A Politico cikke alapján egy ötpontos forgatókönyv körvonalazódik Brüsszelben. A terv első pontja, hogy Ukrajna már a háború alatt letárgyalja a csatlakozást, hogy 2027-re készen álljon az uniós tagságra. A második szerint Ukrajna már a csatlakozáshoz szükséges reformok tényleges végrehajtása előtt belép az Unióba 2027-ben. Az előirányzat harmadik pontja, hogy Magyarországon megbukik a nemzeti kormány, és a Tisza Párt adja áldását erre a tervre. A negyedik pont, hogy sikerül rávenni Trumpot, hogy támogassa Ukrajna uniós tagságát. Az ötödik pontja a tervnek, hogy eltörlik a tagállami vétót.

Az Ukrajna európai uniós csatlakozását felgyorsítani kívánó brüsszeli elképzelések súlyos jogi és politikai aggályokat vetnek fel.

A 2027-re időzített, részleges vagy „feltételes” tagság gondolata az uniós alapszerződések logikájával és a bővítési politika eddigi gyakorlatával is ellentétes. Mindenekelőtt rögzíteni kell, hogy az uniós csatlakozás jogi kereteit az EUSZ 49. cikke egyértelműen szabályozza. Eszerint a kérelmező államnak a kérelmet a Tanácshoz kell benyújtania, amely a Bizottsággal folytatott konzultációt és az Európai Parlament tagjainak többségével elfogadott egyetértését követően arról egyhangúlag határoz.

A csatlakozás feltételeit a koppenhágai kritériumok adják: stabil demokratikus intézményrendszer, jogállamiság, az emberi és kisebbségi jogok tisztelete, működő piacgazdaság és megfelelő közigazgatási kapacitás.

A Politico által felvázolt ötpontos forgatókönyv első két eleme nyíltan ellentétes ezzel a logikával.

Az uniós bővítés alapelve éppen az, hogy a reformok megelőzik a tagságot, nem pedig követik azt.

Ezt erősíti meg a Tanács hivatalos gyakorlata is, mely szerint a tárgyalási fejezetek lezárását követően a tagjelöltnek teljes egészében át kell vennie az uniós joganyagot és csak ezt követően kerülhet sor a csatlakozási szerződés aláírására, amelyhez a Tanács egyhangú jóváhagyása és valamennyi tagállam ratifikációja szükséges.

A jogi aggályokat tovább mélyíti az Európai Bizottság 2025-ös ukrán országjelentése, amely mindössze korlátozott előrelépést állapít meg a korrupció elleni küzdelemben.

Ezt a képet erősíti a Transparency International 2025-ös Korrupció Érzékelési Indexe is: Ukrajna 36 ponttal a 180 vizsgált ország közül a 104. helyen áll, ami még ha egyetlen helyezéssel javult is az előző évhez képest, továbbra is a világ legkorruptabb államai közé sorolja. Nem véletlen tehát, hogy a német kancellár, Friedrich Merz is kizártnak nevezte a 2027-es csatlakozást, hangsúlyozva, hogy a koppenhágai kritériumok teljesítése évekig tartó folyamat.

A Politico-féle forgatókönyv harmadik és ötödik pontjai már nyíltan politikai természetűek, melyek a nemzeti kormányok megbuktatására, illetve a tagállami vétó eltörlésére építenek.

Ez azonban súlyosan sérti az EUSZ 4. cikk (2) bekezdését, amely szerint az Unió tiszteletben tartja a tagállamok nemzeti identitását és egyenlőségét. A vétójog eltörlése az uniós alkotmányos rend alapjait érintő kérdés, amelyhez maguk a Szerződések módosítása lenne szükséges, szintén egyhangú döntéssel. A tagállamok nem kötelezhetők álláspontjuk megváltoztatására, ugyanis a bővítés során szuverén jogaikat gyakorolják.

Az EUSZ 49. cikkéből egyértelműen levezethető, hogy a csatlakozás belső uniós jogi eljárás, amelyben kizárólag az EU intézményei és a tagállamok vesznek részt, harmadik országoknak nincs jogi felhatalmazásuk a döntések befolyásolására. Mindezek alapján politikailag és jogilag egyaránt megalapozatlan az a narratíva, amely szerint külső szereplők, így például az Egyesült Államok, támogatásával érdemben előmozdítható lenne Ukrajna uniós csatlakozása.

A gyorsított csatlakozás gazdasági kockázatai sem elhanyagolhatók.

Számítások szerint Ukrajna belépése a közös agrárpolitikába mintegy 96,5 milliárd euró támogatást igényelne, ami körülbelül 20 százalékkal csökkentené a jelenlegi tagállamok mezőgazdasági forrásait.

Végül nem hagyható figyelmen kívül a demokratikus legitimáció kérdése sem.

A Századvég 2026 januárjában publikált kutatása szerint az európai polgárok többsége elutasítja Ukrajna gyorsított uniós csatlakozását, Magyarországon pedig az elutasítás aránya eléri a 93 százalékot. Az EUSZ 49. cikke értelmében a csatlakozási szerződést valamennyi tagállamnak ratifikálnia kell, saját alkotmányos rendje szerint. A népakaratot figyelmen kívül hagyó bővítési politika nemcsak jogi, hanem súlyos legitimitási válsághoz is vezetne.

Összefoglalva a legsúlyosabb aggályok, az érdemalapú integrációs folyamat sérelmét jelentené, a részleges tagság koncepciója alapján Ukrajna politikai szinten korábban csatlakozhatna, mint ahogy a tagsági feltételeket teljesítené, az ukrán lakosság alapján keleti szomszédunk a legnagyobbak közé tartozna – hatalmas forrásátcsoportosítást igényelne a közös agrárpolitikában és a kohéziós alapokban. Emellett a szembetűnő szabályozási különbségek, amely például a belső piacot érintené hátrányosan, továbbá a magyar nemzet szempontjából fontos kisebbségi jogokat érintő negatív jogi környezet is a brüsszeli tervek ellen szólnak.

Forrás: Alaptörvényblog

Címlapkép: Ursula von der Leyen és Volodimir Zelenszkij – Fotó: Facebook/ Volodimir Zelenszkij (Володимир Зеленський)