„Ha mi románok vagyunk, akkor a nagymama miért nem tudott románul?” – egyre több moldvai csángó fiatal teszi fel ezt a kérdést, hívta fel a figyelmet Hegyeli Attila. A Moldvai Csángómagyarok Szövetségének oktatási koordinátora a Magyar Nemzetnek adott interjújában arról beszélt, hogy a közösségben erősödik az identitáskeresés, miközben az asszimiláció továbbra is komoly kihívás. A szervezet ma már 36 településen működtet oktatási programokat és 22 Magyar Házat. Hegyeli Attila a magyarországi kormányváltás kapcsán a reményét fejezte ki, hogy az új kormány támogatni fogja a moldvai magyarokat, ugyanis megmaradásuk nemcsak a helyiek ügye, hanem az egész nemzet és a mindenkori magyar kormány felelőssége is.
– Az anyaországi magyarok jöjjenek el Moldvába, és nézzék meg személyesen ezt a világot. Lehet, hogy egyetlen nap alatt többet tanulnának arról, mit jelent magyarnak lenni, mint korábban egész életükben – mondta a Magyar Nemzetnek Hegyeli Attila, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének oktatási koordinátora. A határon túli magyarság alatt a legtöbb esetben azokat a honfitársainkat értjük, akik az ezeréves határokon belül maradtak, az egykori Magyarország területén.
Sokan elfelejtik azonban az „Órománia” területére vándorolt magyarokat, a csángókat. Ők a XVII. században kezdtek kivándorolni Erdély – jellemzően Székelyföld – területéről, és a mai Moldvában telepedtek le. A Magyar Ifjúsági Konferencia (MIK) a közgyűlését ezúttal Európa legkeletibb részén elhelyezkedő magyar településén tartotta, a romániai Lábnyikon.
A hógolyóeffektus
A szervezet oktatási koordinátorával Bákóban, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének székhelyén arról beszélgetett a lap munkatársa, milyen kihívásokkal kell szembenéznie a moldvai csángó magyarságnak, és hogyan segít a szövetség az identitásuk megtartásában. Hegyeli Attila úgy látja, a csángók asszimilálódása folyamatos, azonban a Ceausescu-féle román kommunista diktatúra évtizedeihez képest az elmúlt 35-36 évben érezhetően lassult. A probléma, hogy az akkori politika következményeként kialakult egy passzív, önmagát fenntartó asszimiláció.
„Én ezt egyfajta hógolyóeffektushoz szoktam hasonlítani: amikor elindítanak egy hógolyót a hegy tetején, eleinte még lökni kell, de egy idő után már akkora lesz, hogy magától gurul tovább, végül pedig mindent elsodor”
– magyarázta, rámutatva: valami hasonló történik a társadalmi folyamatokban is. De mennyi csángó él akkor a térségben? A koordinátor felhívta a figyelmet a régió azon különlegességére, hogy szinte minden római katolikus hívő magyar származású – ennek fényében pedig nagyjából 170 ezer emberről beszélhetünk. – Pontos adat nincs, de Tánczos Vilmos professzor utolsó felmérése szerint körülbelül 42 ezren beszélték a magyar nyelvet. Ez azóta valamelyest csökkent, én ma nagyjából 35 ezerre becsülném azok számát, akik még beszélik a nyelvet – tette hozzá.
Igazságtalan a számonkérés
Hegyeli Attila szerint az azonban már sokkal bonyolultabb kérdés, hogy ki tekinti magát magyarnak modern, nemzeti értelemben. Amikor a csángók ősei három-négyszáz éve Moldvába kerültek, még a Kárpát-medencében sem létezett az a modern nemzettudat, amit ma ismerünk. – A magyar nemzetépítés a reformkorban kulturális alapon szerveződött meg: a közös nyelv, kultúra és hagyomány lett az összetartozás alapja. Moldvába azonban ez a magyar nemzettudat soha nem jutott el igazán, és ez pedig egy történelmi mulasztás – hangsúlyozta, majd rámutatott: a reformkorban és később, amikor a magyar nemzetépítés zajlott, Moldva volt az egyetlen magyarok lakta terület a történelmi Magyarország határain kívül. Mégsem foglalkoztak vele kellőképpen.
„Igazságtalan és nagyon fáj, amikor ma valaki számon kéri a csángókon, hogy miért nem olyan erős a nemzeti identitásuk, mint például a felvidéki vagy az erdélyi magyaroké. Ők egészen más történelmi háttérrel és sokkal nehezebb körülmények között próbálnak megmaradni, mint bármely más határon túli magyar közösség”
– mutatott rá.
Hegyeli Attila mindezek ennek ellenére mégis optimista: a régiót ugyanis nyolcvan-száz éve még a mélyszegénység jellemezte, a csángóknak a megélhetés nehézsége mellett másodlagos kérdés volt, hogy megtartják-e a magyarságukat vagy sem. Az iparosodás hatására azonban elkezdtek javulni az életkörülmények, de még nem annyira, hogy identitáskérdésekkel, önismerettel kezdjenek foglalkozni.
Mára azonban gazdasági értelemben annyira megerősödött a közösség, hogy sok családban már nem a mindennapi megélhetés az első számú kérdés.
– Ilyenkor kezdenek feltenni a fiatal csángók bizonyos kérdéseket. Például azt, „ha mi románok vagyunk, akkor a nagymama miért nem tudott románul?”. Az emberek érzik, hogy valami nem stimmel, elkezdik keresni a válaszokat, és nekünk ott kell lennünk ebben a pillanatban. Ott kell lennünk az online térben, az Instagramon, a TikTokon, az iskolákban, a gyerekek és a felnőttek között is. Mert erre egyre nagyobb az igény – hangsúlyozta.
A magyarság megőrzése
A koordinátor szerint ezekben a helyzetekben van nagy jelentősége annak a munkának, amelyet a szervezet az elmúlt évtizedekben végzett. – Az oktatási programok, a Magyar Ház-hálózat és az elmúlt húsz-huszonöt év közösségépítő munkája nélkül ma sokkal rosszabb helyzetben lenne a moldvai csángó magyarság – mutatott rá. Felismerték ugyanis, hogy olyan helyzeteket kell teremteni, ahol a közösségi célok találkoznak a családok mindennapi érdekeivel.
– Például mi azt szeretnénk, hogy az óvodáskorú gyerekek minél több időt töltsenek magyar közegben. A szülők érdeke pedig az, hogy biztonságban tudják a gyerekeiket, amíg dolgoznak. Sok moldvai faluban nincs egész napos óvodai rendszer. Ezért mi délben iskolabusszal elhozzuk a gyerekeket az állami óvodából a Magyar Házba, ott ebédet kapnak, magyar foglalkozásokon vesznek részt, pihennek, uzsonnáznak, a szülők pedig délután viszik őket haza. Így egyszerre segítjük a családokat és erősítjük a gyerekek magyarságát– magyarázta, majd rámutatott: ebben áll a Magyar Házak jelentősége. Szerinte ha nincs hely, infrastruktúra és intézményi háttér, akkor a nemzeti értékek hangoztatása nem működik a gyakorlatban.
Oktatási hálózat
Felidézte, a szervezet 1990-ben alakult meg, és amikor 2000-ben elindult az oktatási program, Moldvában nem létezett magyar oktatási hálózat sem magyar tannyelvű iskolák, sem hétvégi vagy délutáni foglalkoztatás formájában. Felismerték, hogy az akkoriban rendkívül ellenséges román állami iskolarendszerrel szemben nem tudnak eredményesen fellépni, ezért úgy döntöttek, hogy saját intézményhálózatot hoznak létre. Így született meg a Magyar Ház-hálózat.
„Ezek a magyar nyelv és kultúra fészkei. Tulajdonképpen minden itt történik: oktatás, hagyományőrzés, közösségi programok, tájékoztatás. A koncepció lényege az, hogy minden Magyar Házhoz pedagógusokat és hagyományőrző szakembereket kapcsolunk”
– emelte ki. A koordinátor elmondása szerint ma már 36 településen működik valamilyen oktatási forma, ezek közül sok helyen a román állami iskolarendszeren belül, tantárgyként tanítják a magyart. Huszonkét településen működik Magyar Ház, emellett Csíkszeredában kollégiumot is fenntartanak azoknak a diákoknak, akik magyarul szeretnének továbbtanulni.
Mindenben jobbnak kell lenni
Hangsúlyozta azonban azt is, hogy önmagukban ezek az intézmények nem elégségesek, minőségben jobbnak kell lenniük, mint az állami rendszernek. A kisebbségi oktatás ugyanis csak akkor tud versenyképes lenni, ha többet nyújt, mint a többségi állami oktatás.
– Az a hatékony, ha mi, magyarok a végeken robotikával foglalkozunk, korszerű digitális eszközöket használunk, modernebb tantermeket alakítunk ki. Az iskolabuszainknak, a környezetnek, az egész élménynek vonzóbbnak kell lennie a gyerekeknek – magyarázta. A hálózatban körülbelül 180 ember dolgozik, és 36 helyszínen vannak jelen, azonban nem mindenhol saját épületben: sok helyen még mindig bérelt parasztházakban vagy mostoha körülmények között zajlik a munka. De a cél az, hogy minden csángó magyar településen legyen ilyen központ. – Az oktatás mellett hagyományőrző programokat, sport- és szociális programokat is működtetünk, idősek étkeztetésével és vállalkozásfejlesztéssel is foglalkozunk. A szövetség a moldvai magyar érdekképviselet legfontosabb intézményévé vált – sorolta.
A kormány felelőssége
Hegyeli Attila a magyarországi kormányváltás kapcsán reményét fejezte ki, hogy az új magyar kormány támogatni fogja a moldvai magyarokat. – Az ilyen extrém szórványhelyzetekben, mint a moldvai csángóságé, gyakorlatilag nincs más fenntartható modell az anyaországi támogatáson kívül. Ez a támogatási rendszer az Antall-kormány óta többé-kevésbé stabil alapot jelentett, még ha sokszor hullámzó is volt a helyzet. Mi ezt határon túlról úgy látjuk, ahogyan a magyar alaptörvény is fogalmaz: Magyarország az egységes magyar nemzet összetartozását szem előtt tartva felelősséget visel a határain kívül élő magyarok sorsáért. Fontos, hogy nem egy adott kormányról vagy pártról beszélünk, hanem Magyarországról, közös hazánkról.
„Egy olyan magyar nemzet, amely Bákótól az őrségi magyar falvakig összetartozik, erősebb, mint egy olyan nemzetfelfogás, amely csak az államhatárokon belül gondolkodik”
– hangsúlyozta, hozzátéve: Magyarország nemcsak szegényebb, hanem gyengébb is lenne a határon túli magyar közösségek nélkül. Sokszor felmerül a vita arról, hogy indokolt-e a határon túli magyar közösségek támogatása.
Szerinte azonban maga a kérdésfeltevés is hibás, nemzetrészeket egymással szembeállítani rossz irány. – A határon túli magyarok nem tehetnek arról, hogy a történelem során megváltoztak a határok. Hegyeli Attila hangsúlyozta: a moldvai csángók helyzetéből jól látszik, hogy a magyar nemzet nem áll meg az ezeréves határoknál. Szerinte a közösség megmaradása nemcsak a helyiek ügye, hanem az egész nemzet és a mindenkori magyar kormány felelőssége is.
Címlapkép: Csángó fiatalok a lábnyiki Magyar Háznál (Fotó: Boncsarovszky Péter)