Józsa Judit eredetileg orvosnak készült, egy meghatározó élmény miatt azonban mégis úgy döntött, visszatér a családi hagyományhoz, az agyaghoz, hiszen a Józsák apai ágon generációkon keresztül fazekasok voltak. „Ezt a tudást úgy fogom továbbvinni, hogy a saját magam képére formálva kisplasztikákat mintázok és természetesen keramikusként úgy olyan témákat dolgozok föl, amit a magyar képzőművészetben vagy népművészetben kevesen dolgoztak” – mondta el az akkori döntésről.

Józsa Judit kerámiaszobrász a magyar kultúra napjához köthető kiállítása az Isten, áldd meg a magyart címet viseli, alcíme pedig: a Kárpát-medencei magyarság himnuszai. Ennek kapcsán a Civilek Podcast legfrissebb adásának vendége elmondta: van himnusza a palócoknak, a csángóknak, a délvidékieknek, a felvidékieknek is.

„Természetesen a legfontosabb mégiscsak Kölcsey himnusza: amikor egy rendezvényen, egy eseményen megszólal a magyar himnusz, akkor, legyen az székely, legyen az csángó, vagy éppen a diaszpórában élő amerikai magyar testvérünk, együtt dobban a szívünk, hiszen összetartozást szimbolizál és a nemzeti identitásunkat határozza meg” – tette hozzá a művész.

Az erdélyi származású Józsa Judit elmondta: az elszakított nemzetrészeknek is van himnusza, csak Kárpátaljának nincs. „Éppen ezért azt gondolom, hogy a magyar himnusz minél többször és minél nagyobb eseményeken, kisebb eseményeken úgy kell énekelni, hogy dobbanjon együtt a szívünk Kárpátaljával, különösen ezekben a nehéz élethelyzetekben ma”.

Józsa Judit a Magyar Művészeti Akadémia ösztöndíjasaként kutatta a Kárpát-medencei himnuszokat. Ennek kapcsán mondta el: nehéz egy fogalmat úgy megjeleníteni, hogy az mindenkihez szóljon.

„Már gyerekkoromban megfogalmazódott bennem, hogy megmintázom a magyar nagyasszonyokat, ők voltak a példaképeim” – mondta, hozzátéve: tizenegy évesen mintázta az első kisplasztikát.

„Kölcsey Himnuszában különösen fontos, hogy éljük meg a szép pillanatokat is. Ez egy nemzeti ima, a Jóistenhez intézett fohász, hogy vegyük észre, hogy ott vannak a gyönyörű pillanatok is a honfoglalás korával, Bendegúz véreivel, Mátyás királlyal, és a súlyos történelmi helyzetek, amiket megéltünk, és itt vagyunk, több mint ezer éve itt vagyunk, és ezen a gyönyörű magyar nyelven beszélünk” – emelte ki a művész.

Józsa Judit sajátos technikával dolgozik, amit gyerekkori játékként talált ki: különböző állagú és vastagságú agyaglapocskákat hajtogat, és abból építi föl a teljesen realisztikusnak tűnő és látszó emberi alakot, legyen az egy szép bajuszos székely ember, vagy egy igazi magyar nagyasszony a történelmünkből. Mindez azonban kívülről nem látszik, mert a különböző agyagrétegek, lapocskák között levegőnyílások vannak.

A Kárpát-medencei magyarság himnuszait domborművekbe „öntötte” a művész, aki alkotásait úgy mintázta meg, hogy a néző el tudja képzelni, hogy a nyolc szakasz a magyar himnuszból az nyolc dombormű, és ennek a koronája a magyar címer, a kilencedik. „A Székely himnusznál nyolc sor van, ott is nyolc dombormű jelenik meg, de a székely címer az be van építve, azzal indul ez a sorozat. De ezek vastagok, nagyok, különböző formájú és magasságú a relief, azaz a plaszticitás maga teljesen változó, hiszen a téma és az adott sor, vagy az adott szakasznak a mondanivalója határozta meg, hogy mennyire síkszerű, vagy mennyire éppen magas dombormű, gondoljunk csak Csaba királyfira, akinek csak a portréját látjuk, meg a lovának a portréját és csillagok vannak a háttérben” – osztott meg részleteket Józsa Judit.

A magyar kultúra napja alkalmából megnyíló kiállítása Isten, áldd meg a magyart címmel látható Budapest belvárosában, Józsa Judit galériájában, február végéig.