Ördöglakatból jól állunk. Kettő is van. Gyerekkorom trükkös játékát évtizedek óta senki sem vette kézbe, mígnem az unokám meg nem kérdezte: mi ez?

Az egyiket könnyedén kinyitottam, és vissza is zártam, de a másiknak a technikájára nem állt rá sem a kezem, sem a fejem. Kiestem a gyakorlatból.

Pedig annak idején nem csak ezeket a huncut szerkezeteket tekergettük drótból, hanem faragtunk fűzfasípot – akár dióágból – vagy éppen furulyát nádból, kardot akácból, íjat és nyílvesszőt mogyoróból és persze nádszálból. Minden – a kezünk ügyébe került anyag vagy tárgy – játékká nemesült a fantáziánk és a nagyobbak tudást átadó hozzáállásának eredményeképpen. A lányok láncszemeket horgoltak, esetleg sálkötéssel vagy keresztszemes hímzéssel ügyeskedtek. Régen volt.

A közelmúltban, a Dunántúl egyik gyárvárosában, az óvónéni arra kérte a gyerekeket, hozzák magukkal legkedvesebb játékukat. És a nyúzott macik, kitekert kezű babák, háromkerekű teherautók és szárnyaszegett repülőgépek helyett az összes gyerek a legkorszerűbb mobiltelefonok valamelyikével érkezett diadalittasan, hogy megmutassa rajta a legkedvesebb (videó)játékát.

Ezért is örültem unokám ördöngős érdeklődésének. Természetesen a két, önmagát megadni nem akaró „acél csavarantyú” összekapcsolásán azóta is folyamatos töröm a fejemet, de van még néhány napom a „kis lakatos” következő látogatásáig.

Szakálla van már annak a történetnek, amely arról az autószerelőről szól, aki a megfelelő helyre koppintott a legmegfelelőbb szerszámmal, és pillanatok alatt életet lehelt az indulni nem akaró járgányba. A tulajdonos persze sokallta az ilyen rövid ideig tartó munkáért fölszámolt díjat, amire csak annyi volt a szerelő válasza: nem a javítással töltött időt kell megfizetni, hanem a tudást, ami a jól eltalált koppintás mögött van.

Nos, mára semmivé vált a mester tudása.

Számítógép „olvassa” a hibakódot. A gép közli azt is, hogy hova kell koppintani. És még szerencse, ha saját keréken gurulhatunk a szervízbe. Mert az autónk elektronikai rendszere dönthet úgy is, hogy a további hibák megelőzése érdekében pakoljuk kocsinkat autómentőre. Hol vannak már azok az idők, amikor a közvilágítás fényénél cserélt ékszíjat a szereléshez mit sem értő trabantos, csak úgy, a szervízkönyvből?! Lassan olyan műszerezettségük lesz az autóknak, hogy maguk jelentkeznek be a szakszervízbe…

Felmérések bizonyítják, hogy annak ellenére, vagy éppen azzal együtt, hogy járműveink tele vannak bennünket védő biztonsági felszerelésekkel, többet hibázunk, mint korábban, amikor még tükörből is csak kettő volt a személyautón.

Elkényelmesítenek bennünket a védelmünkre beépített érzékelők, kamerák, radarok. Nem kell a gázon tartanunk a lábunkat, mert „nyomja” helyettünk a sebességet magabiztosan tartó rendszer. Attól sem kell tartanunk, hogy beleszaladunk az előttünk váratlanul fékezőbe, mert azonnal sípol, villog a műszerfal, és már fékez is helyettünk. Olvashatunk üzeneteket, írhatunk levelet, de nézhetünk az okos telefonunkon vagy a beépített képernyőn filmet, akár sorozatot is.

Csak aztán amikor „hirtelen” mégis csak vezetőként kellene viselkednünk, azt sem tudjuk, hol vagyunk.

Mire fölocsúdunk, már késő. Belefutottunk az előttünk lévőbe, az elválasztó korlátba, rosszabb esetben fölcsavarodtunk egy fára, vagy az árokban vagyunk autóstól, hátára fordult cserebogár módjára. Ekkor aztán már késő azon gondolkodnunk, hogy mégiscsak jó lett volna bérelni egy gyerekülést a nyaralásra, és megkérni a nagymamát, hogy ha zavarja is, azért csak kapcsolja be a biztonsági övet…

Bemutatták az önvezető autók legújabb modelljeit. Bizonyos sebességhatár alatt már a kormányt is kiveszi a sofőr kezéből az automatika. A szemléltető filmen könyvet olvas a vezető helyén ülő utas. Akár föl se nézzen. Rá se vesse a szemét a környékre. Nincs ott semmi látnivaló. Az autó a sávban marad, ha utolér valamit, akkor azt kikerüli, megelőzi és visszatér a saját sávjába. Még indexel is!!

Persze, ez csak egy autó. Van az a helyzet, amikor vezetőért kiált. Ez esetben magunk mellé ültethetünk akár egy humanoidot is. Egy robotembert „aki” a vészhelyzetben helyettesít bennünket.

Van ilyen. DJ-ként már bemutatkozott. Zenei kínálata kissé egysíkúnak bizonyult, de eredetileg nem is erre fejlesztették ki. A harctérre szánják! Előállítóinak egyelőre még erkölcsi fenntartásaik vannak, de vélhetően nem késik sokáig a bevetési parancs.

Emlékszem, az első, Magyarországra települt nyugati autógyár technológiájából ki kellett venni a nyolcvanas évek robotjait, mert nálunk elsősorban munkahelyekre volt szükség. Most pedig már itthon is olyan gyárak kezdik meg működésüket, amelyekben az ember arra kell csupán, hogy az automatizált gyártási folyamatot felügyelje. Akár otthonról. Sőt! Akár egy másik településről vagy földrészről.

Elkészült a terve annak az Atlanti-óceán alá építendő alagútnak, amelyen át szűk óra alatt utazhatunk majd Londonból New Yorkba. Az 5470 kilométernyi vonatfolyosóban 4800 kilométeres sebességgel robognak majd a szerelvények. Az elképzelés Verne óta létezik, de most az elektromágneses-vákumcsöves technológiával meg is valósítható. Mostani áron 19 billió dollárba – azaz 19 000 000 000 000-ba – kerül, amit mi 19 milliárd dollárnak mondunk.

Egyházközségünk plébánosa az orosz-ukrán háború kitörésének harmadik évfordulóján prédikációjában Jézus hegyi beszédének azt a szakaszát magyarázta, amely arról szól, hogy szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek benneteket.

Azokra, akik átkoznak titeket, mondjatok áldást, és imádkozzatok rágalmazóitokért!

Plébánosunk – aki a Katolikus Karitász országos vezetőinek egyike – gyakran kísér adományokat Kárpátaljára. Az adott héten is onnan érkezett. A szentbeszéd közben egyszer csak fölemelt a szószék mögül egy fél méteres, sárgaréz ágyúlövedék hüvelyt és egy lelőtt harci drón feketére égett vázát, majd mindkettőt az oltárra helyezte. Nincs az a napsugárba öltöztetett áldozati üst, vagy kehely és corpustól megfosztott feszület, amely olyan hatással lett volna a hívekre, mint ez a két háborús ereklye. Az aranyosan csillogó, angol nyelvű azonosítókkal megjelölt hüvelyből kihűlt állapotában is pusztító erő áradt. Századunk halált osztó technikájának roncs propellertöredékei pedig százezrek tömegsírja fölül meredtek az ég felé.

A Megváltó akarata szerint imádkoztunk. Úgy, ahogyan más vasárnapokon is.

Németh Miklós Attila

Borítókép: Ördöglakat
Forrás: nemzetiparkitermek.hu