Már késő délutánra járt, de Nyákmák Béla még mindig aludt. Nem csoda. Nehéz éjszakája volt. Harminckét plakátot vágott szét vagy fújt le azzal a kitűnő sniccerrel és remek festékszóróval, amit még februárban a tizenegyedik nyugdíjnegyedéből vásárolt.
Kint a konyhában felesége pörköltöt főzött. Nokedlit is szaggat majd hozzá – gondolta, kell a Bélának az erő az éjszakai műszakhoz. Fia eközben kapkodva készülődött. Idegeit nagyon megviselte, hogy a sok ügyfél miatt csaknem másfél órát kellett szöszmötölnie a három százalékos otthonteremtési igényének beadásával. Késésben volt, várta már két haverja, akivel megbeszélték, együtt mennek el az esti koncertre, hogy mocskos fideszezzenek egy jóízűt. Nyákmákné kilépett a gangra, mert a konyhaablakból látta, hogy a másodikon Gizi muskátlikat ültet egy nagy cserépbe.
Átkiáltott neki: – Szevasz, Gizikém! Hogy vagy?
Majd váratlanul így folytatta: – Figyelj, ha a választás után is marad ez az antidemokrácia, mondtam az uramnak, menjünk el innen!
Nem várta meg a választ, szaladt befele, mert az illatok egyértelművé tették, hogy a pörkölt lassan odakozmál. Gizi legyintett, majd megvonta a vállát. Óvatosan ujjai közé vett egy újabb tövet és gondosan eligazgatta a friss virágföldben.
Címlapkép: Egy megrongált Fidesz-plakát – Fotó: Fidesz Baja és térsége Facebook-oldal