Kinek nem jutott már eszébe a „heterók” közül, hogy ő is kimenne az utcára és szívesen demonstrálná: ő is nagyon büszke!

Először is büszke arra, hogy az Isten teremtette és férfi vagy nő lett.

Hogyan is tudná kifejezni ezt a büszkeséget? Talán óriási felvonulással, ahol a férfiak mondjuk boxerban, klottgatyában, vagy egy szál fecskében vonulnak, nyakukban arany döglánccal, fejükön kakastaréjban rendezve a sérót, esetleg indián tolldíszeket, vagy uram bocsá! szarvakat magukra aggatva, a nők meg neccharisnyában, harisnyatartókban, emeletes, vörös tűsarkukban, falatnyi bugyikban, rózsaszín fagyit nyalogatva, meztelen mellüket himbálva, mondjuk a V-betűt formázva a kamerák felé. Így mutatnák meg, hogy na kérem, itt is van ám PRIDE?! Nem csak odaát!

Persze nem maradna el a nyilvános csók a kamerák felé, smaci, fenékfogdosás, egy teherautó platójára koreografált szexparti-imitáció, dübörgő rockzene és egyebek! Hogy végre lássák, a nemmásság is ugyanolyan!

DE nem, azt hiszem, mi nem így demonstrálnánk. Mi valószínűleg  szolid ruhákban vonulnánk vidáman a városok utcáin. Ha nyár van, akkor a hölgyek színes szoknyákban, vászonnadrágokban, vagy shortokban, csinos kis kendőkkel, esetleg szalmakalappal fejükön, a férfiak pedig könnyű ingben, vászonban, normál hajviselettel (már akinek van), sarúban, vagy akár mezítláb.

És velünk lennének azok, akikre mi igazán büszkék vagyunk: a gyerekeink!

A kicsik csak ülnének apjuk nyakában, vagy babazsákban anyjuk kebelén szundikálnának, a nagyobbak esetleg futkároznának egy-egy nagy család körül, a kamaszok meg kissé pironkodva, orrhúzogatva, hogy már megint milyen hülyeségbe rángatták bele őket a szülők, kajlán egymáshoz csapódnának a tömegben. A nagymamák és nagypapák is ott lennének menyük, vejük karján, (már aki tud, sajna), hiszen ő belőlük lett mindenki, aki itt „demonstrál”.

Mert persze nagyon sokan lennénk! És csak csendesen vonulnánk, nem hangoskodnánk, az arcunkat sem festenénk mondjuk piros-fehér-zöld színűre, mint a focimeccseken és azt sem bánnánk, ha a másság is ugyanúgy tisztelné a mi szokásainkat és büszkeségeinket! Ennek jegyében akár velünk is lépdelhetnének! Mert hát mint tudjuk, mindenki másképp ugyanaz és mindenki szeretné önmagában megtalálni Isten képmását.

Nem lengetnénk zászlókat, de egy-egy fehér lobogó fel-feltűnne. Mert a fehérben egyébként a szivárvány valamennyi színe benne van!

Kiemelt kép: rfmlib.hu/illusztráció