Mi, a külhoni magyarok másképp éljük meg a magyarságunkat, mint az anyaországiak. Az észjárás racionálisabb, józanabb, hisz érdekmentes, nincs megfertőzve pártok közti acsarkodással, hatalomra törekvéssel, nem annyira „agymosott”, nem annyira túlpolitizált.
Mentesek vagyunk a jellegzetes magyar „rangkórságtól”. Nem nagyon foglalkoztat, hogy melyik párt bitorolja a hatalmat, ill. kit/kiket szolgál a kormány. Inkább csak az, hogy a mindenkori magyar kormány hogyan viszonyul hozzánk, milyen bátran és hatásosan áll ki az érdekünkért. A külhoni magyarságot kényszerszerűen a megszálló kormányok, pártok, hatalmak – nagyobb mértékben foglalkoztatják, hiszen első sorban tőlük függ a jelenünk és a jövőnk is.
A minket megszállás alatt tartó államok nem kevés befolyásos magas rangú politikusa mind gyakrabban hangoztatja magyarellenességét. Nem szűnnek a kormány hallgatólagos beleegyezésével a szélsőséges náci szervezetek agresszív fenyegető támadásai, amit magunk képtelenek vagyunk kivédeni. Ezért az otthon maradásunk, a földünk megőrzése lehetetlen az anyaországi intézmények és a kormány erkölcsi, anyagi és politikai támogatása nélkül. Tehát, részünkre életbe vágóan fontos melyik párt, milyen kormány van hatalmon az anyaországban. A rendszerváltás után Antall József vállalta, hogy Ő a 15 millió magyar elnöke. Utána CSAK Orbán Viktor vállalta bátran ezt a magyarság fennmaradása érdekében nélkülözhetetlen szerepet.
Magától érthető, hogy a külhoni magyarok a legérdekeltebbek, hogy hazánkat nemzeti kormány irányítsa. Olyan személyek, akik a nemzet érdekeit a személyes érdekei elé képesek helyezni. Tehát mindennek ellenére a külhoni MAGYAROK MINDEGYIKÉNEK nem csak fontos érdeke, de kötelessége is részt venni a választásokon.
Kövér György
(Ungvár – Záhony)
