Kárpát-medencei honfoglalásunkat őseinknek köszönhetjük. Jól körülnéztek és megérezték, hogy ez a hely Európa központját jelenti.

Mai szemmel, füllel ezt bizton állíthatjuk, hiszen a technika segítségével innen érzékelhetjük a földkerekség minden búját, baját. Bizonyíték erre az elmúlt több mint ezer év, amelynek történéseit megörökítettük. Láthattuk, hogy a körülöttünk élő népek, sajnos, sokszor megirigyelték hazánk földjét. Mi azonban nem engedtünk a végzetes hódításoknak. Harcoltunk, vívtunk és maradtunk. Sajnos, a túlerő, az idegen emberek kapzsisága révén megcsonkítottá vált hazánk. Sokan és sokszor gázoltak keresztül rajtunk. Bizonyára ennek is köszönhető, hogy a túlélés művészetét megtanultuk. Tudunk önállóan cselekedni, védeni ősi jussunkat, hazánk szuverenitását.

Történelmi időkben nem mindig döntöttünk jól. Elismerjük. Megbocsátható? Reméljük Isten jóságát, és Szűz Mária imádságait.

Most azonban meg kell állnunk, és új erőket kell merítenünk. Következik az országgyűlési választás. A múltban sokan nem adták le voksukat, a győztesekre bízták családjuk sorsát. A FIDESZ-KDNP-nek, Orbán Viktor vezetésével, tizenhat évig sikerült ezt a bizalmat is remélhetőleg meghálálni.

Új helyzet állt elő, a belső ellenzék mellett az Európai Parlament elitje, úgy tűnik, testvérgyilkosságra készül. Egyenrangú szövetségesét akarja beavatkozással, megengedhetetlen módon, egy zsoldban álló helytartóval leváltani. Célja szuverenitásunk eltaposása.

Így hát, kik otthon maradtatok és szavazataitokat megtartottátok, április 12-én gyertek velünk, patriótákkal!

A hazájukat, társadalmukat mélyre süllyesztő középhatalmak, franciák, németek, spanyolok vezetőiben öröklődött a hatalomvágy, a gyarmatosításból ingyen kapott kincsek rablása. Most háború van, és ők illegális migránsokkal, a keresztény kultúra feláldozásával szeretnék birodalmi céljaikat megvalósítani. Eközben az orosz-ukrán háború kapcsán a csőd szélére sodorták gazdaságukat, nehézzé tették lakosságuk életét. Sorskérdéseikről nem kérdezték őket, hátat fordítva a demokráciának, és, kimondhatjuk, hazájuk valós érdekeinek. Fejüket összedugva az Európai Unióból egy kézben tartott föderációs államot álmodnak. Számukra semmi sem drága, mit sem törődnek a háborúzó népek fiainak halálával.

Nem fog sikerülni elképzelésük, mert a 21. században a gyarmatosítás kapui már mind bezáródtak. Egy általuk létrehozott birodalomba menekülve úgy vélik, elkerülhetik elszámoltatásukat. Számolatlanul öntötték az uniós adófizetők millióit Ukrajna feneketlen zsákjába. Kontroll nélkül! Ez csak az érem egyik oldala, a másik a 3. világháború megkísértése.

Nekünk, magyaroknak, Európa szívében Kelet-, Közép- és Dél-Európában sokat szenvedett társainkkal megálljt kell kiáltanunk. Fiainkat, lányainkat nem engedhetjük kihajtani a halált jelentő háború mezejére! A háborúpártiaknak sem lesz elég, ha pénzbunkereikbe gondolják a menekvést, hiszen a világháború az emberiségnek nem fog kegyelmezni.

Első teendőnk legyen a patrióták és szellemi honvédőinek összefogásával, az Európai Unió szent templomából a kufárokat kikergetni.

Házunk táján önkritikát is gyakorolva, bölcs gondolkodással elismerni, hogy nincs olyan országvezetés, de még család sem, amely nem követne el működése közben hibákat. Azt is láttuk, hogy Európában egyedül Orbán Viktor kormányzása tudta a választópolgárok bizalmát tizenhat évig megőrizni. Ez példaértékű, mondhatnánk azt is, hogy nemzeti kincs. A közöttünk felbukkanó róka hízelgésének, dajkameséinek nem ülhetünk fel. Kétharmados közösségünk megőrzése továbbra is a legfontosabb, mert ebben az esetben mondhatjuk, hogy Tiszának, Dunának egy maradt a hangja.

Csizmadia László
a CÖF-CÖKA elnöke