Az unió helyett hatékony és potens együttműködést kell létrehozni az európaiak között.
Orbán Viktor is szereti Cseh Tamás és Bereményi Géza dalait, idéz is időnként belőlük, például a Suhannak, visszaszálnak című dalból már többször is idézte miniszterelnökünk a következő sorokat:
Állj ki a házad elé
próbáknak ideje ez itt
megméretsz: életben vagy-e még
vagy halott voltál ez ideig.
Igen, ilyen időket élünk. Különösen a decemberi EU-csúcson elfogadott, Ukrajnát ismét, ezúttal 90 milliárd euróval támogató döntés fényében, amely további romlásba dönti az uniós gazdaságot.
Az USA nemrég megjelent új nemzetbiztonsági stratégiájának rövidített változata Orbán Viktor szerint – és mások szerint is – az elmúlt évek egyik legfontosabb és legérdekesebb dokumentuma. (Ezt a Széll Kálmán Alapítvány gyűlésén mondta el.) A dokumentum szerint Európában veszélyben vannak a civilizációs értékek, a demokrácia és a szabadpiac.
Ennek a stratégiának (NSS) létezik egy hosszabb, nem publikált változata is, amely azonban a Defense One által kiszivárgott és ismertté vált. Ezek szerint
a Trump-kormány Európa jövőjét kulturális és politikai értékvonalak mentén alakítaná át. A dokumentum egyik legfontosabb eleme: Magyarországot a „kulcsországok” között említi, amelyekkel Washington szorosabbra fonná a kapcsolatot az EU gyengítésének céljával.
A kiszivárgott dokumentum teljesen új irányt vázol az Egyesült Államok külpolitikájában, különösen az Európai Uniót tekintve. Ez a hivatalosan közzétett, rövidített NSS-nél jóval élesebben fogalmaz: az USA olyan országokkal akar szorosabb szövetségre lépni, amelyek „a hagyományos európai értékek megőrzését” tűzik zászlajukra – és amelyek politikailag jobboldali fordulatot képviselnek. A felsorolásban négy ország szerepel név szerint: Magyarország, Ausztria, Olaszország és Lengyelország. Washington kiemelt célként kezeli, hogy ezeket a partnerállamokat védeni kell a brüsszeli befolyástól, s ennek érdekében diplomáciai, gazdasági támogatást adnának.
Fogalmazzunk egyértelműen: Washington ezzel a dokumentummal valójában azt mondja ki, hogy az Európai Unió egy impotens, tehetetlen, fejlődésképtelen intézményrendszer (vagy ahogyan jómagam legutóbb fogalmaztam: egy förmedvény), amelyet nem támogatni kell, hanem minél jobban eltávolodni tőle. Mindebből logikusan következhet az unió felszámolása is – s helyette valami új felépítése.
Nyilvánvaló, hogy Trump eredeti céljai jelennek meg ebben a dokumentumban: a nemzetek szuverenitásának védelme, méghozzá a mélyállam vagy háttérhatalom legyőzésével, hiszen az utóbbi fenyegeti leginkább a nemzetállamokat, azok függetlenségét, szabadságát, önállóságát. Donald Trump és kormánya tehát segédkezet nyújt azoknak az európai uniós államoknak, amelyeknek elege van a brüsszeli birodalmi, szuperföderális törekvésekből.
Trump látható meggyőződése, hogy az unió egy olyan képződménnyé vált, amelyik hátráltatja az amerikai–európai kapcsolatokat is, hiszen megbéklyózza a tagállamok önálló cselekvését, Washingtonhoz való kapcsolódását, a kölcsönösen előnyös gazdasági együttműködéseket, mert a brüsszeli elit minden döntést a saját kezében akar tartani.
Vagyis az új amerikai terv – sok más cél mellett – nem más, mint a MAGA (Make America Great Again) után a MEGA (Make Europe Great Again) segítése. Ha valami, akkor ez valóban jelentős fordulat Magyarország és még néhány ország számára az EU-n belül.
Ezzel a lehetőséggel élni kell!
Természetesen egy mélyelemzés világossá teheti azt is, hogy itt két globális elképzelés viaskodik egymással. Az egyik leginkább a City of London által vezérelt, Brüsszelt már régóta az oda telepített embereivel kézi vezérléssel irányító háttérhatalom, amely brit és európai gyökerű, elsősorban a Rothschild család által irányított globalista kör, s ez szemben áll a Trump által képviselt másik globalista körrel, amelyik meg kíván szabadulni e Rothschildok által irányított hálózattól. Donald Trump MAGA-hálózatára jellemző, hogy erősen Izrael-párti, sok tekintetben szabadkőműves indíttatású, de a City of Londonnal, a „Tettrekészek Koalíciójával” szemben valóban nem világkormányzásban és világtársadalomban gondolkodik, hanem a szuverén nemzetállamok szövetségében (amelyben nagy szerepet játszik a Netanjahu-féle cionizmus). Persze ez így egy elnagyolt vázolása a két globalista csoportnak – hiszen a Rothschild-vonal sem Izrael-ellenes –, de egy ennél mélyebb elemzés túlfeszíti a cikk kereteit, másfelől sok kérdésre csak a legbennfentesebb szereplők tudják a választ.
A fentiekkel nem illúziókat akarok rombolni, csupán arra hívom fel a figyelmet, hogy még Trump szuverenista céljai sem valósíthatók meg akkor, ha nincsenek egyértelmű szövetségesei a legnagyobb háttérhatalmi globalisták körében. Azt is érdemes világosan látnunk, hogy egy olyan kis országnak, mint Magyarország, még százszor jobban szüksége van bizonyos körök támogatására, amelyekről jobb, ha mi nem is tudunk…
A lényeg az, hogy egy olyan méretű és súlyú országnak, mint Magyarország, valóban ki kell használnia a történelem kedvező pillanatait. Ez most ilyen számunkra, mégpedig azért, mert a Trump-féle vezetésnek jelen geopolitikai világhelyzetben Európa nem más, mint hátráltató tényező a MAGA-koncepció szemszögéből, mind gazdasági, mind politikai, mind globális szemüvegen keresztül.
Ebből a szempontból Trumpnak az Európai Unió nem más, mint egy kolonc, amelyet állandóan ki kell segíteni a bajból, s a Trump számára felesleges orosz–ukrán háború makacs folytatásának szándéka is az ellenlábas globalista hálózat ostoba játéka, amellyel az ő céljait csak korlátozza az EU.
Az sem véletlen, hogy egy republikánus szenátor már azt is felvetette, hogy az USA-nak ki kellene lépnie a NATO-ból, hiszen valójában ez csak óriási pénzkidobás Washington számára az európai „szövetségeseik” megsegítése érdekében. Persze annak idején, a második világháború után az akkori USA nagyon is tudatosan akarta bekebelezni Nyugat-Európát, s ezért támogatta meg mind katonailag, mind gazdaságilag, s ezért csinált egy Európai Uniót is… Igen ám, de ma már nincs kétpólusú világrend, az unió támogatása pedig fölöslegessé vált számukra, miközben már Kínával és Oroszországgal, esetleg Indiával és Japánnal kell valahogy megmérkőzniük – vagy együttműködniük, lásd a C5-koncepciót – a veszni látszó világhatalmi szerepük megőrzéséért. A leányzó fekvése tehát ma már egészen más, mint 1945 után volt…
De a lényegről, ami minket illet: eljött az ideje, hogy most tényleg kiálljunk a házunk elé, hiszen valóban próbáknak ideje ez!
Eddig miniszterelnökünk és külügyminiszterünk is sokszor beszélt már arról, hogy elegünk van ebből az unióból, hogy az unió nagy bajban van, az EU őrültek háza, szinte minden döntése ostoba és elfogadhatatlan számunkra. És ez teljesen igaz! Persze időnként felmerül megoldásként a távozás helyett: majd mi belülről megreformáljuk az uniót („elfoglaljuk Brüsszelt”), csak maradjon meg, sőt, ahogyan Orbán Viktor az egyik német lapnak adott interjúban fogalmazott, mi „soha nem lépünk ki az unióból”.
Van egy régi angol mondás: „never say never”, azaz soha ne mondd, hogy soha. Ez így igaz. Régen KISZ-esek meg MSZMP-tagok mondogatták azt, hogy azért maradnak bent a két kommunista képződményben, mert majd ők belülről megreformálják. Mindannyian tudtuk akkoriban, hogy ez csak magyarázkodás a bennmaradás miatt.
Akárcsak anno a kommunista rendszert, ezt az uniót is ki kéne hajítani a szemétbe, és helyette valami hatékony és potens együttműködést kell létrehozni az európaiak között. Ennél nincs jobb alkalom: végre Brüsszel felbomlasztásában mögénk áll az Egyesült Államok. Mi kell még? Próbáknak ideje ez: most kiderül, képesek vagyunk-e cselekvésre, vagy pusztán csak szájkaratézunk az unió ellen.
