Karácsonykor nem számítanak a címek és titulusok, Horváth Béla a szent ünnepen „csak” apa és nagyapa. Ám szerintem ez a pozíció a legmagasabb poszt, ahová a Teremtó helyezheti a férfiembert.
Horváth Bélát sokféle módon megnevezhetjük. Mondhatjuk azt, hogy közlekedésmérnök, építőmérnök, mérnök-közgazdász, vagy azt, hogy politikus, az az MDF, majd az FKGP országgyűlési képviselője. Titulálhatjuk a Magyar Tudományos Akadémia köztestületi tagjának, vagy éppen a Nemzeti Fórum Egyesület Kölcsey Köre vezetőjének. Beszélhetünk róla úgy, hogy ő harcolt azért, hogy megszülessen a Kommunizmus Áldozatainak emléknapja, vagy a Hit Pajzsa-díj társalapítója (a másik alapító Gyurkovics Tibor író volt), netán megnevezhetjük a budapesti Felsővízivárosi Szent Anna plébánia képviselőtestületi tagjaként is.
Karácsonykor azonban nem számítanak a címek és titulusok, Horváth Béla a szent ünnepen „csak” apa és nagyapa. Ám szerintem ez a pozíció a legmagasabb poszt, ahová a Teremtó helyezheti a férfiembert.
Fotó: Sóki Tamás / Index
– 1982-ben nősültem, mostanra 5 unokám született, közülük 4 él Magyarországon, őket fogadjuk karácsonykor. De 24-én azért ki-ki megüli a saját karácsonyát, a nagy családi összejövetelt 25-én rendezzük. Persze a karácsonyfát már 23-án felállítjuk, hogy másnap, amikor nap közben felugranak hozzánk és megajándékozzuk egymást, minden készen legyen. Három fiam van, az itthon lévő négy unokám közül kettő lány és kettő fiú, az ötödiket viszont csak ritkán látjuk. Az ő édesanyja kínai, ők ott ünneplik meg a karácsonyt és csak a technika segít, hogy lássuk is őket mobil videóhívás segítségével. A legkisebb unokám annak ellenére meg van keresztelve, hogy a kínai családja nem keresztény. Ellenben amikor Nimródot a Batthyány téri Szent Anna templomban megkereszteltük, ők is eljöttek és részt vettek a szertartáson.
– A karácsonyi menü nálunk kicsit eltér a hagyományostól, mert a hal nem annyira népszerű a családban, helyette van kacsacomb, kacsamell, a sült kacsa mindenkinek ízlik, a feleségem csodás szakács. Én nem annyira, vagyis a főzést meghagyom annak, aki ért is hozzá. Nekem a bevásárlás és az előkészítésben való segédkezés a feladatom. Persze gyermekkoromban a halászlé kötelező eleme volt a karácsonyi ételsornak, akkor a főtt halhúst szitán keresztül kellett passzírozni, attól lett jó sűrű és zamatos és ez a munka annak idején nekem jutott. Szerencsére most ezt nem kell csinálnom. De nem maradhat el a bejgli sem, ami a régi időben, gyerekkoromban otthon készült. Nem volt egyszerű azért azt a hatalmas tésztát kiteríteni, töltelékkel föltölteni, összegurítani és sütőbe tenni. Most már készen vesszük a bejglit, hiszen olyan sokféle kapható a jobbnál jobb magán cukrászdákban. Nem is emlékszem, a Kádár-rendszerben lehetett-e egyáltalán készen kapni bejglit.
– A karácsonyfa kötelezően plafonig érő kell legyen, úgy, hogy a csúcsdísz még beférjen a plafon és a fa teteje közé, ez hagyomány. És az is, hogy az ünnep az unokák körül forog. A legidősebb nyolc éves, aztán lefelé hat, három és fél, és kettő. Nagy az izgalom, míg valaki meg nem rázza a kis harangot, de nem csak a gyerekek izgulnak. Ilyenkor kicsit mindenki újraéli a gyermekkorát és hirtelen mindenki nagyon katolikus lesz, amikor elénekeljük a Mennyből az angyalt meg a Pásztorok, pásztorokat. A szöveget már értik az unokák, egyik-másik velünk is énekel és ha nem is mondjuk ki, de érezzük, hogy a karácsony a szívünkhöz szól.
Szerző: Ifj. Tóth György
Címlapkép: Karácsonyi díszek a a marosvásárhelyi Színház téren megrendezett karácsonyi vásárban 2024. december 7-én.
MTI/Kiss Gábor
