Bármilyen fájdalmas is az ellenzéknek, de világosan látszik, hogy egy Gyurcsány vezette koalíció nem nyerhet a 2022-es választásokon.
Ahhoz pedig nem férhet kétség, hogy Gyurcsány Ferenc és felesége, anyósa stb. vagyis az Apró-klán készül vissza a hatalomba. Csellel, fenyegetéssel, zsarolással és – ne legyenek illúzióink – erőszakkal, ha kell. Karácsony, akiről tudtuk, hogy nem egy erős jellem, beijedt és kiszédelgett a buliból. Márki-Zay viszont igazi magyar, mert Karácsony után ment be a forgóajtón és előtte jött ki. (Vö: Hollywood) De hiába is volt a „zayos” ünneplés az előválasztások után, az Andrássy út és Hősök tere sarkán felállított sátorból láthatóvá vált, hogy az emberek nem kérnek az új miniszterelnök-jelölt üdvöskéből sem, hiszen alig néhány ezren lézengtek az október 23-ra meghirdetett nagy ellenzéki demonstráción. És akik odamentek érzékelhették, vagy láthatták mobiltelefonjaikon, hogy bizony tőlük nem messze a Békemenet ezúttal is százezreket szólított az utcákra, hogy családjaikkal csendben, békességben vonulva ismét hitet tegyenek a jelenlegi kormány politikája és a keresztény-konzervatív jövő mellett testvérségben a határon túli honfitársainkkal valamint közép-európai, elsősorban lengyel barátainkkal. A nyugodt erő, akárcsak ama 65 évvel ezelőtti október 23-án, vagy azon a 15 évvel ezelőtti tragikus napon végighömpölygött a főváros utcáin, önbizalmat sugározva a kétkedőknek is.
Persze nem szabad lebecsülni a globalistává vált internacionalista-kommunista erőket, mert jelentős tartalékokkal rendelkeznek. Az, ahogy különféle gyűlöletkampányokkal, Orbán-fóbiákkal és persze nem kevés Soros-pénzzel sikerült gyakorlatilag felszámolni az ellenzéki pártokat, még a szalámizó Rákosi elvtársnak is dicséretére válna. Hál’ Istennek a kék cédulákat most az előválasztáson sütötték el, de így is elérték, hogy mindenki menjen a moslékba.
Márki-Zay-t pedig jó előre nyilvánosan figyelmeztette Gyurcsány, hol a helye! Hiszen majd ők választanak miniszterelnököt, ha meglesz a többség a parlamentben. A „többségüket” pedig lejátszották egy alig 5-6 százalékos részvételi arányú, senki által nem ellenőrzött első fordulós szavazással. De ahogy Orbán Viktor fogalmazott, még a saját maguk által indított voksolást sem tudták megnyerni, hiszen Dobrev jelentősen alulmaradt a hódmezővásárhelyi polgármesterrel szemben! Klári-fári!
Mindenesetre nemzeti ünnepünkön ismét pofára estek. Mert nem az történt, amire számítottak, hogy óriási ellenzéki tömeg áll majd ki mellettük, hanem ellenkezőleg: vélhetően még híveik is negligálták a közös ünneplést. Mert hát hogyan lehet ünnepelni egy olyan ember pártjával, akinek felmenői részesei voltak az 1956-os dicsőséges szabadságharcunk véres eltiprásának, ők maguk pedig semmit sem tanulva és semmit nem felejtve lovasrohamot vezényeltek 50 évvel később a védtelen emberekre, szemre, fejre tüzelve és arra adtak parancsot, hogy kínozzák meg az előállítottakat. („Véletlenül törjön el valamijük”- erre utasították őket, állítja egy szolgálatos kisrendőr! Voltak, akik sokáig bénáztak, mert nem tudták, hogy kell eltörni egy kezet!)
Soha többé! Hirdették a Békemenet résztvevői, stop Gyurcsány! A díszbalos Márki-Zay pedig érzékelheti, hogy ha az előválasztáson mögé is állt sok fiatal (ha igaz), a színpadon felsorakozott társaságból nem kérnek. Nem akarnak újra kicsik lenni, ahogy a hódmezővásárhelyi hirdeti nekik Kovács László jól ismert bonmot-ját! Mindenki diszkreditálttá válik, aki Gyurcsányékkal tart. Vagyis a teljes látható ellenzék a túszuk. Cipelik őket a bukásba.
A háború persze folytatódik. Nem tankokkal, hanem internettel, féknyúzokkal, álcivil szervezetekkel, jogos pénzek elvonásával, migrációval. „Nyitják” felülről a társadalmakat Európa és a világ álliberális erői és hazai csatlósaik.
Azonban a szombati Békemenet ismét a tudtukra adta, hogy Magyarország az erős nemzetek és a keresztény hagyományok pártján áll és elég erős, hogy harcoljon is ezekért karöltve az illiberális erőkkel. És száz év múltán is újra meg újra kimondja:
Igazságot Magyarországnak!
Kiemelt fotó: infostart.hu