Ma van az istenszülői címmel illetett Szűz Mária mennybemenetelének napja, ami a világegyházban a legnagyobb Mária-ünnep. Nekünk, magyaroknak azonban nem csak ezért kedves ez a nap. Régi nagy pátrónánkhoz, vagyis Nagyboldogasszonyhoz ugyanis évezrede imádságos lélekkel fordulunk, s kérjük tőle: „Ne felejtkezzél el szegény magyarokról!”

Magyar népünk hihetetlenül szoros lelki kapcsolatot ápol Szűz Máriával. Egyfelől a Biblia tanítása alapján Jézus evilági édesanyjaként tiszteljük. Ezt a címet néhány évtizeddel a Nyugat-római Birodalom 476-ban bekövetkezett bukása előtt, 431-ben kapta, mégpedig az Efezusban megtartott zsinat határozata alapján. A Kis-Ázsia nyugati partvidékén található város fontos szerepet játszott a kereszténység korai időszakában. Pál apostol éveket töltött falai közt, itt írta meg a korintosziakhoz szóló első levelét. Efezus egyike annak a hét városnak, amelyet megemlít a Jelenések könyve. Nem véletlenül, hiszen az első század végén János apostol is élt itt, ráadásul minden bizonnyal itt írta meg az evangéliumát.

Nos, ebben a városban tartották azt a zsinatot, amely Alexandriai Szent Cirill érvelése alapján elfogadta, hogy Szűz Máriát megilleti az Istenszülő cím. A dogmát a kereszténység két nagy ága, tehát Róma és Bizánc egyaránt vallja.

Mária nem csak úgy állt szoros kapcsolatban Krisztussal, mint az édesanyja, de úgy is, mint akit a hit, kegyelem és szeretet ereje fűz hozzá. Ráadásul mentes volt az áteredő bűntől és annak következményeit sem hordozta, ezért benne a kegyelem ereje egészen különleges módon fejthette ki a hatását.

A világegyház a mai nap ezt ünnepli.

Népünk azonban még mást is.

A magyarság ugyanis ezer és ezer szállal kötődik Jézus anyjához, kit többnyire Boldogasszonynak hívunk, vagy a Magyarok Nagyasszonyaként emlegetünk. Patrona Hungariae – mondjuk, és az Istenfélők közben az égre tekintenek és keresztet vetnek.

Kultusza első, szent királyunkhoz, Istvánhoz köthető. Kísérteties azonban, hogy a mai dátum nagy királyunk életének két pontján is előjön. Először Szent Gellért legendájában. Itália fia ugyanis 1015-ben élete legnagyobb kalandjába fogott, hiszen elhatározta, hogy elutazik a Szentföldre. Hajója azonban viharba futott és a Póla melletti Szent András szigeten kötött ki. Itt találkozott Razina pannonhalmi apáttal, aki rábeszélte, hogy a szentföldi zarándoklata előtt látogassa meg István magyar királyt, akinek segítségével majd minden bizonnyal a Dunán folytathatja útját Konstantinápolyba, azon túl pedig Jeruzsálembe. Székesfehérvárra a szent életét bemutató legenda szerint pont augusztus 15-én érkezett, hogy aztán ne is menjen tovább, s tudását, tehetségét élte végéig a magyar nép szolgálatába állítsa.

Így jutunk el Szent István királyunkhoz, aki a Szent Szűz nagy rajongója volt. Életét és halálát legteljesebben Hartvik győri püspök írta meg. Endre királyunk fiának, a később könyves előnévvel felruházott Kálmánnak volt a nevelője ez a derék püspök, aki műve főforrásául a szent király kisebb és nagyobb legendáját, valamint a Szent István országlása alatt írt királyi könyvet használta. Legendáját végül III. Ince pápa 1201-es rendelkezésében hitelesnek nyilvánította, s Szent István hivatalos életrajzává tette. Ez azért fontos, mert Hartvik legendája leszögezi: Szent István királyunk 1038. augusztus 15-én, vagyis Nagyboldogasszony napján ajánlotta föl Magyarországot Szűz Máriának.

Ezt mondta:

„Mennyek királynője, e világ jeles újjászerzője, végső könyörgéseimben a szentegyházat a püspökökkel, papokkal, az országot a néppel s az urakkal a te oltalmadra bízom; nékik utolsó istenhozzádot mondva lelkemet kezedbe ajánlom”.

Szent István ezt követően, de még ezen a napon meghalt.

Azóta Magyarország Szűz Mária országa. Így válik érthetővé, hogy a Szent Szűz a magyarok nagyasszonya és patrónusa.

Ez a hit, tudás és szeretet köti össze az eget és a földet.

Ezért tudjuk a Deák-Szentes féle 1774-es kéziratos gyűjtemény szövege alapján ezt a fohászt, ezt az ősi imát és szívbe markolóan szép könyörgést tiszta lélekkel énekelni:

Boldogasszony Anyánk, régi nagy Pátrónánk!

Nagy ínségben lévén, így szólít meg hazánk:

Magyarországról, édes hazánkról,

Ne felejtkezzél el szegény magyarokról!

A teljes cikk IDE kattintva olvasható a hirado.hu-n.

Címlapkép: orszagut.com