Van a gátlástalan pofátlanságnak egy bizonyos szintje, amelyet átlépni képtelenség, ám a nőjogi konferenciát szervező Magyar Péter bizony már rég átlépte.
Azt beszélik, hogy a rablógyilkosok életvédelmi konferenciát szerveznek, a tolvajok, betörők vagyonvédelmi tanácskozásra készülnek. Ja, és Pjotr-Petrovics Vengerszkij (alias Magyar Péter, Kun Béla reinkarnációja) nőjogi konferenciát hirdet.
Van a gátlástalan pofátlanságnak egy bizonyos szintje, amit átlépni képtelenség. Nos, Vengerszkij ezt már régen átlépte.
Ha van ember (???), aki sokszorosan bizonyította, hogy a nőket alantas lényeknek tartja és előszeretettel törli beléjük a cipőjét, hát ez a Pjotr pontosan ilyen. Imádja megfélemlíteni azokat a hölgyeket, akikkel kapcsolatba kerül, legyen az a felesége (ma már csak ex-neje), a szeretője, vagy egy társkereső fórumon megtalált és erőszakoskodásra alkalmas nőnemű lény. De lehet az gyermeklány is, akinek a lába között csúszkálva alantas stílusban megalázó ajánlatokat tesz. Tökmindegy, számára valamennyi csupán asszonyi állat, használati tárgy, szexuális segédeszköz.
Számít ez? Rajongói táborának női különítménye, a kékharisnyák, elhanyagolt középkorú feleségek, buta fruskák (belőlük ugyan egyre kevesebb van, de a maradék is túl sok) elolvadnak a gyönyörtől, ha a közelébe kerülhetnek és talán titkon vágynak is arra, hogy Petrovics hozzájuk vágjon néhány könyvet, nadrágot bőrövvel, hogy leüvöltse a hajukat. Mert az olyan szexi. Tán még annak is örülnének, ha imádatuk tárgya ajtófélfának lökdösné őket, hiszen ez azt jelentené, hogy a bálványozott férfi arany keze hozzájuk ért.
Olyan ez, mint a pszichológusnak panaszkodó feleség, aki arról kesereg, hogy 30 éve veri őt a férje. Ha 30 évig nem tett ez ellen semmit, joggal feltételezhetjük, hogy hiányozna neki, ha nem verné.
Most ez a nőgyűlölő szörnyeteg szervez nőjogi konferenciát. Teszi pedig ezt szemrebbenés nélkül, hirdeti gátlástalanul, a Petrovics imádók pedig lelkesen kiáltják: „A mi emberünk síkra száll a nők jogaiért! Éljen soká!”
Kiket is várna erre a „tanácskozásra” Vengeszkij elvtárs? Természetesen a nőjogi szervezeteket és azok egy része el is megy majd a konferenciára. Azok a szervezetek, amelyek sikongó örömmel tettek tönkre bizonyíték nélkül megvádolt férfiakat, akik mondjuk 40 évvel ezelőtt csúnyán, zaklatóan néztek egy nőre, akinek ez a tekintet állítólag egy életre feldolgozhatatlan traumát okozott. Mindent bele, vagy inkább mindenkibe bele a Me Too mozgalom!
Ugyanezek a nőjogiak mélyen és hosszan hallgatnak a muszlim bevándorlók erőszakoló részének bűntetteiről, lelkesen támogatják az LMBTQ mozgalom követelését, miszerint a biológiai férfiak a sportversenyeken a női mezőnyben indulhassanak, esélyt sem hagyva a valóságos nőknek a győzelemre. Mert szerintük a család az család és a nő az nő akkor is, ha férfi.
Néma hallgatásba merülnek, ha egy keresztény-konzervatív hölgyet ér megaláztatás és zaklatás, ellenben üvöltve, ökölrázva követelik a magzatgyilkossághoz való jogot, mert a testük felett nehogy már egy megfogant élet rendelkezzen! És nehogy már beleavatkozzon egy kormány a szexuális szabadosságukba, szülésre „kényszerítse” őket. Az pedig, hogy ilyen kényszer nem létezik, pusztán kis agyukban, nem tényező. Mert nekik önmaguk az első, akár ártatlan életek árán is.
A természet (szerintem a teremtő Isten, de ez hit kérdése) alaptörvénye a fajfenntartási ösztön, amelyet mindennapi nyelvezetre lefordítva anyai ösztönnek szokás nevezni. A szaporodás, utódnemzés parancsa az élővilág minden lényére nézve kötelező, de az emberi butaság elért arra a fokra, hogy képes elnyomni ezt a természetes ösztönt, persze ideológiai alapon. Ám legyen, ha már idáig süllyedtünk, nincs mit tenni. De tisztázzuk: aki elutasítja a természet parancsát, az minden, csak nem nő. Pusztán nőnemű lény. Szíve joga annak lenni, ahhoz azonban már nincs joga, amit szemrebbenés nélkül mégis megtesznek, hogy az anyaságot alantas, idejétmúlt állapotnak állítsák be. És még csak észre sem veszik, hogy ezzel önmagukat a szexuális segédeszköz szintjére süllyesztik le.
Hát ők lesznek azok, akik hajlandóak részt venni Pjotr-Petrovics bohóctréfájában, akik ott ágálnak majd a női jogokért egy olyan alak rendezvényén, aki ezeket a jogokat szinte naponta tapossa sárba. Vagy netán a női nem egyenjogúságát példázza, ha a Kétfarkúakkal tárgyalva csak egy férfit enged tanácskozni, a társelnök kisasszonyt meg kizavarja, várjon csak az autóban alázatosan?
Nesze nektek női jogok, nesztek egyenjogúság!
Egy dolog bizonyos. Aki ennek a pojácának a konferenciáján részt vesz, az a továbbiakban semmiképpen sem mondhatja magát nőjogi szervezetnek.
Csak azt nem tudom, hogy majd minek nevezzelek.
Mondjuk Petrovics bolondjának.
Kiemelt kép forrása: Ripost