Az Európai Unió és a dél-amerikai Mercosur-országok közötti szabadkereskedelmi megállapodás az elmúlt hetekben az egyik legnagyobb politikai vitává nőtte ki magát Brüsszelben. A tervezet komoly kockázatokat hordoz az európai – így a magyar – mezőgazdaság számára, miközben az ipari exportérdekek egyértelmű nyertesként jelennek meg. A megállapodás következményeiről Stefán Csaba, a Magyar Külügyi Intézet szakértője beszélt.
A Mercosurt 1991-ben hozta létre Argentína, Brazília, Paraguay és Uruguay azzal a céllal, hogy közös piacként erősítsék gazdasági pozícióikat. A tömb mára a világ hatodik legnagyobb gazdaságává vált, mintegy 270 millió lakossal. Az Európai Unió számára ez jelentős exportlehetőséget jelent – ugyanakkor az agrárium szempontjából komoly veszélyeket is hordoz.
A megállapodás lényege, hogy jelentősen megnyitná az uniós piacot a dél-amerikai Mercosur-országok – Brazília, Argentína, Uruguay és Paraguay – mezőgazdasági termékei előtt. Ez a gyakorlatban azt jelentené, hogy olcsóbb, lazább környezetvédelmi és állatjóléti szabályok mellett előállított húsok, gabonák és egyéb agrártermékek áraszthatnák el Európát.
Az EU–Mercosur szabadkereskedelmi megállapodás körüli vita az elmúlt hetekben Európa egyik legélesebb konfliktusává nőtte ki magát. Brüsszel pénzügyi és politikai alkukkal próbálja elfogadtatni az egyezményt a tagállamokkal.
– A megállapodás az uniós költségvetés egyik „szent tehenét”, a Közös Agrárpolitikát érinti érzékenyen, és közvetlenül sérti az egyik legbefolyásosabb érdekcsoport, a gazdák érdekeit. A mezőgazdasági termelők ráadásul rendkívül hatékonyan képesek érdekeiket láthatóvá tenni: néhány tucat traktorral is megbénítható egy nagyváros vagy akár Brüsszel közlekedése. Politikai szempontból sem elhanyagolható tényező, hogy a tradicionális jobboldali, középpártok számára a vidéki lakosság és a gazdatársadalom a magszavazói bázis részét képezi. Egy olyan megállapodás tehát, amely az ő megélhetésüket veszélyezteti, szükségszerűen komoly politikai vihart kavar – mondta Stefán Csaba.
A Magyar Külügyi Intézet szakértője kiemelte, a veszély elsősorban az agráriumot érinti. Mint mondta, a Mercosur-országok legversenyképesebb exporttermékei döntően mezőgazdasági áruk: hús, gabona, takarmány. A vámok fokozatos leépítésével ezek az áruk olyan mértékben nyomhatják le az árakat az uniós piacon, hogy az európai termelés veszteségessé válik.
„A gazdák többsége rendkívül szűk profitrátával dolgozik, ezért már kisebb piaci sokkokra is nagyon érzékenyek. Ha a megállapodásba beépített védőmechanizmusok nem működnek megfelelően, akkor reális forgatókönyv a gazdaságok tömeges ellehetetlenülése”
– emelte ki a szakértő. Mint mondta,
a legnagyobb veszélyben egyértelműen az állattenyésztés van.
A közös agrárpolitika egyik régóta fennálló problémája, hogy sokkal kedvezőbb helyzetbe hozza az egyszerű növénytermesztést – például a gabonatermelést –, miközben az állattenyésztők jóval nehezebb körülmények között működnek.
Latin-Amerikában viszont éppen az állattenyésztés és a húsipar számít az egyik legerősebb, legversenyképesebb ágazatnak. Ezért ez a szektor van a legnagyobb veszélynek kitéve az uniós piacon.
Stefán Csaba hozzátette, hogy bár vannak olyan területek – például borok vagy egyes tejtermékek –, ahol az európai export erős, összességében a megállapodás nem egyenlő módon érinti a gazdákat.
A szakértő szerint valós fenyegetés, hogy egyenlőtlen versenyhelyzet alakulhat ki.
„Az EU ígéretei ellenére nincsenek kőbe vésett garanciák arra, hogy a Mercosur-országokból érkező agrártermékek minden esetben az európaihoz hasonló szigorú egészségügyi, minőségi és állatjóléti előírások mellett készülnek. Ez azt jelenti, hogy ezek a termékek olcsóbbak és versenyképesebbek lehetnek, anélkül hogy feltétlenül jobbak lennének”– fogalmazott a kutató, és kiemelte, hogy
a gazdák joggal érzik úgy, hogy az Európai Unió ebben az esetben nem az ő érdekeiket védi, hanem egy olyan versenyhelyzetet teremt, amelyben eleve hátrányból indulnak.
Felmerül a környezetvédelem kérdése is, és hogy jogos-e a kritika az erődirtások kapcsán. Ezzel kapcsolatban Stefán Csaba elmondta, hogy a baloldali politikai csoportok kritikája nem feltétlenül az, hogy a megállapodás közvetlenül felgyorsítja az erdőirtásokat, hanem inkább az, hogy nem védi eléggé az amazóniai esőerdőket. Az Európai Bizottság a Green Deal részeként korábban próbált olyan passzusokat beépíteni, amelyek korlátozták volna Brazíliát ezen a téren.
„A kritikusok szerint ezek a rendelkezések azonban túlságosan gyengék, nehezen számon kérhetők. Emiatt az sem kizárt, hogy az Európai Parlamentben egyes baloldali frakciók végül szintén a megállapodás ellen szavaznak”
– tette hozzá a szakértő.
Magyarország esetében is elsősorban az agrárium, különösen az állattenyésztők lehetnek a megállapodás vesztesei. E téren nincs érdemi különbség az erős mezőgazdasággal rendelkező európai országok között: a Mercosur-megállapodás hatásai hasonló módon jelentkeznek Nyugat- és Közép-Európában is.
Miközben ennyi a kockázat, mégis több európai ország és Brüsszel is kifejezetten támogatja a megállapodást. Ez azért van a szakértő szerint, mert miközben az agrárium veszít, az európai ipar nyer. Nem véletlen, hogy Németország a megállapodás egyik leghangosabb támogatója. Az autó- és a gyógyszeripar – Európa két legversenyképesebb exportágazata – komoly lehetőségeket lát a Mercosur-országok piacain.
„Innen ered a találó megfogalmazás is: »tehenek autókért«. Külpolitikai értelemben az Európai Unió azt is bizonyítani szeretné, hogy az amerikai és kínai protekcionista törekvések ellenére képes nagy volumenű szabadkereskedelmi egyezményeket létrehozni. A kérdés az, hogy mindez megéri-e az európai és magyar gazdák számára”
– összegzett a kutató.
Fotó: Az Európai Unió és a dél-amerikai Mercosur szabadkereskedelmi övezet tagállamai közötti megállapodás ellen tüntetõ gazdák traktorjaikkal lezárják a Brüsszel és Luxembourg közötti E411-es autópályát a belgiumi Wierde környékén 2026. január 9-én. A felirat jelentése: hadd éljünk meg a foglalkozásunkból – MTI/EPA/Olivier Hoslet
