Dodonai ítélet után Marine Le Pen elindulhat a jövő évi franciaországi államfőválasztáson, és most már van is esélye a győzelemre – igaz, nehezített pályán mérkőzhet meg a többi jelölttel.
A Le Pen-történet, mint egy kortárs történelmi regényfolyam, sok évtizede meghatározza a francia politikát. A 2025 januárjában elhunyt Jean-Marie Le Pen a hetvenes évek elején robbant be a francia közéletbe, jobbról kritizálva a gaulle-ista államot és elitjét, közben olyan témákat beemelve a diskurzusba, mint a növekedni kezdő bevándorlás okozta társadalmi problémák. Pártjával, a Nemzeti Fronttal utoljára 2007-ben indult az államfői tisztségért – de örök kívülálló és ellenzéki maradt.
Lánya, Marine Le Pen ezt követően vette át a mozgalom vezetését, de sok-sok év elment apa és lánya meddő belső konfliktusain, míg Marine meg tudott szabadulni agg édesapja politikai terhétől. Meg tudott? Marine Le Pen tizenöt éve lett először a párt elnökjelöltje, majd megmérette magát a 2012-es, a 2017-es és a 2022-es elnökválasztáson is. Eredményei felfelé íveltek: előbb közel 18, majd 21, harmadjára pedig 23 százalékot szerzett az első fordulóban, és az utóbbi két elnökválasztáson ő volt a második forduló egyik szereplője is – de mindkétszer legyőzte őt Emmanuel Macron. A mostani államfő az alkotmány értelmében jövőre már nem indulhat el. Marine Le Pen 2022-ben a második fordulóban több mint 41 százalékot ért el, ami döbbenetesen magas szám a mozgalom hosszú történetében.
Áttörhetetlen üvegplafon van a Le Pen-dinasztia fölött? Soha nem tud nyerni az államrend pártjainak jobboldali kihívója? Ez a francia politika egyik korszakos kérdése – amit a jövő évi elnökválasztás előtt újra föl lehet tenni.
A közvélemény-kutatási adatok több mint biztatók Marine Le Penéknek. Az immár Nemzeti Tömörülésnek nevezett párt frontemberének 35 százalékos népszerűséget mérnek. Mögötte messze lemaradva, 18-22 százalékkal következik a szocialistából jobbközéppé, majd macronistává váló, a saját alapítású Horizontok pártot vezető Édouard Philippe korábbi kormányfő. Ha azonban a hipotetikus második fordulós támogatottsági adatokat nézzük, már jóval kiegyenlítettebb a kép: Le Pen 51-54-re vezet Philippe előtt, vagyis ha most lenne a választás, megint csak összeállna a hagyományos választói nagykoalíció a Le Pen családdal szemben, és csak nüanszok döntenének.
És van egy elég „jelentős nüansz”, ami mostanában Le Pen dolgát nehezíti: a régóta húzódó bírósági ügye és az abban született ítéletek.
Egy tavaly tavaszi ítélet szerint Le Pen pártja törvénytelen módon uniós forrásokból finanszírozta több munkatársa fizetését 2004 és 2016 között. A négymillió eurós ügyben első fokon 25 embert marasztaltak el, Le Pent pedig közvetlenül felelősnek találták. A Nemzeti Tömörülés politikai indíttatásúnak tartja az ítéletet.
Le Pen tavaly fellebbezett, és most született meg az újabb verdikt, amely kétséges eredményt hozott. A fellebbviteli bíróság is bűnösnek találta közpénz hűtlen kezelése miatt – tehát nem mentették fel. Három év börtönre ítélték, amiből két évet felfüggesztettek, egy évet pedig elektronikus nyomkövetővel az otthonában kell letöltenie. Kapott még 100 ezer eurós pénzbírságot, és eltiltották a választáson való elindulástól is 45 hónapra, ezt azonban 30 hónapra felfüggesztették. A nem felfüggesztett részt már letöltötte.
Így elindulhat a választáson, de úgy, hogy a fellebbviteli bíróság is bűnösnek találta,
továbbá nyomkövetőt kellene viselnie, ami meglehetősen kényelmetlen és kínos helyzet egy atomhatalom elnöki tisztségéért induló politikus számára.
Marine Le Pen viszont úgy döntött: vállalja a kihívást, s három elbukott választás és a bírósági elítélések után is megméreti magát jövőre. Be is indította kampányát a Loire-völgyi La Flèche kisvárosban. „A bíróság helyreállította a jogosultságomat. Ártatlan vagyok, és fellebbezést nyújtok be, hogy bizonyítsam ártatlanságomat – mondta Le Pen. »A győzelemért kockázatot kell vállalni.”
A lapok szerint egyszerre fogadta éljenzés és füttyszó, amikor kezet fogott a helyiekkel La Flèche piacán. Egyesek azt kiabálták, hogy „Adják vissza a pénzt!” és „Menjenek börtönbe!”, mások pedig azt skandálták, hogy „Marine az elnök!”.
A kampányt együtt csinálja végig jobbkezével, Jordan Bardellával. A még csak 30 éves Bardella már öt éve a Nemzeti Tömörülés elnöke, és mind ez idáig Le Pen kijelölt utódja és helyettese is volt arra az esetre, ha a párt arca nem tudna elindulni a jövő évi államfőválasztáson.
Az, hogy végül a bíróság lehetővé tette Marine Le Pennek az indulást, ő pedig él is a lehetőséggel, kívülről nézve kellemetlennek tűnhet Jordan Bardella számára. A Le Pen névvel nem terhelt, jó kiállású és kedvelt politikus éppen az a személy lehetett volna, aki több évtizednyi próbálkozás után új karakterként és névként végre választási győzelemre viszi a nemzeti mozgalmat. Ez viszont jelen állás szerint lekerül a napirendről. Ha Le Pen elindul és nyer, akkor Bardellából lehet majd a miniszterelnök a francia lapok szerint.
Bardella azt mondta, hogy sem megkönnyebbülést, sem csalódást nem érzett amiatt, hogy nem ő lesz a pártja jelöltje. Kijelentette: örül, hogy Le Pen indul, és hogy „továbbra is kéz a kézben fognak dolgozni”.
Le Pen úgy gondolhatja, hogy Bardella fiatalos vonzereje és kommunikációs készségei növelhetik a Nemzeti Tömörülés népszerűségét. Azt is ki kell találnia, ezúttal miben lesz más az elnökjelölti ajánlata, és hogyan fog a törzsközönségén kívüli szavazókhoz szólni. Talán Bardella lesz az a csodafegyver, amellyel átüthető a bizonyos örök üvegplafon.
Marine Le Pen és Jordan Bardella – Fotó: Facebook/Marine Le Pen