Domokos Pál Péter néprajzkutatót és történészt sokan a „csángók apostolaként” emlegetik. Életműve a magyar néphagyományok és különösen a moldvai csángó magyarság sorsának feltárásához és megismertetéséhez kötődik, amelynek szolgálatát egész életén át vállalta.

Domokos Pál Péter Széchenyi-díjas tanár, történész, néprajzkutató, a csángók történetének, kultúrájának kutatója volt. 1901. június 28-án született a ma Csíkszeredához tartozó Várdotfalván, hatgyermekes család legfiatalabb gyermekeként. Középiskolai tanulmányait a csíksomlyói tanítóképzőben végezte. A csíki népművészet iránti elkötelezettségét már fiatalon bizonyította: szervezésében 1929-ben nyílt meg az első csíki népművészeti kiállítás a csíkszeredai gimnázium épületében.

1930 pünkösdjén Csíksomlyón népművészeti kiállítást rendezett, amely később a Csíki Székely Múzeum alapító kiállításaként vált ismertté.

Felismerte, hogy az életmód átalakulása szorosan összefügg a néphagyományok és a népviselet háttérbe szorulásával, ezért szőttesbálokat szervezett, 1931-től tevékenyen részt vett az első ezer székely leány napja megszervezésében, és maga is példát mutatott a székely népviselet megőrzésében.

Az első világháborút követő erdélyi impériumváltással megvonták tanári működési engedélyét, ám új küldetést talált magának: felkereste a moldvai csángó magyarokat.

Moldvai gyűjtőútjainak eredményeként 1931-ben Csíkszeredában jelent meg A moldvai magyarság című kötete. A mű jelentős szerepet játszott abban, hogy a magyar társadalom figyelme a csángó magyarság sorsa felé forduljon, Domokos Pál Péter pedig ettől kezdve egy életre elkötelezte magát a csángók ügyének szolgálata mellett.

Az 1944-es front közeledtével családjával Magyarországra menekült, ahol élete hátralévő részét töltötte, 1992. február 19-én bekövetkezett haláláig.

„Édesapám mindig azt mondta, hogy neki a teste itt, de a lelke az odahaza van. Mert mindig úgy emlegették: odahaza” – emlékezett vissza Domokos Pál Péter Budapesten élő lánya, Mária a Székelyhon híroldalnak adott interjúban. Mint mondta, a menekülés után sokfelé voltak, amíg végül Budapesten meg tudtak gyökerezni, hiszen nehéz volt ott új egzisztenciát teremteni, lakást szerezni. Egy kálvária volt – fogalmazott.

Domokos Pál Péter 1986-ban így emlékezett vissza a szülőföldjéről történt menekülésére: „A magam élete 1944 után másként alakult, mint addig volt. Szeptember 18-án négy gyermekemmel, feleségemmel menekültünk az első vonattal. Budapestre érkeztünk. Pestre érkezésünkkor engem azonnal beosztottak a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumba, hogy az állás nélkül maradt tanárok és tanítók elhelyezésével hivatalosan foglalkozzam. Október 15-én megalakult a Szálasi-kormány, amely decemberben a minisztériumok egy részét kitelepítette, s így jutottunk mi is az ország nyugati felébe. Menekült az egész ország.”

Hosszú ideig kérdéses volt, hogy a Domokos család visszatérhet-e valaha Székelyföldre. Domokos Pál Péter magyarságtudata ugyanis a háború utáni Romániában nem kívánatosnak számított, ezért kellett elhagynia Erdélyt, mivel ottani helyzete ellehetetlenült volna. Az otthonukat gyakorlatilag mindent hátrahagyva hagyták el, Magyarországra mindössze két ládával érkeztek.

Domokos Pál Pétert később is mindvégig foglalkoztatta a szülőföld kérdése:

gondolkodását és munkásságát a magyarság ügye határozta meg, különösen Erdély és a csángó magyarság sorsa.

Több mint egy évtizeden át nem térhetett vissza Erdélybe, még édesanyja temetésére sem, aki az ötvenes évek elején hunyt el Csíksomlyón. Első alkalommal csak 1956 nyarán látogathatott haza feleségével.

Lánya felidézte: édesapja rendkívül tehetséges ember volt, akit magas rendű eszmék vezéreltek, és életét ezek szolgálatába állította. Mint mondta, amit igaznak érzett, azt meggyőző erővel tudta közvetíteni, és különleges hatást gyakorolt az emberekre. Életének középpontjában a hazaszeretet állt, amelyet alapvető emberi kötelességnek tekintett, és úgy vélte, ennek hiánya szinte „betegségként” jelentkezik a társadalomban.

Domokos Mária elmondása szerint édesapja a külhoni magyarok körében is gyakran tartott előadásokat, többek között a bukovinai székelyekről, a moldvai csángókról és Márton Áron püspökről, akit különösen nagyra becsült és példaképként emlegetett.

Domokos Pál Péter sok mindennel foglalkozott, de fő témája mindvégig a moldvai csángók helyzete volt.

Forrás: hirado.hu

Címlapkép: Domokos Pál Péter moldvai csángó magyarok körében 1932-ben – Fotó: Néprajzi Múzeum Facebook-oldala/Ismeretlen fényképész felvétele