A kommunista állambiztonság máig feltáratlan múltja, a magyar közéletben eluralkodó félelem és megosztottság, valamint a keresztény értékek háttérbe szorulása is szóba került a Civil Akadémia legutóbbi rendezvényén. Szabó Gyula mezőörsi plébános és Gulyás István újságíró nemcsak a jelenlegi politikai vezetést bírálták, hanem az elmúlt évtizedek konzervatív kormányzásának hibáiról is nyíltan beszéltek. A Polgárok Házában rendezett est egyik legfontosabb üzenete az volt, hogy valódi nemzeti megújulás csak történelmi önismeretre, erkölcsi tartásra és a félelem leküzdésére épülhet.

A Civil Összefogás Fórum, a Civil Összefogás Közhasznú Alapítvány és a Szellemi Honvédők közössége által szervezett rendezvényen Csizmadia László, a CÖF-CÖKA tiszteletbeli elnöke és ifj. Lomnici Zoltán, a szervezet elnöke meghívására Szabó Gyula mezőörsi plébános és Gulyás István Táncsics Mihály-díjas újságíró beszélgetett a magyar történelem és közélet legfontosabb kérdéseiről. Az estet Heizler Norbert, a CÖF-CÖKA főigazgatója moderálta.

Az ügynökakták nyilvánosságra hozatala nem helyettesítheti a múlt feltárását

A beszélgetés Mindszenty József bíboros 1956-os szerepének felidézésével kezdődött. Szabó Gyula szerint a magyar történettudomány máig adós a forradalom és szabadságharc teljes feltárásával, a kommunista diktatúra működésének megértésével és az áldozatok méltó megbecsülésével. Mindszenty életútját a hithez, az egyházhoz és a nemzethez való rendíthetetlen hűség példájaként állította a hallgatóság elé.

A plébános különösen fontosnak nevezte a kommunista állambiztonsági iratok körüli vitát. Elmondta, hogy huszonnégy éve kutatja az állambiztonsági dokumentumokat, ezért pontosan tudja, milyen összetett feladat a hálózat működésének rekonstruálása. Szerinte az ügynökök neveinek nyilvánosságra hozatala önmagában nem elegendő, hiszen a rendszer működtetéséért elsősorban a politikai vezetők, a titkosszolgálati tábornokok és a tartótisztek viselték a felelősséget.

„Ma úgy tűnik, hogy az ügynököket védjük az áldozatok helyett. Azért az nem helyes. Tehát az áldozatokat kell védeni”

– hangsúlyozta Szabó Gyula.

A plébános arra is figyelmeztetett, hogy az állambiztonsági iratok értelmezése szakértelmet és körültekintést igényel. Egy nyilvántartási kartonból nem lehet automatikusan következtetni az érintett személy tevékenységére, a beszervezés körülményeire vagy felelősségének mértékére. Az egyházi hálózati személyek példáján keresztül arról is beszélt, hogy a kommunista hatalom nemcsak fenyegetéssel, hanem előmenetellel és anyagi előnyökkel is igyekezett együttműködésre bírni az embereket.

Szabó Gyula szerint a múlttal való szembenézésnek nem a bosszúállást, hanem az igazság feltárását és a megbékélést kell szolgálnia. Saját papi közösségéből is felidézett egy esetet, amikor egy korábban beszervezett társukkal őszintén megbeszélték a történteket, és megbocsátottak neki.

A nemzeti megújuláshoz önkritikára és történelmi önismeretre van szükség

Gulyás István az 1956-os forradalom hetvenedik és a 2006-os rendőri fellépés huszadik évfordulóját összekapcsolva arról beszélt, hogy a magyar társadalom jelentős része nem ismeri megfelelően a közelmúlt történelmét. Ebben szerinte a rendszerváltozás utáni valamennyi oktatási és kulturális kormányzatnak felelőssége van.

Az újságíró úgy vélte, a pedagógusok társadalmi megbecsülésének visszaszorulása, a történelemoktatás hiányosságai és a történésztársadalom megosztottsága egyaránt hozzájárult ahhoz, hogy a fiatalok nehezen értik meg a múlt eseményeinek jelenkori jelentőségét.

„Nagyon fontos a történelmi gyökérzet. Az, hogy tudjuk, hogy honnan eredünk, hová jutottunk és közben mit rontottunk el. Ez a legfontosabb. Mert ha nem tudjuk, hogy mit rontottunk el, akkor újra és újra el fogjuk rontani ugyanazt”

– figyelmeztetett.

A beszélgetés egyik legérdekesebb fordulata az volt, amikor mindkét vendég a korábbi konzervatív kormányzás hibáiról beszélt. Szabó Gyula szerint az elmúlt tizenhat évben számos fontos eredmény született, ugyanakkor súlyos mulasztások is történtek, különösen a nemzeti kultúra építésében és a megfelelő vezetők kiválasztásában.

„A személyi kiválasztásokban óriás hibákat követtek el, hatalmas hibákat követtek el. És az a teljesítmény, amit pedig 16 év alatt sikerült tenni, nagyszerű volt”

– fogalmazott a plébános.

Gulyás István a konzervatív sajtó korábbi működését is bírálta. Szerinte a médiarendszer központosítása és a szabadon gondolkodó véleményformálók háttérbe szorítása olyan gyengeségeket idézett elő, amelyekkel a jobboldalnak ma is szembe kell néznie. Úgy vélte, a konzervatív nyilvánosság újjáépítése nélkül nehéz lesz hatékonyan fellépni a jelenlegi politikai kommunikációval szemben.

A keresztény értékek védelme nem jelenthet hallgatást a közélet kérdéseiben

Heizler Norbert kérdésére Szabó Gyula arról is beszélt, hogy politizálhat-e egy pap. A plébános szerint világosan különbséget kell tenni a pártpolitikai szerepvállalás és a közéleti kérdésekben történő megszólalás között. Utóbbit nemcsak lehetőségnek, hanem az egyház kötelességének tartja.

„Ha a közérdekhez, a közproblémákhoz való hozzászólást értjük, és nem a pártpolitikát, akkor igen. Azt gondolom, hogy igen”

– jelentette ki.

A plébános szerint a magyar katolikus egyház az elmúlt évtizedekben túl gyakran maradt hallgatag a társadalmat foglalkoztató kérdésekben, ami hozzájárult a hitelességi válsághoz és a hívek elfordulásához. A közéleti megszólalásoknak azonban mindig az emberi méltóság, az élet védelme és az örök keresztény értékek mentén kell történniük.

A jelenlegi politikai légkört mindkét vendég aggasztónak nevezte. Gulyás István az ártatlanság vélelmének és a törvény előtti egyenlőségnek a fontosságát hangsúlyozta, különösen a nagy nyilvánosságot kapó letartóztatásokkal összefüggésben. Szabó Gyula pedig arra figyelmeztetett, hogy a választási győzelem nem ad felhatalmazást a politikai ellenfelek megalázására.

„És ha valaki kétharmaddal győz, akkor annak lovagiasnak is kell lenni, és nem kell a másikat letarolni”

– fogalmazott.

A plébános szerint a politikai és társadalmi megújulás egyik legfontosabb feltétele a személyes erkölcsi változás. Zákeus bibliai történetét felidézve arról beszélt, hogy a megtérés nem pusztán szavakat jelent: aki korábban másokat megkárosított, annak jóvá is kell tennie a tetteit. A keresztény ember feladata pedig nem az ellenségeskedés, hanem a szeretet, a segítségnyújtás és a közösség építése.

A teljes beszélgetésben szó esett még

• a lengyelországi alkotmányos válságról,
• Orbán Viktor esetleges ENSZ-főtitkári jelöléséről,
• a magyar külpolitika és a kulturális diplomácia szerepéről,
• az egyházi vezetők felelősségéről,
• a papi utánpótlás súlyos gondjairól,
• valamint a vagyonadó és a műkereskedelem kapcsolatáról is.

Ezekről a témákról a Civil Akadémia teljes videófelvételében hallhatók további részletek

Címlapkép: Gulyás István Táncsics Mihály-díjas újságíró és Szabó Gyula mezőörsi plébános – Fotó: Civilek.info