Beszédszürkítő tényező a be- igekötő mai túltengése. Kiszorít ugyanis a szövegkörnyezetbe jobban illő szavakat.

A mai nyelvhasználat tehát nemcsak alapszófajokat (fogalomszókat, pl. ige, főnév), hanem viszonyszókat (segédszókat) is elcsépel: burjánzó divatmorféma lett pl. az ősi be- igekötőnk. Alapjelentését (tehát ezt: ’valamely zárt tér belsejébe irányul’: betér, beenged stb.) sűrűn – és olykor messze – elhagyja.

Használói például a cselekvés megkezdődését akarják érzékeltetni vele: „Bekezdett a pólóválogatott” (értsd: sikeresen, győzelemmel indította a szereplést a világligában). Újabban a folyamat elkezdése (igével: kezdenek) helyett is szerepeltetik – kifogásolhatóan: „Bekezdenek a magyar bunyósok Rióban” – olvashattuk a médiában egy korábbi olimpia ökölvívótornájának nyitása előtt.

Máskor mozzanatosságot kívánnak kifejezni ennek az igekötőnek az alkalmazásával: „Mikor megláttam, bedobbant a szívem”. Szabatosan: megdobbant. Gyakran pedig befejezettséget: „mire visszaértem, már befoglalta a konyhát”. Az itt homályos jelentésű szót így kell értenünk: ’egészében, teljes mértékben elfoglalta, birtokba vette’. Ma a választékos stílusban a citált szavaknak többnyire az el- igekötős formája a szabatos: (el)kezd, megdobban, elfoglal.

A jelentésbővülés tehát olykor követhetetlen, így gyakran nehéz pontosan megragadni a szó értelmét. Egy szlengszótár szerint aki besír, az könnyezve nevet, kicsordulnak a könnyei a nevetéstől. Pl.: „Ennyi bohóctól még én is besírok”; „ezen besírtam a röhögéstől”. De lelhetünk példát e jelentésre is: ’megindító, megrendítő, szívbe markoló élmény hatására sír’: „bevallom, a végén besírtam”; „borzalmas, szívszorító, majdnem besírtam rajta”. Az is megesik, hogy az említett parttalan jelentésváltozás következtében – pl. értelmezést segítő szövegkörnyezet híján – homályban marad a közlés értelme: Besírok! Épp ezért nélkülözhetetlen a pontos fogalmazás.

Mert nem mindegy, hogy valaki sír, elsírja magát, azaz sírva fakad – vagy könnyesre neveti magát.

„Apám beájulna” – hangzott a filmcím. (Értsd: ’váratlanul olyan kellemetlen meglepetés érné, hogy szinte eszméletét veszítené’.)

Immár nyakra-főre használják e szót. Eltérő jelentésben is: „este nyolckor beájulok az ágyba” (értsd: ’a fáradtságtól azonnal, ájulásszerűen elalszom’) – „London beájult a magyar kiállítástól” (’el volt ragadtatva’). „A csatár bealudt egy gólhelyzetben” mondat igéje egyaránt jelenthet ügyetlen lassúságot és figyelmetlenséget.

Újabban nem csak élőlényekre alkalmazzák ezt a szót. A „bealudt a forint” közlésnek két eltérő jelentésére is rábukkantunk: ’mérsékelten gyengült’, illetve: ’érdemben nem változott’. „A zenekar besértődött, mivel nem az általuk jóváhagyott verzió ment ki” – olvassuk egy médiaközlésben. Értsd: ’megsértődött’. Kuszálja a helyzetet, hogy ebben az értelemben használják a „besérül” igét is: „Besérült (értsd: megbántódott), hogy nem cserélték be?”. Sőt, immár melléknév elé is ragasztják – feleslegesen – ezt az igekötőt: „Miért van ennyi besérült, önbizalomhiányos fiatal srác?” – (értsd: lelkileg sérült).

A beelőz a szokott megelőz igéhez képest új árnyalatot kíván adni a jelentésnek (’járművet vakmerően előz’, ’versenytársait váratlanul lehagyja’): „Biciklis beelőz a gyorson”; az egyik vállalat „mindenkit beelőz az új telefonos trenddel”. Ám ez hangzik akkor is, ha se váratlanság nincs, se vakmerőség. Egy nyilatkozó jelezte: életében „a gondolkodás beelőzi” a festést, értsd: primátusa van. Vagy: a reggeli öntözéssel „az ember beelőzi a nagy forróságot”, értsd: nem várja meg, elébe megy.

Ma a választékos stílusban a citált szavak el- igekötős formája a szabatos (elájul, elalszik, megelőz, megsérül). A divatkifejezésektől való „beájulás” (ámulatba esés) helyett meríthetünk – pontos szót – gazdag szinonimakészletünkből!

Arany Lajos

Eredeti megjelenés:

https://reformatusoklapja.hu/evfolyamok/lxvii-2023/2023-37szam/besirunk/

https://reformatusoklapja.hu/evfolyamok/lxvii-2023/2023-39szam/beelozik-a-forrosagot/