A bírói függetlenség a magyar jogrend egyik sarokköve, amelyet az Alaptörvény 26. cikk (1) bekezdése is megerősít, kimondva: „A bírák függetlenek, és csak a törvénynek vannak alárendelve.” Ezen elv értelmében a bíróságok és bírák külső befolyástól mentesen, kizárólag jogi megfontolások alapján kötelesek eljárni, függetlenül attól, hogy a társadalmi vagy politikai közeg miként vélekedik az adott ügyről. Az Alaptörvény C) cikk (1) bekezdése szerint a magyar állam működése a hatalom megosztásának elvén alapul, amelyben a bíróságoknak önálló, alkotmányosan védett szerepük van.
A hazai igazságszolgáltatás méltóságának és integritásának védelme nemcsak jogi, hanem társadalmi kötelezettség is, mivel a bíróságokba vetett közbizalom egyik alapvető feltétele a jogállam működésének. A bírók nyilvános megsértése, különösen alaptalan, bizonyíték nélküli vádak formájában, a bírói függetlenséget veszélyezteti, és alkalmas arra, hogy az igazságszolgáltatásba vetett közbizalmat megingassa. Az ilyen kijelentések – különösen, ha politikai befolyásoltságot, koncepciós eljárást, vagy jogellenes beavatkozást sejtetnek – a jogállamiság intézményes védelme szempontjából különös súllyal esnek latba.
Noha a véleménynyilvánítás szabadságát az Alaptörvény IX. cikke széles körben biztosítja, a (4) bekezdés világosan rögzíti: „A véleménynyilvánítás szabadsága nem sértheti mások emberi méltóságát, és különösen nem irányulhat a magyar nemzet vagy valamely nemzeti, etnikai, faji vagy vallási közösség megsértésére.” Ezen rendelkezés analógiás alkalmazásaindokolt, amikor a bírói kar mint közfeladatot ellátó, szuverén állami intézmény ellen irányul a verbális támadás. A joggyakorlat is elismeri, hogy a közhatalmat gyakorló szervek jogosultak saját intézményi tekintélyük megvédésére – ennek érdekében pedig a Kúria elnöke a közlemény kiadásával nemcsak jogos, hanem alkotmányosan elvárt lépést tett.
A Kúria 2025. május 27-én kiadott állásfoglalása – amely a Tisza Párt elnökének 2025. május 26-án közzétett egyik jogállami keretek között nehezen értelmezhető Facebook bejegyzése nyomán született – alkotmányossági szempontból indokolt és szükséges, mivel a jogrendszer stabilitását és a jogszerűség érvényesülését veszélyeztetik az olyan alaptalan politikai kijelentések, amelyek kriminalizálják a bírósági eljárások résztvevőit, vagy sugalmazzák az igazságszolgáltatás eszközként való politikai felhasználását.
A Kúria elnökének közjogi státusza – mint az ítélkezési gyakorlat egységét biztosító, a Kúria működéséért felelős személy – nemcsak lehetővé, de kötelezővé is teszi számára a bírói kar tekintélyének védelmét akkor, ha az alkotmányosság határait sértő támadások érik a bíróságokat. Emelet a legfőbb ítélkezési fórum a függetlenség védelmét a jogállamiság alapértékeként kezeli, hangsúlyozva, hogy a bírói tekintély megsértése a jogállam csorbítását jelenti. A jogállamiság kiszámíthatóságot és a jog uralmát követeli meg, ami kizárja a bírák alaptalan bűnrészesnek nevezését vagy fenyegetését.
A Kúria említett állásfoglalása világosan rögzíti, hogy a bírói tekintély tiszteletben tartása az alkotmányos működés, a jogállam csorbítást nem tűrő alapértéke. Fontos ugyanakkorazt is hangsúlyozni, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága nem szolgálhat menedékként az alaptalan rágalmazásoknak, különösen olyan esetekben nem, ahol a kijelentések célja nyilvánvalóan a közbizalom aláásása az igazságszolgáltatás iránt.
A Kúria állásfoglalása tehát nem korlátozza a szabad véleménynyilvánítást, hanem annak demokratikus kereteire hívja fel a figyelmet. A bírói függetlenség és a jogállamiság védelme minden jogállami rendszerben közérdek, amelyet szükség esetén határozottan meg kell védeni – akár politikai indíttatású támadásokkal szemben is.
A legfőbb bírói fórum álláspontja szerint a bírók alaptalan bűnrészesnek nevezése és fenyegetése a bírói függetlenség elleni támadás, amely sérti a tisztességes eljáráshoz való jogot. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a bírói függetlenség a tisztességes eljárás egyik alapvető garanciája, és annak csorbítása a jogállamiság sérelméhez vezet. [22/2014. (VII. 15.) AB határozat] A bírák fenyegetése aláássa a pártatlanság és függetlenség követelményét, amely az Alaptörvény XXVIII. cikke szerint elengedhetetlen a fair eljáráshoz. Az alaptalan fenyegetések és vádak az igazságszolgáltatás hitelességét és a fegyverek egyenlősége elvét is veszélyeztetik, mivel a bírák megfélemlítése befolyásolhatja az eljárások pártatlan lebonyolítását, így közvetve a védelemhez és a jogorvoslathoz való jog érvényesülését. [6/1998. (III. 11.) AB határozat] A Kúria érvelését támasztja alá továbbá a 3035/2021. (II. 10.) AB határozat is, amely világosan kiemeli, hogy a bírói függetlenség az igazságszolgáltatás függetlenségének legfontosabb garanciája, és az Alaptörvény 26. cikk (1) bekezdése szerint a bírák függetlenek, és csak a törvénynek vannak alárendelve. Ezért minden olyan megnyilvánulás, amely alaptalanul kérdőjelezi meg a bíróságok pártatlanságát, veszélyezteti a jogállamiságot.
„Nemo iudex in causa sua” – senki sem lehet bíró a saját ügyében. Ez a római jogi alapelv azt fejezi ki, hogy az igazságszolgáltatás csak akkor lehet pártatlan és igazságos, ha azt olyan bíró gyakorolja, aki nem érdekelt a döntés kimenetelében. Ennek fordítottja is érvényes: külső, politikai szereplő nem gyakorolhat nyomást a bíróságokra, hiszen ezzel olyan pozícióba kerülne, amelyben saját politikai érdekeit próbálja érvényesíteni az igazságszolgáltatás befolyásolásán keresztül.
A német Szövetségi Alkotmánybíróság (Bundesverfassungsgericht) ítélkezési gyakorlata egyik legfontosabb, megérlelt elvi tételeként, visszatérően hangsúlyozza a Vertrauen in die Justiz (az igazságszolgáltatásba vetett bizalom) fontosságát. Egy 1995-ös határozatában (BVerfGE 93, 1) a német alkotmánybíróság kifejtette, hogy az igazságszolgáltatás elleni támadások – különösen, ha azok politikai célzatúak vagy bizonyítatlan állításokon alapulnak – alááshatják a bírói döntéshozatalba vetett bizalmat, és ezáltal a jogállam működését veszélyeztetik. A német rendszer így szintén különbséget tesz a véleményszabadság és a közjogi intézmények elleni méltatlan támadás között, és utóbbi nem élvez alaptörvényi védelmet Németországban.
Az C-216/18 PPU – LM-ügy (Lengyelország) ügyben az Európai Unió Bírósága kimondta, hogy a bírói függetlenség hiánya sértheti a tisztességes eljáráshoz való jogot. Még a látszat szintjén fennálló politikai befolyásoltság is elegendő lehet az uniós jog sérelméhez. A döntés alátámasztja, hogy már a bírói függetlenség látszatának megingatása is az uniós jog sérelméhez vezethet, így a politikai szereplők nyilvános fenyegetése súlyos beavatkozásként értelmezhető.
Az Egyesült Államokban pedig többször is előfordult, hogy a balliberális, demokrata kormányzatok visszatérő jelleggel támadták a független szövetségi igazságszolgáltatást.
Amikor például 2010-ben az USA Legfelsőbb Bírósága a Citizens United v. FEC ügyben kimondta, hogy a politikai kampányban való vállalati költés a szólásszabadság védelme alá tartozik, Barack Obama elnök a Kongresszus előtt, évértékelő (State of the Union) beszédében kritizálta a döntést, miközben a Legfelsőbb Bíróság bírái (köztük Samuel Alito tekintélyes konzervatív bíró) jelen voltak a teremben. Bár Obama nem személyeskedett, a közvetlen kritika ritka és érzékeny precedenst teremtett. Az esemény kamerafelvételén tisztán látható volt, ahogy Alito az elnök szavai közben megrázza a fejét, és halkan azt mondja: „not true” (nem igaz)
Összegzésképpen megállapítható, hogy a bírói függetlenség nem csupán intézményi, hanem alkotmányos jogállami alapelv, amelynek védelme minden közjogi szereplő kötelessége. Az igazságszolgáltatás politikai célú lejáratása nem fér össze a jogállamiság normarendszerével, és aláássa a közbizalmat az állami működés egyik legfontosabb pillérében. A Kúria közleménye nem a véleménynyilvánítás korlátozása, hanem a jogállami működés határainak határozott és legitim kijelölését jelenti. Mindez elengedhetetlen ahhoz, hogy a bíróságok pártatlanul és függetlenül láthassák el alkotmányos feladatukat.
Forrás: Alaptörvény Blog
Címlapkép: Facebook/Magyar Péter
