Jobboldali erősödés várható Európában. A következő egy évben Orbán Viktor szövetségesei Olaszország és Csehország után Spanyolországban, Franciaországban és Lengyelországban is kormányra kerülhetnek. Ezzel az öt legnagyobb uniós tagállam közül négynek lehetne tisztán jobboldali vezetése. Brüsszel nem véletlenül sietteti a hétéves uniós költségvetés elfogadását, ugyanis mostantól szinte évszakról évszakra nehezebb helyzetbe kerülhetnek az EU központosításának hívei.
Az Európai Unió 27 tagállama közül mindössze hármat irányít szocialista miniszterelnök. Ezek közül a legfontosabb népessége és mérete alapján is Spanyolország, amelyet Pedro Sánchez vezet. A magyarul rossz emlékeket keltő nevű Spanyol Szocialista Munkáspárt képviseletében 2018 óta kormányoz, de a felmérések fényében ez hamarosan már múlt időben lesz értendő.
Egy hét múlva ugyanis a Spanyol Néppárt (PP) nyerheti az előrehozott választásokat, és bár egyedül nem lesz képes kormányt alakítani, a sokat erősödő Vox nevű konzervatív párttal – a Fidesz patrióta szövetségesével – együtt magabiztos többségre számíthat.
Sánchez szocialistái és a velük kormányzó baloldal a kiterjedt korrupció mellett a nyári, ceutai bevándorlási válság és a közelmúlt súlyos vasúti baleseteinek következményeit is elszenvedi.
Spanyol kezdés
A spanyol voksolás ugyanakkor hosszú választási ciklus első állomása a kontinensen, és ez a sorozat döntő átrendeződéshez vezethet egy sor kulcsfontosságú országban.
Az erőviszonyok átrendeződése már a 2029-es európai parlamenti választások előtt változást hozhat a geopolitikában, az európai pártrendszerben, és – ami a legközvetlenebb hatás lehet – az EU következő hétéves költségvetésében is.
Az alig több, mint 1,3 milliós Észtország márciusban nyitja majd a 2027-es tagállami parlamenti választások sorát. A balti államot jelenleg Kristen Michal személyében egy liberális politikus vezeti, ez azonban könnyen változhat tavasszal. A tallinni kormányváltás szinte biztos, ahogyan a jobbratolódás is – mint most éppen Lettországban is történik –, a kérdés az új koalíció pontos összetétele lehet. Finnország áprilisban választ, ott a jelenleg jobbközép vezetésű koalíciós kormány támogatottsága mindössze 40 százalékos.
Párizs a kulcs
Várhatóan a finnekkel egy napon kezdődik az EU legfontosabb jövő évi voksolása, a francia elnökválasztás. Mivel jó eséllyel egyik jelölt sem szerzi majd meg az első fordulóban szükséges abszolút többséget, azaz a leadott érvényes voksok legalább felét, szinte biztosan tartanak másodikat is. Marine le Pen, Orbán Viktor egyik fő európai szövetségese az első fordulóban jelen állás szerint a voksok egyharmadára számíthat.
A mezőny megosztottsága miatt a szélsőbalos Jean-Luc Mélenchon is bejuthat a kétszereplős második fordulóba. Ha így történne, akkor
Le Pen végül akár kétharmadot meghaladó eredménnyel is győzhetne, sőt a patrióta politikus egyelőre minden szóba jöhető egyéb jelölttel szemben is vezet a kétosztatú felmérésekben.
Érdekes fejlemény, hogy Christine Lagarde, az Európai Központi Bank francia elnöke bejelentette: mandátuma lejárta előtt, már jövő februárban távozni akar posztjáról. Lagarde ugyan meglebegtette, hogy szerepet akar játszani az elnökválasztási kampányban, de szeptember végén még arról beszélt a La Croix című lapnak: indulása egyáltalán nem volna jó ötlet.
Mindenesetre emlékezetes, hogy Emmanuel Macron 2016 novemberében, alig fél évvel az elnökválasztás előtt jelentette be első jelöltségét, amely az eredményes középre pozicionálás révén sikerrel is járt. Lagarde-nak azonban csak mintegy másfél hónapja lenne, hogy ezt elérje, így vélhetően nagyobb az igazság azon híresztelések körül, hogy távozásának lényege: Macron saját köréből kíván valakit az EKB élére átmenteni.
Az egyre fokozódó gazdasági és közbiztonsági válsággal küzdő országnak Marine le Pen rendteremtést ígért.
A hírekben nap mint nap láthatjuk: ha nyer, nem lesz egyszerű dolga. Ami a közpénzügyeket illeti, 2026 végére a GDP-arányos államadósság 119 százalékra emelkedhet, és a fenntarthatóságot tovább nehezíti, hogy ennek csaknem 60 százaléka külföldiek kezében van.
Mindenesetre a tagállami szuverenitás hívei és a brüsszeli központosítás ellenfelei eddigi legnagyobb sikerüket könyvelhetnék el a patrióta politikus győzelmével.
A 2010 környékén gyakorlatilag csődbe ment görögöknél nyáron tartanak parlamenti választást. Az országot gazdasági és politikai értelemben is konszolidáló, 2019 júliusa óta – egyetlen hónap kivételével – kormányzó Kiriákosz Micotákisz miniszterelnök jobbközép pártja, az Új Demokrácia jelenleg 30 százalék körüli eredményre számíthat, és ezzel magabiztosan első a felmérésekben. Alexisz Ciprasz korábbi kormányfő új pártja, a Görög Baloldali Szövetség 16 százalékon, a régi nagy baloldali kormánypárt, a Pánhellén Szocialista Mozgalom 13 százalékon áll a felmérésekben. A kormányfő pártja a sajátos görög választási rendszer miatt nehéz kormányalakítás elé nézhet, ha nem erősödik 38 százalék közelébe.
Visegrádi sor
Bár Robert Fico kormánytöbbsége Szlovákiában folyamatosan billeg, egyelőre bizonytalan, lesz-e előre hozott választás északi szomszédunknál. Ami biztos: szeptember végéig a szlovákok is új parlamentet választanak majd. A legutóbbi felmérések alapján a globalista-liberális Progresszív Szlovákia vezet, de csökkent az előnye Fico Smer nevű pártjához képest. A Szuverén Nemzetek Európája pártcsaládba tartozó Republika végezhet a harmadik helyen. Miközben a Michal Simecka vezette Progresszív Szlovákia – amely Magyar Péter és a Tisza Párt szövetségesének tűnik – négy partnerrel együttvéve akár 30 százalékot is elérhet külön listákon indulva, a Magyar Szövetség párt bekerülése továbbra is kérdéses. Mindenesetre ha most vasárnap tartanák a választásokat, Robert Fico kormánya helyére egy sokpárti, Brüsszel-kompatibilis koalíció léphetne.
Hazánk szempontjából hagyományosan meghatározó a „varsói gyors”, azaz a lengyel választások eredménye.
Bár a kormányzó Donald Tusk Polgári Koalíciója (KO) magabiztosan első, de nincsenek erős szövetségesei, ezért a nemzeti-jobboldali pártok esetleges összefogása kormányváltáshoz vezethet 2027 végén. Az alkotmánybíróság körül a kormány beavatkozása miatt kirobbant október végi válság után több felmérés is készült.
Ezek alapján a KO 27–32, a korábban sokáig kormányzó konzervatív Jog és Igazságosság (PiS) 18–20, míg a patrióta-szuverenista Konföderáció 12-13 százalékot érhet el. A konzervatív oldalt erősítheti a PiS-t nemrég elhagyó Mateusz Morawiecki Fejlődés+ nevű formációja, amely az ötszázalékos küszöb környékén billeg.
Mivel Tusk szövetségesei és a baloldal gyengélkednek, a kormányváltás Lengyelországban a különböző jobboldali erők összefogásán múlhat majd.
Rómában a helyzet változatlan
Szintén jó esélyekkel indul a szuverenista oldal Olaszországban, ahol 2027 végéig szintén biztosan új parlamentet választanak. Giorgia Meloni kormányfő Olasz Testvérek pártja magabiztosan vezet a baloldali Demokrata Párt és a szintén ellenzéki Öt Csillag Mozgalom előtt. Meloni koalíciós partnerei közül a Silvio Berlusconi által alapított Forza Italia és a Matteo Salvini nevével fémjelzett patrióta Liga néhány százalékot érne el egy mostani voksoláson.
A tagállami szuverenitás hívei és a brüsszeli központosítás ellenfelei eddigi legnagyobb sikerüket könyvelhetnék el a patrióta politikus győzelmével – Fotó: Facebook/Marine le Pen