Ahogyan az ember újjászületése, úgy a katolikus egyház megtisztulása is csak belülről képzelhető el – mondta Barsi Balázs atya a Civilek Podcast adásában.
A hitszónok és teológiai tanár a katedrán és a szószéken egyaránt az élő szó és a hangzó ige apostola. Ferences szerzetesként Krisztus követőinek nem a túlvilági élet reményét kínálja, hanem a Megváltó második eljövetelének megrendíthetetlen bizonyosságát és a földi élet hitbéli teljességét.
Az imáinkban és Bibliában szinte nincs is olyan fogalom, aminek értelmezésével kapcsolatban ne lennének gondolatai a Széchenyi-díjas, ferences rendi szerzetesnek. Még az „ámen” is olyan, amivel kapcsolatban észrevett valamit, vagy kapott egy sugallatot, az adásban pedig azt is kifejtette, hogy szerinte mi a lényeges e szó esetében.
Mennyien tudnak Istenről és mégis milyen kevesen szólítják meg! Tehát a mi hivatásunk az, hogy imádkozzunk – mondta Barsi atya.
Hozzátette, aki az Istent nem fogadja el, annak is van gondolata arról, hogy egy Teremtőnek léteznie kell, mert nincs megokolva az, hogy léteznek dolgok.
Isten még azt is meg tudja szólítani, akinek az életében fel sem merülnek a léttel kapcsolatos nagy kérdések – emelte ki.
Úgy véli, hogy aki viszont pap helyett pszichológushoz fordul, annak tudnia kell, hogy a pszichológus a pszichét kezeli, de nem a személyt. Feloldozást csak Isten adhat a vétkezés alól és ez az, ami a lelkiismereten valóban segít.
„Ezért találták ki, hogy nincs bűn – ezzel pedig belelökik az embert a posványba!”
Az egyházzal kapcsolatos általánosításról úgy vélekedik: „hány gazember orvos van, hány rossz tanár? De nem mondhatom, hogy nem megyek orvoshoz, meg a bíróságra, meg nem taníttatom a gyerekeket.”
Milyen nagy dolog értelmesen beszélni egy kamasszal! – hangsúlyozta a ferences szerzetes a beszélgetés során.
Barsi Balázs hozzátette: ma nem beszélnek velük, csak a támadás van a két nemzedék között. Most már olyan érték sincs, ami ellen a kamaszoknak lázadni kellene. Az atya egyetértett a interjút készítő Németh Miklós Attilával abban, hogy a tiszta kamaszokat belökik az erkölcstelen társadalomba.
„A hibáik mellett ki akarnak igazodni a világban, keresik, hogy mi ennek az egésznek az értelme, de ott magukra hagyjuk őket.”
Persze nem úgy kell ráönteni a kamaszokra a vallási kérdéseket, hogy megfusson róla – tette hozzá Barsi atya.
A nagyszülők és az unokák kapcsolatáról úgy vélekedik, hogy más viszony van közöttük. Az unoka megérzi, hogy a nagypapa másként szereti őt, mint az apja, nem azért, mert többet enged neki, hanem mert nincs meg az a súrlódás. Ez azoknál a családoknál is igaz, ahol a kapcsolat sajnos ma már lazább, mint a korábbi generációknál.
„Végtelenül többet tud adni egy nagypapa!”
Úgy véli, ha a nagyszülők a fontos, mély igazságokról megmondják a véleményüket, ha az unoka látja, hogy „ebben a papa hitt”, az nagy előny, az vissza fog térni később az unoka életében.
Az mai világ szabadságmániájáról, például az öngyilkosság szabadságáról Barsi Balázs úgy véli, az pont a szabadság lerontása, hiszen többet már nem tud szabad lenni. Pedig kiderülhetett volna előtte, hogy az indok valójában nem is úgy van, ahogy a kilátástalanságot érző ember látja, vagy akár kaphatott volna egy olyan hírt, amitől boldog lehet. „De kaphatott volna Istentől is egy hírt.”
Szent II. János Pál pápához képest is keményebben fogalmazta meg a helyzetet Barsi atya:
„Ez nem a halál kultúrája, ez a halál civilizációja, amiből a személy kimarad és a szeretet is kimarad.”
Szerinte ez az ideológia sokkal erőszakosabb, mint az úgynevezett keresztes hadjáratok, amiről egyébként is hazudnak, mert ez egy olyan helyzet, amiben nem is gondolhat az ember másra, mint amit a világrend előír. Minden hetedik embert a keresztény vallásáért végeznek ki a világon.
Nem kifelé kell harcolni, először befelé – tette hozzá.
„Nincs sok papra szükségünk, nincs sok hívőre szükségünk! Igazi papra és igazi hívőre van!”
– véli a hitszónok, aki teológiai tanárként és a szécsényi ferences kolostorban is utat mutat a pap- és szerzetesnövendékeknek. Ilyen ünnepi alkalmakkor meg van engedve kicsit a túlzás – mondta széles mosollyal az arcán arról, amikor az ő szerepét dicsérték Budapesti Belvárosi Ferences templomban a 80. születésnapján tartott szentmisén.
Barsi atya a beszélgetést azzal zárta: van olyan, hogy megszólít az Isten, de nem szóval, egészen másképp, akár egy érintéssel.
„Ez túl van a teljes megérthetőségen, de nem túl az elfogadhatóságon. Ennyi.”
A közel egy órán át tartó interjúnkból azt is megtudhatja, hogy mit válaszolt Barsi Balázs arra, mi az, amiről sosem kérdezték, de szívesen beszélt volna!
