Kell még valamit mondanom, Ildikó? Nekem lehet, hogy kell, de Ildi mama jobban tenné, ha már szép csendben töltené nyugdíjas cenzori éveit. Mindaddig azonban, míg írogat közösségi oldalára, sajnos megállapítható, hogy mind az emlékezete, mind a helyzetértékelése… hát már nem az igazi.

Azon persze nem lehet csodálkozni, hogy nem csupán gyalázza az előző kormányt, de olyan kifejezésekkel illeti, mint ”„Putyin kegyence, unióbeli ügynökei”. Igaz, hogy ezt csak vörös szemüvegen át lehet így látni, de Ildikónknak mindig is ilyen volt.

A mi Ildikónk egyenesen Putyinnak címezi levelét, ami emlékeztet egy 1951-ben készült, lakklemezre rögzített rádiós tudósításra. Ezen az ózdi fiatalok szigorúan felszólítják az USA elnökét, hogy azonnal szüntesse be a koreai háborút, különben nagyon mérgesek lesznek. A Putyinnak címzett írás is nagyjából olyan hatásos lehet, mint ama ózdi fiatalok dörgedelme.

Ildikónak Paks2-vel van baja, bár nem tudja, drága-e a beruházás vagy sem. De abban biztos, hogy az ország becsületével fizettünk. Mert ugye az árban szerinte benne van „az agresszor támogatása”, hogy a megtámadott Ukrajnából ellenséget csináltak, szégyelli az aranykonvoj ügyét, az uniós szankciók akadályozását, hogy Orbánt „kiküldték kávézni”, hogy ne akadályozzon tovább. Állítja továbbá, hogy a NATO-ban már nem mertek a magyar miniszterelnök előtt beszélni, hogy az oroszok energiafüggőségbe taszítottak minket, hogy orosz metrókocsikat kellett vásárolnunk, és hogy az oroszok beavatkoztak a magyar választásba, valamint emlegeti a „Lex Sorost” is.

A baj az, hogy Ildikó nem egyszerűen beszél, de félrebeszél. Az Orbán-kormány nem támogatta az oroszokat (az egér sem támogatja az elefántot), csak nem szüntette meg velük a párbeszédet. Nem is tehette, hiszen – ebben Ildikó nem téved – függünk az orosz energiától. De ha nem tévedek, ebbe a függőségbe még annó, a szocializmusban taszította az országot – Ildikó pártja.

Másodszor: nem mi csináltunk ellenséget Ukrajnából, éppen ellenkezőleg, a zongoraművész már a háború előtt nekiment a kárpátaljai magyaroknak, majd az anyaországiaknak is, mert nem tetszett neki, hogy ki akartunk maradni a testvérháborúból.

Az úgynevezett aranykonvoj ügyét meg egyáltalán nem értem. Mert amit az ukránok tettek, az minden kétséget kizáróan és minden elemében törvénytelen volt. Lehet ezt csűrni-csavarni, de a banki átutalás hiánya önmagáért beszél.

Orbán Viktort senki sem küldte kávézni, ezt persze Ildikó asszony pontosan tudja, ez a diplomáciában lehetetlen. Csak az megy „kávézni”, aki ezt taktikai okból teszi. Az meg aztán mindennek a teteje, hogy a NATO-ban nem mertek a magyar miniszterelnök előtt beszélni. Nem olyan gyáva fiúk azok, nomeg Magyarország súlya sajnos közel sem akkora, hogy félniük kellene miniszterelnökünktől.

Lex Soros? Erre csak annyit, hogy egy velünk nem szimpatizáló emberről beszélünk, aki sokszor bizonyította ellenséges alapállását. De ha már Lex, akkor Lex Orbán, meg Lex Sulyok, valamint egyéb, a jogállamot megcsúfoló Lex-ek. Ezek ellenben nem fájnak Ildi néninek.

Miért az oroszoktól vettünk metrókocsikat? De könyörgöm, nem tőlük vettünk, ők csak az eredeti orosz gyártmányú szerelvények felúítását végezték, az új metrókocsik gyártója a francia Alstom.

Hiába, a memória egy bizonyos életkor után már nem a régi. Ez van. Gondolom már arra sem emlékszik, hogy kormányzásuk idején milyen családias viszonyt alakított ki az akkor még valamiért nem diktátor Putyinnal Gyurcsány Ferenc.

És valamiért akkor még nem neheztelt senki az energiafüggőség miatt az oroszokra. Hogy mik vannak! Vagy voltak!

Kell még valamit mondanom, Ildikó? Ki tudja? De az tudható, hogy Ildi mamának nem kellene…