Másfél évtizede 2011. szeptember 27-én hunyt el Makovecz Imre, akinek különleges épületei máig meghatározzák a magyar organikus építészet arculatát. Olyan egyedi formavilágot teremtett, amelyben a természetes anyagok, a fa monumentális szerkezetei és a magyar építészeti hagyományok is fontos szerepet kaptak. A Kossuth-díjas építész legismertebb munkái között található a sárospataki Művelődés Háza, a paksi Szentlélek-templom és a sevillai világkiállítás magyar pavilonja. Életműve halála után is tovább él, épületei és tanítványai egyaránt őrzik szellemi örökségét.
Makovecz Imre a magyar organikus építészet egyik legismertebb és legnagyobb hatású alakja. Különleges formavilágú épületei, monumentális faszerkezetei és természetközeli építészeti szemlélete máig meghatározó részei a magyar építészetnek. Több mint fél évszázados pályafutása alatt száznál is több épületet tervezett.
Makovecz Imre egyedi stílust teremtett
Makovecz Imre 1935. november 20-án született Budapesten, és 1959-ben szerzett építészmérnöki diplomát a Budapesti Műszaki Egyetemen. Az 1960-as évektől fokozatosan alakította ki saját, a hagyományos építészeti formáktól eltérő szemléletét.
Épületein fontos szerepet kaptak a természetes anyagok, különösen a fa, valamint az emberi és természeti formákat idéző szerkezetek.
Az egyik legismertebb korai munkája a sárospataki Művelődés Háza, későbbi életművének pedig meghatározó darabjai közé tartozik a paksi Szentlélek-templom és az 1992-es sevillai világkiállítás magyar pavilonja.
A sevillai pavilon világszerte ismertté tette
Makovecz Imre nemzetközi ismertségét jelentősen növelte a sevillai világkiállítás magyar pavilonja. A különleges, organikus formájú épületben látványosan jelent meg az a szemlélet, amely egész munkásságát jellemezte: az épület szoros kapcsolatban álljon a természettel, a környezetével és a magyar kulturális hagyományokkal.
Az építész nemcsak tervezőként, hanem tanárként és közösségszervezőként is jelentős szerepet vállalt. 1989-ben a Kós Károly Egyesülés, 1992-ben pedig a Magyar Művészeti Akadémia egyik alapítója volt.
Munkásságát számos rangos elismeréssel jutalmazták, 1990-ben Kossuth-díjat, 2001-ben Corvin-láncot, 2003-ban Prima Primissima díjat kapott.
Makovecz Imre 2011. szeptember 27-én, 75 éves korában halt meg. Temetésén október 8-án a Farkasréti temetőben több ezren vettek részt.
Életműve azóta is jelen van a magyar építészetben. Jellegzetes templomai, középületei és közösségi terei ma is könnyen felismerhetők, tanítványai pedig továbbviszik az általa képviselt organikus építészeti szemléletet. Makovecz Imre neve így 15 évvel halála után is szorosan összefonódik a modern magyar építészet történetével.
Makovecz Imre – Fotó: Fortepan