A Hitel könyvkiadót is ellehetetlenítették.

A könyvünnepek minden évben megszépítik a valóságot. A múlt vasárnap véget ért idei Könyvfesztivál négy napja különösen jól sikerült. Az esemény kinőtte a Millenárist, a Hungexpo területére költözött. Kígyózó sorok a sikerszerzők dedikáló asztalainál, csaknem ötvenezer kiadvány, kétszáz program, professzionális fesztivál hangulat. A pezsgés a magyar felnőttek 10-15 százalékának köszönhető, akik sokat olvasnak, évente akár 30-50 könyvet, így jelenleg ők tartják el a magyar könyvpiacot.

A könyvkiadók és könyvterjesztők egyesületének elnöke a zajos siker ellenére azt mondja, hogy a várakozás és túlélés állapotában van a könyves szakma.

Öt éve, 2021 őszén Cápák a kirakatban című írásommal vitát indítottam az Országút kulturális folyóiratban a könyvszakma tarthatatlan helyzetéről. Az egyik tételmondat így szólt: a támogatási kérelmek elbírálása gyakran pofára megy, szabatosabban: a kapcsolati tőke jelentősége rendre meghaladja a szellemi tőke értékét. A másik pedig így: korunk új cenzúrája a terjesztők uralma.

Lássuk, hogy öt év alatt ment-e előbbre a világ? A lényeget tekintve nem ment. A szépirodalom támogatása reálértéken mérve évről évre alig emelkedik, inkább stagnál. Annak egyelőre se híre, se hamva, hogy az új hatalom hogyan képzeli el a kultúra támogatását. A művészetet értő módon pártoló mecenatúra pedig egyelőre észrevehetetlen.

A polgárságot az átkosban lebunkózták, a többnyire első generációs újgazdagok pedig még nem jöttek rá, hogy valódi polgárok is lehetnének.

Az írót az esetek többségében azzal fogadja a kiadó, hogy szerezz pénzt, és kiadom a művedet. Az alku pedig úgy szól, hogy legalább a honoráriumodat hozd be, mert arra már végképp nem telik. Ha pedig eljut a mű a könyvesboltokig, a nagyhatalmú kiadói cápákon múlik, hogy melyik polcon kap helyet. Kiteszik-e az újdonságok gondolájára, uram bocsá’ a kirakatba, vagy agyonhallgatva sínylődik valamelyik félreeső rekeszben.

Érdemes felidézni, hogyan jutottunk idáig. A kilencvenes évek elején durva privatizáció söpört végig a könyves szakmán is. A piacot jól ismerő Mezei Katalin szerint a két nagy terjesztő cég, az ÁKV és a Művelt Nép vezetői már akkor létrehozták saját kiadóikat. Tudták, hogy a kiadók bevételei főként a kereskedőn múlnak, ezért, ha a saját kebelükbe tartozó kiadóktól mindent nagy példányszámban felvásárolnak, akkor jelentős árbevételhez jutnak.

Ám a szabad rablás sem tart örökké. Így aztán már a kilencvenes évek közepén sorra padlóra kerültek a szocialista könyvkereskedelem nagyágyúi.

Az elsősorban bóvlit – pardon, szórakoztatót – termelő Alexandra hálózata jött, látott, győzött, majd becsődölt, magával rántva egy sor kis kiadót, akiket nem fizetett ki. Nemcsak űrt hagyott maga után, hanem tízmilliárd forint értékű, tartós körbetartozást.

Ezalatt két halacska nődögélt a zavarosban, a Libri és a Líra. Alapítóik jól tudták, hogy nem a kiadásban van a biznisz, hanem a terjesztésben.

Igazukat szikár számok támasztják alá. Vegyünk egy 4000 forintért árult könyvet. Ebből 2000-2500 forint a terjesztői jutalék (!), azaz a bruttó bevétel 50-60 százaléka. A cápák kockázatmentesek, mert minden könyvet kizárólag bizományba vesznek át. A kiadó a fennmaradó 1500-2000 forintból a következőket fizeti: szerkesztő, lektor, esetleg fordító, grafikus, tördelő, nyomda-papír, marketing, raktározás, szállítás – és a sor végén áll a szerző honoráriuma. A könyvet a kiadónak kell a boltokba szállítania, nem pedig a teljes infrastruktúrával rendelkező terjesztőnek.

A cápák felnőttek és megerősödtek. Olyannyira, hogy hozzáláttak a kis kiadók felvásárlásához. Így most már a Libri és a Líra maga adja ki a művek tekintélyes részét, amit aztán saját bolthálózatában forgalmaz.

Megteheti, hogy bérszerzőket alkalmazzon, azokat sztárolja, hisz minden eszköze megvan hozzá. Önmagának nem kell polcpénzt, szépen mondva marketing kihelyezési díjat fizetnie. Idegesítő mértékben színesítik a kínálatot közepes tévébemondók „sikerkönyvei”. Lépcsőházi celebek szakácskönyvei és könnyes visszaemlékezései tűnnek fel a top tízes listákon.

A szellemi értékmentést végző, például a kortárs magyar irodalom jelentős részét publikáló önálló, kis könyvkiadói műhelyek a bizományosi rendszer révén hitelezni kénytelenek az évi sokmilliárdos árbevétellel rendelkező forgalmazó cégeknek.

Nyugaton vannak szellemi értékek terjesztését végző bolthálózatok, amelyek eleve a lassú fogyású, kisebb példányszámú kiadványokra szakosodtak. Jelentős raktárkapacitásuk és pontos nyilvántartási rendszerük van, a vevő kérésére az évtizedekkel korábban megjelent, nevezetes könyveket is előkerítik. Mégis megélnek.

A nagy kereskedőcégek évtizedek óta mindent elkövetnek az ellen, hogy nálunk is létrejöjjön nyugati mintára egy nonprofit jellegű könyvesbolti struktúra, Oláh János kifejezésével élve egy „nemzeti könyvesbolt-hálózat”.

Az Állami Könyvtárellátó Vállalat (KELLÓ) a tízes években több mint 2000 egységből álló, azóta felére zsugorodott közkönyvtári hálózat számára már alig vásárol szellemi innovációt jelentő könyveket. Főleg nem a kisebb, önálló kiadóktól. Polcaikon az oktatásban szereplő klasszikus és kortárs műveken túl ugyanazok a kérészéletű sikerkönyvek találhatók, mint a nagy kereskedőcégek boltjaiban.

Mostanra a Libri-Bookline csoport lett a magyar könyvpiac legnagyobb szereplője.

2020-ban a Mathias Corvinus Collégium (MCC) bevásárolta magát a Libribe, amitől sokan a helyzet konszolidálását várták. A Libri-Bookline korszerű értékesítési hálózatot épített, de a feje tetejére állított rendszer megváltoztatását halogatta. Most már nem is fogja rendbe tenni, hiszen az új hatalom arra hajt, hogy írmagja se maradjon az MCC-nek.

Selyemzsinórt kapott a Hitel Kiadó is, mely a Libri-Bookline leányvállalata. Küldetését az induláskor úgy fogalmazta meg, hogy az évszázadokra visszanyúló magyar kulturális és történelmi örökséget, valamint az azt alakító szellemiséget a mai nemzedék számára is érthető és befogadható formában közvetítse.

A nagy múltú könyves műhely a Könyvfesztiválon jelentette be megszűnését, miután a Hitel folyóiratot már májusban ellehetetlenítették a kulturális rendszerváltás úttörői. Karcsú három év jutott nekik.

A 31. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál a Hungexpón 2026. október 2-án – Fotó: MTI/Kovács Márton