A körülményes, bonyolult szófűzést az igekötős igék használatában is tanácsos kerülni.

Nyelvi ragályként terjed a mai nyelvhasználatban az igekötős ható ige melléknévi igenevének e tagadó formája: „a mobilapplikáció átmenetileg nem elérhető”; „sajnos ez nem megoldható”; „ha az anyagi biztonság nem megteremthető, akkor tovább kell állnunk”, „a bérbe adott eszköz nem elvihető”.

Az igekötő és az igenév e bontatlan egységével a beszélő az igenév melléknévi jellegét hangsúlyozza. Nem hibás ez a szófűzés, de körülményesebb, bonyolultabb, mint a hagyományos, a magyaros. Ez utóbbi, javasolható formában az igekötő az igenév után következik, elválik tőle: a mobilapplikáció átmenetileg nem érhető el (vagy: elérhetetlen); sajnos ez nem oldható meg (vagy: megoldhatatlan); ha az anyagi biztonság nem teremthető meg; a bérbe adott eszköz nem vihető el. Ez a hasonlóan egyszerű szókapcsolat is szabatos: a mobilapplikációt átmenetileg nem lehet elérni; Sajnos ezt nem lehet megoldani; ha az anyagi biztonságot nem lehet megteremteni; A bérbe adott eszközt nem szabad elvinni.

Lépten-nyomon olvasunk, hallunk efféléket: „A véleményünk lehet eltérő, de a gyűlölet nem elfogadható”; „fekete csíkok jelzik, hogy nem áthatolható a felület”; „Sokan azt gondolják, hogy a sikkes külső és a komfortérzet nem összeegyeztethető”, „A bántalmazás nem megengedhető”; „Egy szép kert nem elképzelhető utak, járdák nélkül”. Világosabb ez a forma: A véleményünk lehet eltérő, de a gyűlölet elfogadhatatlan; fekete csíkok jelzik, hogy áthatolhatatlan a felület; Sokan azt gondolják, hogy a sikkes külső és a komfortérzet összeegyeztethetetlen; A bántalmazás megengedhetetlen; Egy szép kert elképzelhetetlen utak, járdák nélkül. Tehát ugyancsak érthető és érzékletes a nehézkesebb szerkezet helyett az egyszavas (fentebb zárójelben már említett), fosztóképzős forma.

„Nem elképzelhető” (pontosabban: elképzelhetetlen), hogy egyszerűen, világos magyarsággal fejezzük ki magunkat?

*

Az igekötők helyesírása sem problémamentes. Számos efféle példát olvashatunk a sajtóban és a köznapi kommunikációban is: „a nő azonnal megtudta mondani a helyes választ”, „Ezt a fotót többször megfogom nézni”; „beleszeretett volna szólni a mikrofonba”.

Ha más szó ékelődik az igekötő és az igenév vagy az ige (itt az igenév) közé, különírással élünk: azonnal meg tudta mondani; a fotót meg fogom nézni; „bele szeretett volna szólni”.

Az igekötő igével való egybeírása jelentéskülönbséget érzékeltet a különírt változathoz képest (például: megtudta, hogy nyert; megfogom a kezét; beleszeretett a lányba).

Arany Lajos

Eredeti megjelenés:

https://reformatusoklapja.hu/evfolyamok/lxvii-2023/2023-41szam/nem-elkepzelheto/

https://reformatusoklapja.hu/evfolyamok/lxvii-2023/2023-45szam/bonyolit-aki-felolt/