Előrelátó asszony Varga Judit. Mert amikor igazságügyminiszterként ellenjegyezte a bicskei gyermekotthon volt igazgatóhelyettesének kegyelmi határozatát, egyúttal Magyar Péter kormányfői kinevezését is aláírta. Persze ő ezt akkor még nem tudta, de a bankszámla, amellyel a 2023 óta tartó királycsinálást a pénzvilág irányította, már fogadta az átutalásokat.
Ez nem az a kétharmad – hívott a székely góbék szűkszavú exit poll-jával brassói jóbarátom, aki egykoron a „Kárpátok géniuszának” diktatúrája elől menekült szülőföldjéről hazánkba. Abba kellett volna belekóstolniuk a Hősök terén tomboló rendszerváltó koncertezőknek – mondja. Majd megtudták volna, hogy mi a különbség egy diktátor és Orbán Viktor között! De ők erre nem voltak kíváncsiak. Ők nem erre voltak kíváncsiak! Az sem érdekelte őket, hogy az általuk most „leputyinpincsizett” politikus fiatalon miként vezényelt hátraarcot a Déli hadseregcsoport ideiglenesen évtizedekre hazánkban ragadt félszázezer katonájának. Ők újat akartak. Mint ahogyan új dizájnú telefont, divatos sportcipőt, fej fölé emelhető bringát vagy éppen hegyre hágó quadot. Nekik a „mamahotelben” ingyenes a Wi-Fi, mindig van fűtés és a csapból folyik a melegvíz. A hűtőszekrény sohasem ürül ki. A fizetés – ha van – csak zsebpénz, mert rezsire nem kell költeniük, a kocsit apuka tankolja, és ha nullára fut a bankkártya, házon belüli a kamatmentes gyorssegély.
Mégsem tőlük – nem csak tőlük – áradt a Tisza az elmúlt hetekben. Hogy hozott-e az ukrajnai PET-palackokon kívül valami hasznosat a megbokrosodott emberáradat, azt dolgozatom írásakor még nem tudhatjuk.
„Én, Magyar Péter esküszöm, hogy minden magyart fogok szolgálni, határon innen és túl. Esküszöm, hogy egyszer és mindenkorra lezárjuk a magyar nemzet létét fenyegető megosztottságot. Esküszöm, hogy a hazánk új kormánya mindent meg fog tenni, hogy begyógyítsuk a történelmi sebeket és meggyógyítsuk hazánkat!” A BlacRock engem úgy segéljen!
Ezt az utolsó mondatot én tettem hozzá a négysoroshoz, amelyben csak három esküszöm található, pedig tartalmilag mindent ígér. Mindent is. Esküszöm! De ne tévesszen meg senkit. Ez nem a képviselői vagy a miniszterelnöki eskü szövege. Ez egy szórólap csupán, amely rendszerváltó népszavazásként tüntette föl az országgyűlési választást. Arra biztatott, hogy vegyük vissza a hazánkat. Azt persze nem közölte, hogy kitől, de felszólított, hogy építsünk egy békés, működő és emberséges Magyarországot.
Ennek az építkezésnek az első köve lenne, ami a Batthyány téren hangzott el, amelyben fontosnak találta a Tisza párt elnöke, hogy parlamenti kétharmada tudatában felszólítsa Orbán Viktort: mostantól viselkedjen ügyvezető kormányfőként – jóllehet jogvégzett emberként tudnia kell Magyarnak is, hogy az új Országgyűlés megalakulásáig teljesértékű kormány a Fidesz-KDNP-é. De, hogy ne okozzon csalódást, fölvezetett egy alkotmányt sértő cselekedetet is. Megrendelte a köztársasági elnöknél a saját kormányfői megbízatására való felkérést, majd megfenyegette Sulyok Tamást: le fogják váltani, úgyhogy jobban teszi, ha lemond „annyi méltósággal, amennyi még maradt neki”. Aztán, hogy meg is valósuljon az alkotmánysértés, mindezt a köztársasági elnök szemébe mondta a Sándor palotában. Ezt követően kiállt a kapu elé, és az ilyenkor szokásos elegáns tényközlés helyett hosszasan mesélt arról, hogy őt már a keresztvíz alá is egy későbbi köztársasági elnök tartotta, meg, hogy az ő gluteus maximus & minimusa pontosan beleillik Batthyány Lajos székébe. Bársonyra termett, ha ezt Orbán Viktornak nem is sikerült észrevennie legalább egy miniszteri tárca erejéig.
Pedig a sokat próbált, rutinos, tapasztalt politikus meg szokta érezni a veszélyt. Most valahogy mégis megcsalta a szimata. De ne gondolja senki sem, hogyha nincs kéznél Magyar Péter, a nemzetköz pénzvilág nem talált volna egy másik marionett figurát a magukat hazafinak álcázók, a köpönyegforgatásra mindig kész árulók között. Ám kéznél volt és belekiabálta az éjszakába – az első felelős magyar miniszterelnök szobrával szemben és a Parlamentnek háttal állva – hogy ő most távozásra szólítja fel az összes „bábot”, akit az elmúlt 16 évben az Orbán-kormány a nép nyakába ültetett. Távozzon az Alkotmánybíróság, a Kúria és az Országos Bírói Hivatal elnöke, a legfőbb ügyész és a médiahatóság vezetője, az Állami Számvevőszék, valamint a Gazdasági Versenyhivatal elnöke is! Távozzanak! Ne várják meg, amíg elküldjük őket. Mert el fogjuk küldeni őket!
Mert ennek a rendszernek vége van. A Tiszáénak is, pedig még el sem kezdődött. Több mint 3 millió szavazót sikerült nemzetközi összefogással megtéveszteni úgy, hogy egy olyan – emberi minőségében önmagát folyamatosan megkérdőjelező – személyiség mögé sorakoztak fel, aki sohasem titkolta, hogy hataloméhes és bosszúszomjas!
A hatalmat kicsavarta annak az általa nem titkoltan gyűlölt, és ezért kéjjel legyőzött politikusnak a kezéből, aki már tudja, hogy valamit másként kellett volna megfogalmaznia a társadalommal folytatott párbeszédben, de higgadtan, elegánsan, még ha fájó szívvel is, államférfi tudott maradni. Utódja nagyon szeretne rá hasonlítani. Folyamatosan használja a gesztusait, szófordulatait. Témaválasztásait is többnyire az általa előszeretettel állampártnak nevezett politikai közösség köréből veszi. Ne gondolja senki sem, hogy önkorlátozás a részéről, hogy nyolc évre korlátozza a magyar miniszterelnökök szolgálati idejét. A keserű düh diktálja a Tisza párt elnökének Alaptörvényt módosító tervét. Célja, hogy soha többé, semmilyen körülmények között se hívhassák még egyszer Orbán Viktornak Magyarország miniszterelnökét.
Címlapkép: Magyar Péter, a Tisza Párt elnöke, a párt delegációjának vezetõje, leendõ miniszterelnök az Országgyûlés alakuló ülését elõkészítõ tárgyalás után az Országházban 2026. április 17-én – Fotó: MTI/Hegedüs Róbert