Elhunyt donoraikra emlékeztek szombaton fáklyás felvonulással azok a betegek, akiknek életét a szervtranszplantáció mentette meg.

A szervátültetettek minden év októberében, az ismeretlen donorok emléknapján megemlékeznek azokról az emberekről, akiknek saját életüket köszönhetik. A Csongrád Megyei Szervátültetettek Egyesülete is évek óta csatlakozik ehhez a kezdeményezéshez, tagjait közös, fáklyás sétára hívva.

Szombaton vármegyénk szív, tüdő, máj, vese és csontvelő transzplantáltjai vonultak a Szent István térről a Széchenyi és Klauzál téren át a Dóm térre, ahol fejet hajtottak azok előtt, akiknek halálával ők esélyt kaptak egy új életre. Vármegyénkben is egyre többen várnak szervre

– mondta el a Délmagyarnak Kovács Kata, az egyesület vezetője. Hozzátette: amióta Magyarország csatlakozott az Eurotransplanthoz, ez az idő lényegesen lerövidült. Ma már másfél éven belül szinte mindenkit meg tudnak műteni. Ő például eddig négy vesét kapott, de már ez is tönkrement, így dialízisre jár.

–Van, akinek a szervezete akár évtizedekig működteti az új szervet, én nem vagyok ilyen szerencsés

– mondta mosolyogva.

A májtranszplantált Nóvé László szerint ez a rendezvény azért fontos, mert felhívják vele a transzplantáció fontosságára a figyelmet. – Sokan nincsenek tisztában azzal, hogy aki nem tiltakozik még életében, annak a szervei hozzájárulás nélkül felhasználhatók transzplantációra. Ez pedig nagyon sok beteg ember életét megmentheti – emelte ki.

Immár nyolc országból kaphatunk szervet, vagyis szinte a hírek alapján is lehetetlen megtudni, ki volt a donor. Egyébként pedig ez egy titkos információ. Én is csak annyit tudok, hogy egy 37 éves szívet kaptam

– mesélte Kancsó Gábor.

Az ő szíve tehát fiatalabb, mint a teste. Mint mondta, vigyáz is rá nagyon. Arra a kérdésre, nem rossz érzés-e, hogy egy másik ember szerve tartja életben, határozott nemmel válaszolt. Ő boldog, hogy élhet és szeretteivel lehet.

A szervátültetettek vármegyei egyesülete egyébként egy összetartó társaság. Rendszeresen találkoznak, együtt sportolnak. Szombat esti közös sétájukra pedig családtagjaik is elkísérték őket, így támogatva céljukat: a tiszteletteljes emlékezést és a figyelemfelhívást.

Kiemelt kép: Karnok Csaba/Délmagyar