Sokat erősödött a magyar fizetőeszköz az elmúlt hetekben az euróval szemben, néhányszor még többéves csúcsra is került. A forint menetelését a közvélemény pozitívan fogadta, azonban a folyamat vállalatokra gyakorolt hatása ágazatonként eltérő. Néhányan jól jártak, többen pedig nehéz helyzetbe kerültek.

A GKI Gazdaságkutató Zrt. 2026. június elején felmérést végzett, amely a forint erősödésének vállalatokra gyakorolt hatását vizsgálta. A kérdésekre 1356 vállalat válaszolt, az eredményekből pedig az elemzők megállapították, hogy mely gazdasági szereplők bizonyultak érzékenyebbnek az árfolyamváltozásra, és hol jelentkeztek esetleges alkalmazkodási előnyök.

A forint az euróval szemben 2026. június végéig (353 Ft) 2025 végéhez (386 Ft) képest közel 9,5 százalékot erősödött, miközben néhány alkalommal többéves csúcsra került a hazai deviza. Ez a folyamat mérsékli az importált inflációt, s így közvetlenül csökkenti a hazai fogyasztói árak emelkedését. Emellett az olcsóbbá váló import a hazai termelőket árcsökkentésre ösztöni, amennyiben nem akarnak kiszorulni a piacról.

Ugyanakkor az erős forint kedvezőtlen helyzetbe hozza az euróban árbevételt realizáló, exportáló vállalatokat, mivel a belföldi költségnövekedéssel szemben egyre alacsonyabb árbevételt realizálnak, vagyis a nyereségességük csökken − mutat rá a GKI elemzése.

Az elemzés adataiból kiderül, hogy a hazai deviza erősödése az iparra gyakorolta a legerősebb negatív hatást (-23-as érték), amelynek legfőbb oka az lehet, hogy az erősebb árfolyam rövid távon az exportorientált iparvállalatok jövedelmezőségét rontotta, mivel az euróban realizált árbevétel forintban kifejezett értéke csökken, miközben a költségek jelentős része (legalább 20–25 százaléka) forintban merül fel.

A GKI elemzője arra is felhívja a figyelmet, hogy mivel az ipari árrés alacsony, jellemzően 2 és 5 százalék között mozog, így a forintban felmerülő, euróban mért költségnövekedés az árfolyamváltozás miatt, melynek mértéke nagyjából 2 és 2,4 százalék közötti, önmagában is nagy érvágás a cégek számára.

Ez azt jelenti, hogy az összes olyan hazai költségelem, mint például az energia, víz- és szennyvízköltségek, környezetvédelmi kiadások emelkednek.

A negatív hatásokat némileg mérsékelte, hogy az exportárak az első 4 hónapban, euróban 9,3 százalékkal, forintban kifejezve pedig 2,9 százalékkal nőttek. Itt azonban érdemes figyelembe venni azt is, hogy a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint az exportvolumen azonos időszakban 5 százalékkal visszaesett.

Mivel a bérköltségek az idei évben 1,5 százalékponttal, míg az egyéb költségek 0,5 százalékponttal emelkedtek, ezért a KSH szerint az év első négy hónapjában az árfolyam semleges hatással volt az ipari exportra. Az április óta bekövetkezett forinterősödés azonban a legfrissebb adatok alapján már nagyjából 3,5 százalékos veszteséget jelentett az exportáló ipari vállalatoknak.

A GKI elemzése szerint a helyzet ennél is kedvezőtlenebb, az importált javak az első 4 hónapban 4,3 százalékkal, míg az első hat hónapban megközelítőleg 8 százalékkal olcsóbbá váltak idén.

Ez azt eredményezi, hogy a főleg a hazai piacra termelők kezdenek kiszorulni a belföldi piacról is.

A szolgáltatási szektorban a negatív hatás mérsékeltebb, itt –15-ös érték figyelhető meg, amely az elemzés szerint arra utal, hogy nemzetközi üzleti szolgáltatások és exportált szolgáltatások árfolyamérzékenysége gyakran alábecsült. Ennek oka, hogy a szolgáltatások esetében a bérköltségek aránya kifejezetten magas, megközelítőleg 30 és 40 százalék között alakul, miközben a nemzetközi verseny erős, így a többletköltségeket nehéz tovább hárítani.

A forint idei erősödése nagyjából 5 és 6 százalék közötti euróban mért költségemelkedést okozott

− mutat rá a GKI elemzése, majd arra is felhívja a figyelmet, hogy amennyiben ehhez a bér- és egyéb költségek gyors gyarapodását is hozzászámítjuk, akkor a teljes 2026-os költségnövekedés euróban mérve megközelíti a 10-11 százalékot.

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a szolgáltatásokat exportáló vállalatoknak az eurós árszintet a tavalyi évhez képest 10–11 százalékkal kell növelni, különben veszteségük keletkezik. Ezzel szemben a kereskedelem 2-es, valamint az építőipar 4-es pozitív értéke azt mutatja, hogy

azokban az ágazatokban, ahol az importált termékek, alapanyagok és beruházási javak szerepe jelentős, az erősebb forint költségoldali előnye képes lehet ellensúlyozni a bevételi oldalon jelentkező veszteségeket.

Az elemzés rámutat arra, hogy az árfolyamhatás intenzitása a piaci szereplők méretének növekedésével fokozódik. A tíz fő alatti vállalkozások átlagosan –6-os, míg az 50 fő feletti cégek -25-ös hatást jeleztek. A GKI szakértői szerint ez arra utal, hogy nagyobb vállalatok üzleti modellje jellemzően jobban kötődik a külső piacokhoz, így kevésbé tudják rövid távon áthárítani vagy kivédeni az árfolyamváltozásokat. Ezzel szemben a kisebb vállalkozások gyakran a helyi piacokon működnek, ahol a kereslet és az árazás kevésbé devizafüggő.

Az ágazat és vállalatméret együttes vizsgálata tovább erősíti ezt az összefüggést − mutat rá az elemzés, amiből az is kiderül, hogy az iparban minden méretkategóriában hasonlóan negatív, mínusz 21 és mínusz 27 közötti eredmények születtek. Ez arra utal, hogy itt az ágazati működési logika fontosabb tényezőnek bizonyul, mint a vállalat mérete.

A szolgáltatások esetében azonban a mérethatás jelentős. A legkisebb szereplők –9-es átlagával szemben az 50 fő feletti vállalatoknál mínusz 36-os érték figyelhető meg, amely a legrosszabb eredménynek számít az egész mintában.

A GKI kutató szerint ez elsősorban annak köszönhető, hogy a nagyobb szolgáltató vállalatok sokkal inkább integrálódtak a nemzetközi piacokba, így az árfolyammozgások közvetlenebbül jelennek meg a nyereségükben. Ezzel szemben a kereskedelem és az építőipar mérsékelten pozitív értékei azt jelzik, hogy az importált termékek árcsökkenése a belföldi keresletre támaszkodó szektorok esetében emeli az eredményességet.

A felmérés eredményeiből kiderül tehát, hogy a forint erősödése a reálgazdaság számára nem egyértelműen pozitív vagy negatív hatású. Az elemzést készítő kutatók szerint a folyamat eltérő módon osztja újra a vállalati előnyöket és veszteségeket. Míg makrogazdasági szinten az erős hazai deviza hozzájárulhat az infláció fékezéséhez és az importköltségek mérsékléséhez, addig a nagyobb méretű, exportorientált vállalatok jövedelmezőségét csökkenti, amely hosszú távon a külkereskedelmi többletet és ezáltal a folyó fizetési mérleg egyenlegét rontja – szemlézte a Világgazdaság cikkét a hirado.hu.

Címlapkép: depositphotos.com