Augusztus 1-jén egész napos ünnepséggel nyitja meg újra kapuit a gernyeszegi Teleki-kastély. A csaknem három évig tartó restaurálás után Erdély egyik legjelentősebb barokk műemléke, amely évszázadokon keresztül meghatározó szerepet töltött be a térség kulturális és társadalmi életében, ismét a magyar közösség kulturális központjává válhat.
Új fejezet kezdődik szombaton a gernyeszegi Teleki-kastély több mint három évszázados eddigi történetében. Az egész napos kulturális programsorozattal kísért ünnepi megnyitón a látogatók elsőként járhatják be teljes egészében a csaknem három évig restaurált műemléket, amelyet méltán neveznek a „Maros ékkövének”, sőt „Erdély Gödöllőjének” is. A programban vezetett kastélytúrák, kiállítások, szakmai beszélgetések, gyermekfoglalkozások, koncertek és az új kastélykávézó megnyitója is helyet kap.
A székelyföldi barokk kastély helyreállítása a Hívogató Románia program révén elnyert 4,6 millió eurós támogatásból valósult meg. A munkálatok során helyreállították az épület eredeti arculatát, belső tereit, restaurálták a történeti nyílászárókat, korszerű fűtési rendszert építettek ki, megoldották a vízelvezetést.
A restaurátorok munkája közben egy olyan helyiséget is feltártak, ahol addig ismeretlen falfestményeket találtak, a díszteremben pedig ismét eredeti pompájukban ragyognak a muránói csillárok.
A kastély története 1675-ig nyúlik vissza, amikor Apafi Mihály erdélyi fejedelem Teleki Mihálynak adományozta a birtokot. A középkori vár helyén a 18. században épült fel a ma is álló reprezentatív barokk rezidencia, amely csaknem kétszáz éven át a Telekiek otthona volt. A kommunista államosítás azonban egyik napról a másikra vetett véget ennek: 1949-ben az arisztokrata családot kilakoltatták, a kastélyban pedig gyermek-tüdőszanatóriumot rendeztek be.
Gróf Teleki Kálmán az erdélyi Krónikának felidézte, hogy ugyan kisgyermekként még megfordult a kastélyban, valódi emlékei nincsenek róla.
„Édesapám nagyon közvetlen ember volt, sokat mesélt, de magáról a kastélyi életről igazából nem beszélt. Ez akkora fájdalom volt nekik, hogy mi sem kérdeztük. Ezért sajnos egy csomó dolgot nem tudunk. De ezt a történelem így akarta”
– mondta. A família a kitelepítés után Marosvásárhelyen egy piciny szuterénlakásban élt, később szétszóródtak, végül többen Nyugatra emigráltak.
A kastély 2011-ben került vissza a tulajdonukba, ám a felújításra még éveket kellett várni. A gróf szerint azonban ezt az időt sem töltötték tétlenül. „Rögtön elkezdtünk kulturális rendezvényeket szervezni, kastélynapokat, fesztiválokat, és pályáztunk mindenfelé. Próbáltunk életet vinni a kastélyba” – emlékezett vissza.
Teleki Kálmán elmondta, hogy a restaurálás során mindenütt arra törekedtek, hogy megőrizzék az eredeti értékeket. „Próbáltunk mindent megtartani: a parkettákat, az ajtókat és a belső kialakítást. Ez nagyrészt sikerült is” – fogalmazott. Egy teremben viszont ma is láthatók a szanatórium időszakából származó falrajzok és dokumentumok, emlékeztetve arra, hogy ez a korszak is része az épület történetének.
A gróf szerint azonban
a restaurálással nem lezárult, hanem éppen most kezdődik az épület igazi élete.
„Ez a kastély azért van, hogy látogatható legyen és a kultúra részévé váljon, és hogy a közösség érezze a sajátjának” – hangsúlyozta. Úgy véli, a történelmi családok feladata ma már nem a régi főúri életforma fenntartása, hanem az örökség hiteles megőrzése és továbbadása: „A felelősségünk abban van, hogy megmutassuk: nem úgy volt minden, ahogy a kommunizmusban tanították, amikor a történelmi családokat a nép kizsákmányolóiként mutatták be. Ha ezt sikerül árnyaltabban megmutatni, már teljesítettük a feladatunkat.”
A gernyeszegi Teleki-kastélyban múzeumi enteriőrök, néprajzi kiállítás és korabeli bútorokkal berendezett termek várják a látogatókat. A család és a település vezetése abban bízik, hogy a felújított műemlék ismét Erdély egyik legfontosabb kulturális központjává válik, ahol konferenciák, mesterkurzusok, kiállítások, kastélynapok és családi rendezvények egyaránt otthonra találnak. Ez a kastély – ahogy Teleki Kálmán fogalmazott – már nem egy család rezidenciája, hanem az egész közösség öröksége.
Címlapkép: Facebook / Teleki Castle