Van egy politizáló ember a balosok között, aki mindig hű maradt politikai elveihez. Viszont az elvek, amikhez hűnek kellett maradnia, állandóan változtak. Tehet róla?

Csintalan Sándor megöregedett, az idős embereket pedig tisztelni illik. Ott van szellemtársa, Joe Biden is, hát hiába parolázott holt lelkekkel, hiába tévedt el a Fehér Ház kertjében (ahol egyébként szinte lehetetlen eltévedni), sőt egy-egy beszéde után a színpadon is (ami igazi bravúr), hiába keverte az országokat és saját családtagjait, kijárt korának a tisztelet. Meg az orvosi kezelés.

Csintalan betöltötte a hetvenet. Ez nem mindenkinél jelent bidenizálódást, nála a jelek szerint igen.

Komoly szövegértési, helyzetértékelési és látásproblémákkal küzd szegény, és ezt a Magyar Hang Kötöttfogás című műsorában tökéletesen bizonyította is.

Kezdjük a látászavarral. Elég súlyos szemproblémákkal küzd az öreg, mert pontosan úgy vélte látni az október 23-ai megemlékezésen részt vevők arányát, a Tisza-párt és a Fidesz ünnepségén megjelentek számát, ahogy Biden a holt lelkeket. Szerinte x-re, azaz döntetlenre hozná ki az arányt, de akinek szeme van a látásra, valahogy nem ezt tapasztalta. Igaz, Csintalan valószínűleg a Tisza habjaiban elmerülve tanulmányozta a helyzetet, mi ellenben drónképeken, azaz a teljes „mezőnyt” láttuk.

De Csintalan vélhetőleg benne van abban a szocializmusban fogant régi viccben, amelynek hőse kettős látásban szenvedett, mert két pártot látott Magyarországon. Sanyi bácsi pedig vélhetőleg kétszer látta a résztvevőket, sőt tán két Pjotr-Petrovics Vengerszkijt (alias Magyar Pétert, Kun Béla reinkarnációt) is látott a színpadon. Csak így láthatta tömegnek a Tisza holtágát. Ezt nem csak én állítom, de Vengerszkij nagy pártolója, Hadházy Ákos is szomorúan állapította meg ugyancsak a Magyar Hang Kompország című műsorában: „sajnos négy-ötezernél több emberre nem nagyon tudnám saccolni az ottani létszámot, a légi felvételeket megnéztük. Nem voltak sokan.”

Javulna a helyzet, ha Csintalan kezeltetné politikai hályoggal fedett szemét, erre azonban aprócska az esély. Ő így érzi jól magát, mert rossz szemléletét nem zavarja a valóság.

Sanyi manó szövegértési gondjait bizonyítja a következő kijelentése is: Orbán Viktor „nem egyszerűen összevissza beszél, hanem benne van egy zsákutcában – kényszer hatása alatt”.

Namost ki beteg? Ha azt állítja, hogy a miniszterelnök össze-vissza beszél, akkor mit mondhatunk a Csintalan-féle megnyilvánulásokról? Szomorú, ha még a legegyszerűbb magyar ember számára is patyolattiszta gondolatokat sem képes felfogni, megérteni. Csak sajnálni lehet ezt a szerencsétlent, ugyanis a demencia kezdődő jeleit mutatja. Sajnos van demens a családunkban, a tüneteket ezért képes vagyok felismerni.

Nem a miniszterelnök, hanem Csintalan Sándor vergődik zsákutcában, a politikai gyűlölködés kényszere alatt.

Weber-szindrómában szenved, nem tudja megbocsájtani a keresztény-konzervatív oldalnak, hogy annak idején nem csináltak belőle nagy embert.

Pedig nem csupán ezerrel nyalta Orbán Viktor virtuális talpát a Hír tv betelefonálós műsorában, de be is lépett a pártba. Hiába.

Igaz, ez a szilárd jellem úgy váltogatta a pártokat, mint egy magára valamit is adó férfi az alsónadrágját. Volt ő már MSZMP-s, MSZP-s, MSZDP-s (Magyarországi Szociáldemokrata Párt), Fideszes, majd újra MSZP-s – mert mindig hű maradt politikai elveihez, viszont az elvek állandóan változtak, ő meg kénytelen volt futni az elvei után.

Igazi jellemlovag, nemde?

Jön a helyzetérzékelési zavar. Csintalan megállapítja, hogy a Szuverenitásvédelmi Hivatal veszélyes, mert „nincs olyan jogi fórum, ahol fellebbezhetne, ha ott kimondják róla, hogy hazaáruló.”

Sanyika drága, elárulok egy titkot.

A Hivatal nem bíróság, nem mond ítéletet, legfeljebb szellemi értelemben. Mi ellen kellene fellebbezni?

Ez olyan tömör hülyeség, hogy dömperrel sem lehetne áttörni. A köpönyegforgatás mestere szerint talán mi fellebbezhetünk az ellenzék folyamatos hazugságaival szemben? Létezik olyan fórum, ahol megtiltanák, hogy patkányozzák, rémítő „fehér, keresztény, heretoszexuális férfiak és nők képződményének” titulálják, tanulatlan bunkóknak nminősítsék és egyéb módon gyalázzák a keresztény-konzervatív választókat, diktátornak kiáltsák ki a miniszterelnököt? Ezek ellen az aljasságok ellen hová lehet fellebbezni?

Az ellen sem lehet, hogy megállapítsam, a globalista ellenzék bizonyíthatóan hazaáruló, még ha jogi értelemben ezt a kijelentést nem is lehet bíróság előtt bizonyítani. Tessék, a kijelentésem legalább annyira veszélyes, mint a Hivatal ilyen-olyan minősítése. És pontosan annyi jogi relevanciával is jár. Kár, hogy ezt Sanyika nem érti.

Mit mesél még ez a lángelme? Például azt, és ebben igaza van, hogy Orbán Viktor nem csak a „kemény magnak” beszél és az a „tébolyult nacionalizmus, amit egyre jobban fúj, bizony termékeny talajra hull”.

Valaki azt is elárulhatná a jeles szamárnak, hogy

a nacionalizmus csak a komcsiknál negatív jelenség, egyébként nem az. Sem nálunk, sem másutt.

Inkább az a természetellenes, ha egy polgár nem a saját országát tekinti mindenek előtt szolgálandónak. Persze a szövegértési problémák itt is tetten érhetők, a nacionalizmus ugyanis nem keverendő a sovinizmussal. Gyengébbek kedvéért (Sanyinak külön):

Nacionalizmus: mindenkinek van nemzetisége, a politikai közösség, a nemzetállam pedig ezen az alapon nyugszik.

Sovinizmus: a saját nép vagy csoport felsőbbrendűségébe vagy uralmába vetett ésszerűtlen hit.

Sanyinak ez a fogalmi elkülönítés kommoly nehézségeket okoz. Vagy csak egyszerűen aljas és szándékosan mossa össze a két fogalmat. Lehet, hogy rosszindulatú vagyok, de én az utóbbira szavazok.

Csintalan nem is titkolja, hogy háborúpárti. Gratulálunk.

Jó is az, ha emberek hullanak a semmiért, ha két szláv nemzet fiai gyilkolják egymást abban a hitben, hogy nekik van igazuk és közben amerikai és más nyugati országok üzleti érdekében növelik kölcsönösen az özvegyek és árvák táborát, a rokkantak seregét. Lehet persze hangoztatni, hogy az ukránokat támogatja, de mire vége lesz a háborúnak (mert egyszer vége lesz) mi marad? Felperzselt, működésképtelen ország, megtizedelt fiatalsággal, elmenekült és vélhetőleg visszatérni nem akaró milliókkal.

Sanyi, te igazi humanista vagy! Csak anti-változatban.

Ezek után már csak apró mellékkörülmény, hogy ez a bigott kommunista (vagy nem? Tán megint átlép valami pártba? A Tiszába biztosan nem, az ugyanis – valljuk meg, joggal – gyanús neki) miként vélekedik a drogtól elborult elméjű kutyapártos Kovács Gergely szándékáról, a Turul-szobor lebontásáról. Szerinte nyilasok küzdenek a szobor fennmaradásáért, szerintem meg nem. Szerintem a turul a magyar eredetmondák legendás madara, nem pedig náci jelkép. De mindenbe mindent bele lehet magyarázni, csak kellő rosszindulat szükségeltetik hozzá.

Ez pedig Csintalannak és barátainak sajátjuk, nem kell erőlködniük, nem adhatnak mást, csak mi lényegük. Azt adták a többiek is: Aranyosi Péter állítólag humorista, Szerető Szabolcs a Simicska-féle Magyar Nemzet bátor ex- főszerkesztő-helyettese, Tompos Ádám gyűlölet-specialista sajtómunkás.

A Nagy Csapat. Hát hajrá, tovább a lenini (marxi, sztálini, rákosista) úton, a bolsevik (globalista) jövőért!

Csak arra vigyázzatok, fiúk, hogy legfeljebb a lóláb lógjon ki, mert most még sajnos az egész ménes kilátszik.

Szerző: Ifj. Tóth György

Fotó: Csintalan Sándor Facebook