Több alternatívát emleget a miniszter Magyarország számára.
Magyarország 2027 őszéig válthatja ki teljesen az orosz földgázt. A kormány – legalábbis Kapitány István erre utalt egy most lezajlott rendezvényen – három fontos alternatív forrással számol: a romániai Neptun Deep mezővel, a horvátországi Krk LNG-terminállal és a görög, a szárazföldön vezetékre váltó LNG-útvonallal. A probléma az, hogy egyik megoldás sem képes önmagában egyszerűen kiváltani a jelenlegi, orosz forrású rendszert, ráadásul az ár, a rendelkezésre álló kapacitás és a geopolitikai kockázatok miatt valamennyi útvonalnál vannak bizonytalanságok a leválás sikerét illetően.
Az évi mintegy 8,5 milliárd köbméter földgázt igénylő Magyarország kitettsége a déli irányból, a Török Áramlaton keresztül érkező orosz földgáznak közhelyszerűen ismert tény.
Éppen ezért van különös jelentősége annak, hogy a napokban kormányzati szereplőként Kapitány István gazdasági és energetikai miniszter többször beszélt arról, hogy Magyarország egy éven belül leválhat az orosz földgázról. S bár az általa említetteknél potenciálian több forrás, illetve szállítási útvonal jöhet szóba a leváláshoz, Kapitány a görög, horvát és a román illetőségű forrásokat említette.
Indulás a kályhától: élő szerződés van az orosz gázra – közben az EU rászánta magát az arról való leválásra
A magyar államnak az MVM Csoporton keresztül élő, 2021 szeptemberében megkötött, 15 évre szóló hosszú távú gázvásárlási megállapodása van az orosz Gazprommal. A szerződés alapvetően évi 4,5 milliárd köbméter földgáz szállításáról szól (tehát az éves felhasznált mennyiség körülbelül 50 százaléka), amelyet a felek tíz év után, 2031-ben módosíthatnak.
Ebből a mennyiségből 3,5 milliárd köbméter a Török Áramlaton, illetve annak szerbiai és magyarországi folytatásán, a Balkáni Áramlaton keresztül érkezik. További 1 milliárd köbméter korábban Ausztria felől jött, ám a szállítások súlypontja időközben egyértelműen a déli útvonalra helyeződött át.
A szerződés árazási képlete üzleti titok, de a holland TTF gáztőzsde áraihoz kötött, így követi a nemzetközi piaci mozgásokat. A 2022-es energiaválság idején a magyar fél halasztott fizetési lehetőségről is megállapodott az orosz beszállítóval.
Csakhogy közben az ukrajnai háború kitörése nyomán előállt egy, Magyarország számára is életbevágó új körülmény:
az Európai Unió közben jogszabályban rögzítette az orosz földgáz és a cseppfolyósított, tengeri szállítású LNG fokozatos kivezetését.
Részletesen:
- a hosszú távú LNG-szerződések esetében 2027. január 1-jétől,
- a hosszú távú vezetékes orosz gáz esetében pedig 2027. szeptember 30-tól lép életbe a tiltás, utóbbi határideje a tárolási célok teljesülésétől függően legfeljebb 2027. november 1-jéig tolódhat;
- a rövid távú meglévő szerződéseknél az LNG-re 2026. április 25., a vezetékes gázra 2026. június 17. (volt) a határidő.
S bár keveset emlegetjük, de érdemes felidézni: az Ukrajnán keresztül Európába irányuló orosz gáz vezetékes szállítása már le is állt 2025. január 1-jén, miután december 31-én éjfélkor lejárt az Oroszország és Ukrajna között korábban megkötött, öt évre szóló tranzitmegállapodás, amelyet a felek nem újítottak meg.
Az új, 2025. június 17. után kötött kötelezettségvállalásokra már korábban is szigorú korlátozások vonatkoznak. Az átmeneti időszakban az importőröknek igazolniuk kell a gáz származását és mennyiségét, a tagállamoknak pedig diverzifikációs terveket kell benyújtaniuk. A szabályozás előzetes engedélyezési rendszert is bevezet.
Átmeneti helyzetbe került Magyarország: felülvizsgálat és nagy ígéret jött egyszerre
Mindez azért különösen fontos Magyarországnak, mert Kapitány István gazdasági és energetikai miniszter szerint akár 2027 októberére leválhat az ország az orosz földgázról. A miniszter szerint diverzifikálni kell a földgáz- és kőolajbeszerzést is: jelenleg a magyar gázimport mintegy 80, a kőolajimport körülbelül 90 százaléka egyetlen forrásból származik.
Kapitány István utalásait már úgy tehette meg a napokban, hogy nemrég a kormányzat megkezdte az összes hatályos orosz energiakereskedelmi és infrastrukturális szerződés jogi és pénzügyi auditját.
Ez a gázmegállapodások mellett kiterjed a Paks II. nukleáris beruházásra is, amelynek vizsgálata és a végső döntés meghozatala 2026 végére várható. S bár az orosz fél nemrég maga is talált elég diplomáciai okot ahhoz, hogy a gázcsapok elzárásával fenyegetőzzön, a kormányt inkább most Brüsszel érdekli. A dolog kettős: Magyar Péter kormánya egyszerre szeretné teljesíteni az Európai Bizottság által elvárt határidőket az orosz energia kivezetésére vonatkozóan. Ugyanakkor a miniszterelnök jelezte, hogy a korábbi infrastruktúra-örökség miatti kényszerű és hirtelen átállás, valamint az orosz szállítások megtagadása miatt anyagi kártérítést, illetve kompenzációt kívánnak kérni az Európai Uniótól.
Technikai szempontból Magyarország egyébként – most már – kedvező helyzetben van: a környező országokkal kiépített kétirányú interkonnektorok révén elvileg több irányból is képes gázt fogadni (igaz, ezzel a kapacitásokról még nem mondtunk semmit).
A lehetséges források között szerepel a horvát Krk LNG-terminál, a romániai Csanádpalota–Arad összeköttetés, az Ausztria felőli nyugati irány (akár még norvég termelésű gázzal is), valamint a görög és török útvonal. A potenciális beszállítók között ott van az Egyesült Államok, Katar, Nigéria, Algéria, Azerbajdzsán (SOCAR-projekt, közvetlen MVM-s érintettséggel), és Románia.
A kérdés azonban az, hogy ezekből a forrásokból ténylegesen mennyi, milyen áron és mennyire kiszámíthatóan áll majd rendelkezésre.
Itt vannak a Kapitány-féle megoldási javaslatok részletei – van jócskán bizonytalanság
A hazai gázkitermelés éves szinten körülbelül 1,5–2 milliárd köbméter, amit még az Orbán-kormány koncessziókkal és kutatási projektekkel igyekezett szinten tartani vagy növelni. Ez fontos része a nagyjából 8,5 milliárd köbméteres éves magyarországi fogyasztásnak. S bár a fogyasztás nem is olyan régen még 10 milliárd köbméter körül alakult, a csökkenés ellenére továbbra is jelentős importforrást kell biztosítani.
Földgáz Romániából, a Fekete-tengerből
Kapitány név szerint említette a romániai Neptun Deep projektet, amely már az előző kormány számára is ígéretes földgázforrást jelentett a Fekete-tengerben. Az OMV Petrom és a Romgaz jelenleg a projekt fejlesztésén dolgozik, az első gázszállítás 2027-ben várható. A mező becsült kitermelhető készlete mintegy 100 milliárd köbméter, a platótermelés pedig évente körülbelül 8 milliárd köbméter lehet. A beruházás értéke 4 milliárd euró. A projekt 10 termelőkutat, három tenger alatti termelési rendszert, offshore platformot és a szárazföldre vezető gázvezetéket foglalja magában.
A fejlesztés 2026-ban is haladt: megkezdődött a 160 kilométeres tengeri vezeték kiépítése, júliusban pedig a termelőplatform telepítése is befejeződött. A projektnél továbbra is a 2027-es indulással számolnak.
A magyar fél részéről az MVM lehet a partner, amely az évi termelési célnál kevesebb, mintegy 5 milliárd köbméterben vagy annak egy részében lehet érdekelt, az eladó pedig az 50 százalékos koncesszor, az OMV Petrom. A probléma azonban nyáron jelentkezett, miután a román fél jelezte, hogy lényegében élne elővásárlási jogával az ott kitermelt gázra.
Ez azt jelentheti, hogy Románia az MVM által fizetett áron vásárolhatna, és csak a saját belföldi igényeit meghaladó mennyiséget – lényegében a „maradékot” – hagyná a magyar félnek.
Ez jelentős bizonytalanságot eredményezhet. A Neptun Deep ugyanis ugyan hatalmas új forrást hoz a térségbe, de Romániának magának is szüksége lesz az ott kitermelt gázra.
A magyar szempontból kedvező elem, hogy a fekete-tengeri földgáz vezetékes úton érkezhetne, ami alapvetően olcsóbb lehet a tengeren szállított LNG-nél. A gáz az Arad–Szeged interkonnektoron keresztül érkezne Magyarországra, amelyet folyamatosan fejlesztenek. Vagyis itt elsősorban nem az infrastruktúra, hanem a rendelkezésre álló gázmennyiség és a román belföldi és kereskedelmi célú exportigény a kérdés.
Tengeri korridorok: a horvát útvonal
A horvát útvonal alapvetően LNG-re épül, melynél talán a két legfontosabb szempont (már feltételezve, hogy érkeznek gászállítások) a rendelkezésre álló kapacitás, valamint a szállítási költség lehet.
A Krk szigetén található Omišalj úszó LNG-terminál fogadja a tengeri LNG-tartályhajókat, majd visszagázosítja a szállítmányokat. Az MVM Csoport hosszú távú kapacitásokat kötött le a terminálra. A termináltól a gázt a horvát Plinacro vezetékei szállítják északkelet felé, majd a Donji Miholjac–Drávaszerdahely interkonnektoron keresztül lép be Magyarországra.
A határkeresztező kapacitást a közelmúltban jelentősen, közel a duplájára növelték.
A Krk-terminál maximális technikai kapacitása a fejlesztések után évi 6,1 milliárd köbméter. Ez azonban nem jelenti azt, hogy Magyarország számára automatikusan ennyi gáz áll rendelkezésre. A terminál kereskedelmi kapacitásaiért ugyanis más országokkal és kereskedőkkel is versenyezni kell. Ivan Fugas, az LNG Hrvatska igazgatója júliusban arról beszélt, hogy
a jelenleg elérhető kereskedelmi kapacitás 2037. október 1-jéig teljesen le van foglalva, míg 2037 és 2040 között még körülbelül évi 1,5 milliárd köbméter szabad kapacitás marad.
További korlát, hogy a horvát szárazföldi gázszállító rendszer jelenleg nem képes a teljes terminálkapacitást továbbítani. A fejlesztések célja, hogy évi 4,3 milliárd köbméterre emeljék a szállítási lehetőséget.
Fontos az is, hogy a Horvátországon keresztül érkező gáz nem orosz eredetű, hanem a világpiacról származik. Főként katari és észak-amerikai LNG-ről lehet szó.
Ez azonban újabb bizonytalanságot jelent a következők miatt: az iráni háború előtt az európai LNG-vásárlások 10–12 százaléka származott Katarból. A katari Rász Lafan LNG-létesítmény majdnem teljes üzemképtelenné válása megmutatta, milyen sérülékeny lehet ez a forrás.
Ráadásul energiahiányos időszakokban a Közel-Keletről korábban nagyobb arányban ellátott ázsiai piacok magasabb árat is kínálhatnak az LNG-szállítmányokért.
Az Egyesült Államok jelenleg Európa egyik legfontosabb LNG-forrása, de Nigéria és Algéria is stabil exportőr. Az MVM tavaly ősszel kötött szerződést a Shell-lel, de ebben az esetben sem feltétlenül konkrétan „katari gázt” vásárol, hanem egy meghatározott szállítási kapacitást. Ha az egyik forrás kiesik, a kereskedő más országból származó rakománnyal teljesítheti a vállalt mennyiséget.
Ez csökkenti az egyes termelőkhöz való kötöttség kockázatát, de nem szünteti meg a világpiaci LNG-árak és a globális kereslet hatását.
A Krk-terminál tehát nyitott, kereskedelmi rendszer, ezért a kieső katari szállítmányokat a kereskedők más forrásból helyettesíthetik. Ez egyszerre előny magyar szemszögből az ellátás biztosításában, de hátrány is, hiszen a kapacitásokat más európai országok is leköthetik.
A szállítási költség is magasabb a vezetékeshez képest:
- a Krken keresztüli útvonal teljes költsége körülbelül 3–5 euró/MWh, ami nagyjából 15–25 forint köbméterenként (extrémitás nélküli piaci árnak tekinthető), és ebben még nincs benne a tengeri fuvarozás díja;
- a Török Áramlat vezetékes szállítása körülbelül 2,5–3,5 euró/MWh lehet, s bár itt is előfordulhatnak tranzitdíj-emelések (Bulgária korábban például megawattonként mintegy 10 eurós tranzitadót próbált kivetni az útvonalon áthaladó orosz gázra), de a szállítási költség lényegesen alacsonyabb.
Az MVM tavaly év végén azt közölte, hogy évi 1 milliárd köbméter LNG-kapacitást biztosított magának a Krk-terminálon. Emellett a Shell-lel évi körülbelül 200 millió köbméterre kötött szerződést 2026-tól, a francia Engie-vel pedig 400 millió köbméterről állapodott meg. Az MVM szerint az orosz gázról való leválás megoldható, de az várhatóan az árak emelkedésével jár.
A görögországi beszállítás – négy országon keresztül?
Kapitány István harmadik alternatívaként a görög beszerzési lehetőségeket említette.
Görögország az elmúlt évek fejlesztései nyomán a délkelet-európai régió egyik fontos alternatív gázkapujává vált. A Krk-terminálhoz hasonlóan itt is a világpiacról érkező LNG-ről van szó annak minden bizonytalanságával együtt, s Magyarország szempontjából az útvonal is jóval összetettebb.
A legfontosabb új kapu az Alexandroupolis LNG FSRU, amely 2024 őszén kezdte meg kereskedelmi működését. Maximális visszagázosítási kapacitása évi 5,5 milliárd köbméter. A terminál stratégiai helyzete miatt a közép-európai piacok szempontjából fontos szerepet kaphat.
A görög LNG azonban nem egyetlen közvetlen vezetéken jutna Magyarországra, a Vertikális Gázfolyosón (Vertical Gas Corridor) keresztül haladna.
A dél–észak irányi gázfolyosó Görögországból az IGB vezetéken Bulgáriába, onnan Romániába, majd a BRUA-rendszeren és a Csanádpalotai határkeresztező ponton keresztül érkezik Magyarországra. A régiós infrastruktúra fejlesztése éppen ezt a dél–észak irányú gázáramlást hivatott erősíteni.
A jelenlegi helyzet azonban korántsem jelenti azt, hogy Magyarországra ezen az útvonalon már nagy, fix volumen érkezik.
Az MVM folyamatosan vizsgálja és eseti jelleggel használja a görög kapacitásokat, de az útvonal egyelőre inkább stratégiai biztonsági tartalékként értelmezhető.
A költségek sem kedveznek feltétlenül ennek a megoldásnak: a gáznak Görögország, Bulgária, Románia és Magyarország hálózatán, több határkeresztező ponton kell áthaladnia.
Így a tranzitköltség a rendelkezésre álló piaci és kormányzati becslések szerint körülbelül 20 százalékkal magasabb lehet a Török Áramlaton érkező vezetékes gázénál.
A görög terminálokba – Revithoussa és Alexandroupolis – érkező LNG túlnyomó része szintén a világpiacról származik. Az Egyesült Államok Görögország legfontosabb LNG-partnere jelenleg, és a görög terminálokba érkező LNG mintegy 66–88 százaléka amerikai forrásból származhat. Ez azt jelenti, hogy a görög útvonal sem független az amerikai LNG-termelés, a hajózási piac és a globális kereslet alakulásától.
A görög rendszer további sajátossága, hogy az ország vezetékesen még kap orosz gázt a Török Áramlat egyik leágazásán keresztül. A tengeri LNG-importban azonban az orosz LNG aránya jelentősen visszaesett, és az uniós kivezetési menetrend miatt ez a forrás is fokozatosan eltűnik.
Három útvonal, egyik sem egyszerű csere
A Kapitány István által említett három alternatíva tehát részben eltérő, részben hasonló kockázatokat hordoz. A román Neptun Deep esetében a legnagyobb kérdés, hogy a 2027-től rendelkezésre álló gázból mennyi jutna Magyarországra, miután Románia saját fogyasztását kielégítette. A horvát útvonal már működő infrastruktúrát és globális LNG-piachoz való hozzáférést kínál, de a kapacitások lekötöttsége, a tengeri szállítás és a világpiaci árak bizonytalanságot jelentenek. A görög útvonal pedig újabb diverzifikációs lehetőséget ad, viszont több ország hálózatán kell keresztülvinni a gázt, ami kapacitási és költségkérdéseket vet fel.
A fizikai infrastruktúra tehát valóban lehetővé teheti az orosz gáz kiváltását, de ez nem ugyanazt jelenti, mint hogy ugyanaz a mennyiség, ugyanazon az áron és ugyanolyan kiszámíthatósággal áll majd rendelkezésre.
Éppen ezért a 2027-es leválás alapkérdése nem pusztán az lesz, hogy honnan jöhet gáz Magyarországra, hanem az is, hogy mekkora mennyiség, milyen áron és mennyire biztosan.
Fotó: depositphotos.com