Június 12-től az Európai Unió valamennyi tagállamának alkalmaznia kell az új migrációs és menekültügyi paktum szabályait. Bár az Orbán-kormány a kezdetektől határozottan ellenezte a reformcsomag több elemét, az uniós döntéshozatali rendszer miatt nem rendelkezett elegendő szavazati súllyal az elfogadás megakadályozásához. Magyar Péter miniszterelnök több nyilvános felszólalásában is kétségbeesetten igyekszik Orbán Viktorra hárítani a felelősséget a kérdésben, aki egyébként korábban a paktum egyes elemeit nemes egyszerűséggel az EU koporsójába beütött újabb szögként írta le. A Fidesz a napokban többször is színvallásra szólította fel Magyar Pétert, követelve: jelentsék be, hogy a brüsszeli migrációs paktumot Magyarország nem fogja végrehajtani.
Hamarosan lejár a kétéves felkészülési időszak, és 2026. június 12-től az új migrációs és menekültügyi paktum szabályait kötelezően kell alkalmazni az uniós tagállamoknak. A közelgő határidő miatt a Magyar Nemzet végigvette, hogy mi volt az Európai Bizottság célja a javaslatcsomaggal, mi a migrációs paktum lényege, illetve milyen jogszabályokból áll.
Az Európai Bizottság 2020. szeptember 23-án mutatta be az új migrációs paktumot. A javaslatcsomag célja az volt, hogy a 2015-ös bevándorlási válság után átalakítsa az Európai Unió menekültügyi rendszerét, valamint egyensúlyt teremtsen a tagállami felelősség és a szolidaritás között. A következő években a tagállamok és az Európai Parlament között hosszan elhúzódó tárgyalások zajlottak, a reformkísérletek évekig megrekedtek, és a paktumról több mint három évig folyt egyeztetés. A politikai megállapodás végül 2023. decemberében született meg az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa között, majd az új migrációs paktumot 2024. május 14-én hivatalosan is elfogadták.
A reformcsomagot alkotó rendeletek többsége 2024. június 11-én (a kihirdetést követő huszadik napon) már hatályba lépett jogilag. Az alkalmazásuk azonban – egy kétéves felkészülési időszakot követően – 2026. június 12-én kezdődik meg.
A migrációs paktum egy összesen tíz jogszabályból álló reformcsomag, amely az uniós migrációs és menekültügyi rendszert szinte teljesen átalakítja.
A reformcsomag három fő pillérre épül:
- gyorsabb határellenőrzési és menekültügyi eljárások;
- egységesebb uniós szabályrendszer;
- a tagállamok közötti úgynevezett szolidaritási mechanizmus.
A paktum egyik legfontosabb eleme, hogy a migrációs nyomásnak kitett tagállamok – például Olaszország vagy Görögország – támogatást kaphatnak más uniós országoktól. A támogatás formája lehet menedékkérők átvétele, pénzügyi hozzájárulás vagy egyéb operatív segítségnyújtás. Az uniós intézmények ezt a rendszert „kötelező, de rugalmas szolidaritási mechanizmusként” írják le.
A csomag négy nagy területet érint: az EU külső határain egységes szűrési eljárást vezetnek be, kötelező határeljárást kell alkalmazni azokkal szemben, akik nem jogosultak védelemre, vagy biztonsági kockázatot jelentenek, az eljárásokat fel kell gyorsítani és egységesíteni kell az összes tagállamban, emellett bevezetik a kötelező szolidaritási mechanizmust, vagyis azok a tagállamok, amelyek nem hajlandóak menedékkérőket átvenni a leginkább terhelt országokból, két opció közül választhatnak:
- fejenként 20 000 eurós pénzügyi hozzájárulást fizetnek minden olyan menedékkérő után, akinek az átvételét nem vállalják;
- vagy operatív támogatást nyújtanak (infrastruktúra, személyzet).
Magyarország miért nem tudta megakadályozni a migrációs paktum elfogadását?
A migrációs paktum legtöbb elemét nem egyhangúsággal, hanem minősített többségi szavazással fogadták el az uniós döntéshozatal során. Ez azt jelenti, hogy hiába szavaz egy vagy néhány tagállam nemmel, ez önmagában nem elegendő a jogszabály elfogadásának megakadályozásához. Magyarország a tárgyalások során végig ellenezte a paktum több elemét, különösen a kötelező szolidaritási mechanizmust.
A végső szavazásokon Magyarország és Lengyelország több alkalommal is nemmel voksolt, ez azonban kevésnek bizonyult a paktum megállításához.
Magyar Péter a közösségi oldalán azt vetette fel, hogy az előző kormány miért nem akadályozta meg a migrációs paktum elfogadását. A miniszterelnök Orbán Viktor felelősségét hangsúlyozta, azonban a nyilvános kommunikációban nyoma sincs, hogy Donald Tusk lengyel miniszterelnöknek felrótta volna ugyanezt. A kérdés hátterében az áll, hogy az Európai Unióban a migrációs és menekültügyi szabályok elfogadása nem egyhangúságot igényelt, így a magyar és a lengyel ellenállás önmagában nem volt elegendő a folyamat megállításához.
Az uniós eljárásrend szerint a jogszabálycsomagról nem az állam- és kormányfők, hanem az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa döntött.
Orbán Viktor mindent megtett a paktum akadályozására
A migrációs paktumról szóló brüsszeli politikai alkut követően, a 2023. december 21-i nemzetközi sajtótájékoztatóján Orbán Viktor egyértelművé tette a magyar álláspontot: a migrációs paktum elhibázott. Kijelentette továbbá, hogy a csomag egésze rossz, és Magyarország nem fogja végrehajtani a kötelező szolidaritási (kvóta) mechanizmusokat. A volt miniszterelnök számtalanszor felszólalt az Európai Unió bevándorlással kapcsolatos tervei nyomán. A paktum elfogadásának napján így fogalmazott:
„A migrációs paktum egy újabb szög az Európai Unió koporsójában. Az egység halott, a biztonságos határoknak vége. Magyarország soha nem fog engedni a tömeges migrációs őrületnek! Változásra van szükség Brüsszelben, hogy megállítsuk a migrációt!”
– írta közösségi oldalán. Hangsúlyozta, hogy a paktum szerinte nem megoldja, hanem fokozni fogja a bajt.
A lengyel–magyar tiltakozás és a „gentlemen’s agreement”
A 2015-ös bevándorlási válságot követő tárgyalásokon a visegrádi országok – köztük Magyarország és Lengyelország – azt az informális elvárást erősítették meg, hogy az ilyen súlyú, tagállami szuverenitást érintő kérdésekben az EU egyhangúságra törekedjen, még akkor is, ha a szerződések minősített többséget írnak elő. Az Európai Tanács több korábbi következtetése – különösen a 2016-os és 2018-as dokumentumok – az önkéntes szolidaritási intézkedések fontosságát hangsúlyozta. Magyarország és Lengyelország később ezekre a dokumentumokra hivatkozva érvelt amellett, hogy a migrációs szolidaritásnak továbbra is önkéntes alapon kellene működnie. A két ország ezt gyakran „gentlemen’s agreementként”, vagyis informális politikai megállapodásként emlegette, ennek azonban nem volt jogi kötőereje.
A migrációs paktum elfogadása jól mutatja, hogy a minősített többségi döntéshozatal mellett egyetlen vagy néhány tagállam ellenzése önmagában nem elegendő egy jogszabálycsomag elfogadásának megakadályozásához.
A paktum rendelkezéseit június 12-től teljes körűen kell alkalmazni valamennyi tagállamban, így Magyarországon is.
A Fidesz vasárnap ismételten felszólította a kormányt, hogy még a június 12-i hatálybalépés előtt jelentse be: Magyarország nem hajtja végre az uniós migrációs paktumot. Havasi Bertalan, a párt kommunikációs igazgatója úgy fogalmazott, hogy „ma még a magyar emberek dönthetik el, kikkel akarnak együtt élni”, és ennek a jövőben is így kell maradnia. A Fidesz elnöksége már szombaton is hasonló felhívást intézett a kormányhoz.
Magyar Péter két nappal a vita kirobbanása után reagált a felszólításra, voltaképpen kitérő választ adva. A paktumot nem említette posztjában, helyette úgy fogalmazott:
a Tisza Párt kormánya alatt nem lesznek illegális migránsok Magyarországon,
majd hozzátette: „Aki mást állít, az hazudik és becsapja a saját szavazóit is.”
A miniszterelnök válaszában tehát nem írt arról, hogy Magyarország végrehajtaná-e az uniós migrációs paktumot. Reakciójában inkább Orbán Viktor felelősségét firtatta, illetve azt hangsúlyozta, hogy kormányzása alatt nem lesznek illegális migránsok az országban.
Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke (j) Magyar Péter miniszterelnököt fogadja a bizottság brüsszeli székházában – Fotó: MTI/EPA/Olivier Hoslet