdődött.
Valószínűleg amerikai búza és burgonya importjával érkezett.
A korai terjedés elsősorban kikötők, illetve vasútvonalak környékén volt megfigyelhető. Ily módon az európai kikötőkből terjedtek tova: pl. Rijekából és Horvátországból a Dunántúl felé, Triesztből és Genovából Észak-Olaszország felé, valamint Marseille-ből a Rhône völgye felé. Napjainkban a parlagfűvel leginkább fertőzött három régió Európában: a Rhône völgye, Észak-Olaszország, és az összes közül a legfertőzöttebb: a Kárpát-medence.
Következő jelentős behurcolása az első világháború során történt, a hadsereggel érkező lovak takarmányával.
Magyarországon a parlagfüvet először Orsovánál észlelték a XX. század elején. Mivel a Délvidék felől érkezett korábbi ismert elnevezése rácfű vagy szerbfű volt. Az 1920-as évektől a faj fokozatosan az egész Alföldön, majd a Dunántúlon is elterjedt. A Kárpát-medence klímájának melegebbé válásához –riválisaival szemben – kiválóan alkalmazkodott, s immár az egész országban megtalálható, a legnagyobb példányszámú, kártevő gyomnövénnyé vált. Leggyakrabban utak és vasúti sínek mentén, parlagon hagyott területeken nő gyorsan és szorít ki minden más fajt. Közismert neve is innen ered.
Míg 1968-ban még egyetlen parlagfű pollent sem találtak Szegeden, a 90-es évek végére már a világon legmagasabb pollenkoncentrációt itt mértek.
Mivel virágzása hosszan elnyúló az egyes években 90-125 napon át van pollen a levegőben, s 45-60 olyan nap van, mikor értéke az allergiás határérték feletti.
A rövidesen megjelenő következő részben a kezelés legkorszerűbb lehetőségeit tekintjük át.
Szerző: Dr. Temesszentandrási György
Fotó: MTI
Pár mondatban az allergiák kezeléséről, s egy újabb tévhit eloszlatása
Pár mondatban az allergiák okairól (s egy tévhit eloszlatása)
