A rendszerváltozás előtt, 1988-89-ben a rablóprivatizációval az állami vagyon egy jelentős része került mélyen áron alul a pártállami elit vagy külföldi befektetők kezébe. Aztán, 1994-től az MSZP-SZDSZ kormány tovább folytatta az állami vagyon eltékozlását. A globális pénzvilág emberei megjelentek Magyarországon, hogy a privatizáció haszonélvezői legyenek. A közel negyven évig tartó szovjet megszállás után Magyarország védtelenül és kifosztva került a kilencvenes években kialakuló globális világgazdasági rendszerbe.

A stratégiai ágazatok külföldi kézre juttatása hosszú távon gazdasági kiszolgáltatottságot és tartós tőkekiáramlást eredményezett, a folyamat társadalmi következményei – a munkahelyek tömeges megszűnése, a regionális leszakadás és a vagyonkoncentráció – évtizedekre visszavetették Magyarország fejlődését.

Emlékeztetőül új sorozattal jelentkezünk, amelyben a történtek egy-egy meghatározó mozzanatát és azok következményeit mutatjuk be. Szolgáljon mindez tanulságul a választások előtt, hogy soha többet ne kerülhessünk ilyen helyzetbe!

Bencze Izabella, a CÖF-CÖKA egyik alapító tagja egy 2009-ben elhangzott beszédében úgy fogalmazott, az alkotmánynak van egy szakasza, az azt mondja, hogy az állam tulajdona a nemzet vagyona.

„A nemzeté és nem a parlamenté, nem a kormányé és nem a miniszterelnöké, hanem a midnyájunké, 16 millió magyaré.”

Ezt a vagyont nem az államnak, nem a politikusoknak kell megvédeni, hanem nekünk, a magyar nemzetnek, mert a miénk – utalt az MSZP-SZDSZ országrablására a jogász. 

A történelem megismétli önmagát, a baloldal ma is kifosztaná hazánkat!

Az országvesztésről és rablóprivatizációról készített további tartalmainkért kattintson ide!