Tegnap újra visszakaptuk az arcunkat. Nem fedték maszkok sem a mosolyokat, sem a bánatot! Nem kellet szövetmembránon át elbeszélnünk mondandónkat, mindenütt nagyon sok felszabadult arcot látunk!
Lehet, hogy a küzdelem nem ért véget a vírussal, csak szünetel, mégis jó nem az operatív törzs újabb sajnálatos és horrorisztikus bejelentéseire ébredni, hogy hány és hány honfitársunk, barátunk,rokonuk, ismerősünk küzd ezzel az ismeretlen kórokozóval, mennyien betegednek meg és sajnos halnak meg miatta. Ha csak egy ember is: sok!
A világ egyre gyorsabban változik – ez közhely, mégis érezzük, hogy egyre nehezebb megvetni a lábunkat, megőrizni az értékeinket, vagy akár az életünket is ebben a különös XXI. században. A globalizáció, a környezeti változások, az elszabaduló liberális eszmék, a technikai fejlődés szupersebessége olyan kihívásokat jelentenek, melyek egyént és közösségeket egyaránt megviselnek és veszélyeztetnek. A tengerek már nem választják el a kontinenseinket, naponta hurcoljuk át járműveinken, szállítmányainkon az eddig ismeretlen betegségeket, vírusokat, baktériumokat vagy akár állatfajokat olyan területre, ahol azok azelőtt soha nem éltek.
Génmódosított növényeket, állatok és lassan emberek teremt a tudomány és olyan intelligens szerkezeteket, melyek készen állnak, hogy jóval maguk mögött hagyják a Homo Sapienst és önálló –halhatatlan – életet kezdjenek a Földön és az Univerzumban.
Mi marad, amibe kapaszkodhatunk? Az erkölcs, a hit, a rend, a hagyományok és egymás szeretete, tisztelete. A család, az utódok, akik továbbviszik ismeretlen útján a galaxisban ezt a nagy űrhajót, mely a lakhelyünk volt és marad!
Azért ehhez az utazáshoz iránytű is kell és igen kapitány is! Akinek el tudjuk hinni, hogy amit tesz az nehéz időszakban a javunkat szolgálja, aki fenn tudja tartani a rendet akkor is, amikor ezer helyről akarják megbontani. Akinek elhisszük, hogy most fel kell venni a maszkot, most pedig letehetjük.
Lehet demokráciaelméleteket gyártani. Lehet azt gondolni, hogy a szabadság az az emberi korlátok kioldása, a mindent szabad hamis eszméje. Ha akarom férfi vagyok, ha akarom, nő, vagy villamos, aki beleszeret egy hóvirágba. Lehet Pride-okat rendezni és mutogatni a fenekünket, de az emberek többsége félrehúzódik és magában elítéli ezt a demonstrációt.
Mert bensőnkben tudjuk mi a rend! Nem más, mint a jézusi kiáradás, aki az út, az igazság és az élet.
És azt is tudjuk József Attila óta, hogy a szabadság rendet szül! És azt is, hogy milyen értékeket szeretnénk a kis űrhajósainkra, gyermekeinkre, unokáinkra hagyni, hogy vigyék tovább a titkot, a különleges isteni teremtést a mindenségbe, hirdetve az embernél nincs csodálatosabb!
Ha szól a kapitány levesszük a maszkot, ha pedig kell akkor újra fel! Repülünk tovább a művelhető csillagokba, melyek valójában a mi belső égboltunkon ragyognak!
Kiemelt kép: Pixabay
