A napokban látott napvilágot a hír, hogy az Európai Bizottság 2024 októberében kötelezettségszegési eljárást indított Magyarország ellen a kiskereskedelmi különadó miatt. Ifj. Lomnici Zoltán írása.
A magyar kormány azon következetes meggyőződésre alapítva vezette be – és tartja fenn ma is – a kiskereskedelmi különadót, hogy bármely adószabályozás alapján való adóteher-eloszlás csak az adóalanyok teherbíró képességének alaptörvényi követelménye mellett mehet végbe.
A közteherviselési kötelezettség az alapvető kötelezettségek egyike, az Alaptörvény Szabadság és felelősség című részében található. E kötelezettség érvényesülése hiányában fenntarthatatlanná válna a demokratikus jogállam működése, mert nem állnának rendelkezésre a szükséges anyagi erőforrások a közfeladatok ellátásához.
[…] A teherbíró képesség tekintetében az egyén teherbíró képessége és a gazdálkodó szervezeteké külön megítélés tárgyát kell képezze, utóbbiak esetében a teherviselő képesség szélesebb alapokon nyugszik, hiszen a gazdasági teherbírás egy minimumszintjének fennállása – az egyéni teherviselési képesség esetleges hiányával ellentétben – a gazdálkodási tevékenység végzése folytán vélelmezhető, mértéke ugyanakkor esetenként változó lehet – áll az Alkotmánybíróság egyik döntésében.
A taláros testület kimondta továbbá, hogy az Alaptörvény XXX. cikkének (1) bekezdéséből következik:
„a jogalkotó széles mérlegelési szabadsággal rendelkezik a tekintetben, milyen alanyi körre milyen típusú és mértékű adót vet ki. Az egyetlen alkotmányos korlát, hogy a teherbíró képességet, illetve a gazdaságban való részvétel mértékét figyelembe kell vennie, vagyis nem lehetetlenítheti el anyagilag az adózót.”
A kormány mindezen fontos alkotmányos követelmények figyelembevételével tartja fenn a kiskereskedelmi tevékenység árbevételére vetülő, sávos mértékrendszerrel, azaz progresszív módon megállapított – és közvetve pozitív környezeti hatást kiváltó – a kiskereskedelmi adót; a fogyasztás adóztatása ugyanis komoly környezetvédelmi jelentőséggel bír, miután a jóval nagyobb fogyasztás általánosan több negatív környezeti hatással jár, magasabb károsanyag-kibocsátást keletkeztet.
A kiskereskedelmi adóról szóló törvény 6. §-a szerint a nagyobb árbevételű cégek magasabb adókulccsal adóznak, ami összhangban áll Magyarország Alaptörvényének (Alaptv.) XXX. cikkével, amely a közteherviselés elvét deklarálja. Ez biztosítja, hogy a nagyobb cégek arányosan nagyobb részt vállaljanak a közösségi kiadásokból, hiszen a kiemelkedő bevételüknek köszönhetően a teherbíró képességük is jelentősebb. Az Alaptv. O) cikke szerint mindenki felelős önmagáért, képességei és lehetőségei szerint köteles az állami és közösségi feladatok ellátásához hozzájárulni, a nagyobb bevételű vállalatok magasabb adókulcsa a közösségi feladatok ellátásához hozzájárulását hivatott biztosítani.
A kiskereskedelmi adóról szóló törvény 3. §-a nem tesz különbséget a belföldi és külföldi cégek között, amely rendelkezés így összhangban van az EUMSZ 49. cikkével (letelepedés szabadsága), amely tiltja a diszkriminációt a székhely alapján. A törvény hatálya a 2. § értelmében a külföldi cégekre is kiterjed, biztosítva az egyenlő versenyfeltételeket, ami összhangban van az EUMSZ 107. cikkével, amely a versenyt torzító tagállami intézkedéseket hivatott kiküszöbölni.
Az egyes részletszabályok
A 197/2022. (VI. 4.) Korm. rendelet az extraprofit adókról 21. § (3) bekezdésében találhatók az új adómértékek. A kiskereskedelmi adóról szóló törvényben a régiek szerepelnek Összehasonlítva a 2020-as és a jelenlegi adót, látható, hogy csak az adómértékek változtak, tehát lényegében ugyanarról van szó, mint 2021-ban:
2020 – A sávosan progresszív adómértékek a következők voltak:
• 500 millió forint alatti árbevétel: 0%
• 500 millió – 30 milliárd forint: 0,1%
• 30 milliárd – 100 milliárd forint: 0,4%
• 100 milliárd forint feletti árbevétel: 2,5%
2024 – Az adómértékek változtak, és szintén sávosan progresszívek:
• 500 millió forint alatti árbevétel: 0%
• 500 millió – 30 milliárd forint: 0,15%
• 30 milliárd – 100 milliárd forint: 1%
• 100 milliárd forint feletti árbevétel: 4,5%
A Nemzetgazdasági Minisztérium érvelése szerint a kiskereskedelmi különadó célja, hogy vállalkozások a magyar fogyasztók érdekeit szem előtt tartva jó minőségű, megfizethető áron kínáljanak termékeket. Azok a cégek, amelyek tisztességtelenül túlárazzák termékeiket, és így megkárosítják a családokat, nem kívánatosak a magyar gazdaságban.
A kormány minden rendelkezésére álló eszközzel fellép az indokolatlan extraprofitok és a tisztességtelen piaci magatartás ellen, hogy a különadó az ilyen cégek megfékezését szolgálja, és a magyar családok védelmét inkább előtérbe helyezze.
A családok és a rezsicsökkentés megvédése érdekében azokban a szektorokban – így többek közt a kiskereskedelemben, az energiaszektorban és bankszektorban – vezette be az extraprofitadókat, ahol azok keletkeztek” – közölte a Nemzetgazdasági Minisztérium.
A 2020-as uniós bírósági ítélet
Az EUB nagytanácsban eljáró testülete a C-75/18. és a C-323/18. sz. ügyben hozott, 2020. március 3-án kihirdetett ítéleteiben világosan kimondta, hogy a magyar különadó-szabályozás megfelel az európai uniós normáknak, megerősítve azt, hogy az egyes tagállamok szabadon határozhatják meg az általuk legmegfelelőbbnek ítélt adóztatási rendszert, és alkalmazhatnak progresszív adóztatást az árbevétel tekintetében, amennyiben az árbevétel összege semleges megkülönböztető ismérvnek minősül, és az adóalanyok teherviselési képességét illetően releváns mutatónak tekinthető.
Ebben az összefüggésben a bírói testület kiemelte:
az a körülmény, hogy a szóban forgó különadó legnagyobb részét más tagállamok természetes vagy jogi személyeinek tulajdonában álló adóalanyok viselik, nem elegendő annak megállapításához, hogy velük szemben hátrányos megkülönböztetés áll fenn.
A ne bis in idem elvet az EU Alapjogi Chartájának 50. cikke és a Schengeni Végrehajtási Egyezmény 54. cikke deklarálja, ami kizárja, hogy ugyanazon cselekményért valakit kétszer vonjanak büntetőeljárás alá vagy büntessenek meg. Az EUB rögzítette a res iudicata elvet a C-676/17. Oana Madalina Calin-ügyben, ahol kimondja:
„Mindazonáltal emlékeztetni kell arra, hogy a res iudicata elve úgy az európai uniós, mint a nemzeti jogrendekben jelentős szerepet tölt be. Ugyanis mind a jog, mind a jogviszonyok stabilitásához, illetve az igazságszolgáltatás megfelelő működésének biztosításához fontos, hogy ne lehessen többé vita tárgyává tenni azokat a bírósági határozatokat, amelyek a rendelkezésre álló jogorvoslatok kimerülését, illetve az azok előterjesztésére nyitva álló határidők elteltét követően jogerőre emelkedtek.”
A fentiek alapján az EU-ban sokan úgy látják, hogy nem lehetne újra felülvizsgálnia ugyanazt az ügyet, hiszen ez sérti a fent említett elveket.
Kiemelt kép: hirado.hu
