Jávor Pál, minden idők egyik legismertebb és egyik legkedveltebb magyar színésze, az első magyar férfi filmsztár 1902. január 31-én született Aradon, Jermann Pál Gusztáv néven.
Népszerűségét kezdetben jó megjelenésének és a tucatfilmekben eljátszott, erős jellemű figurák megjelenítésének köszönhette. Később felismerték drámai tehetségét és mély jellemábrázoló képességét.
A mélyszegénységből indult fiatalember gimnáziumi éveiben Szombathelyen élt, majd Budapesten az Országos Színművészeti Akadémia növendéke lett. Akkoriban változtatta a nevét Jermannról Jávorra. Igen szegényen, éhezve élte akadémista éveit. A színiakadémián először Pethes Imre (1864–1924) színész-tanár volt a mentora, később Csortos Gyula (1883–1945), a színészlegenda vette pártfogásába. 1922-ben diplomázott az Országos Színészegyesület Színészképző Iskolájában.
Ezt követően a tehetséges és jóképű fiatal színész szerződést kapott Budapesten a Várszínházban és a Renaissance (mai Thália) Színházban, ahol 1922-től 1924-ig dolgozott. Konok, hirtelen természete miatt folyamatosan konfliktusa volt a színházvezetéssel, színésztársaival, ezért hamarosan vidékre kényszerült. 1924-1928 között Székesfehérvárott, Kaposváron, Esztergomban, Veszprémben, Kispesten és Szegeden lépett fel. 1928-ban a Magyar Színházban, 1929-ben a Belvárosi és a Fővárosi Operettszínházhoz szerződött. 1930-tól 1935-ig a Vígszínház, 1935-től 1944-ig a Nemzeti Színház tagja volt.
Ha nem indul be nagy lendülettel a hangosfilmgyártás Magyarországon, és annak nem válik legfoglalkoztatottabb színészévé, színházi munkája alapján akkor is sikeres színésszé vált volna.
A Vígszínházban híres alakításai voltak, köztük a Hunyady Sándor Feketeszárú cseresznye, valamint Bródy Sándor A tanítónő című darabok főszerepeiben.
Jávor Pál egy dunai hajózáson, háttérben a Lánchíd Fotó:fortepan 10482
Már a magyar hangosfilmgyártás legelső filmjében, A kék bálvány-ban, majd a másodikban, a Hyppolit, a lakáj-ban is szerepelt.
Előnyös külseje, férfias kisugárzása tette képessé arra, hogy a harmincas-negyvenes évek sztárja legyen.
1931 és 1944 között a magyar filmek szinte nélkülözhetetlen szereplője volt, közel nyolcvan filmben játszott. Lenyűgöző munkabírásával minden ötödik magyar filmben szerephez jutott.
Emlékét ma filmjei őrzik, amelyeket egyre nagyobb számban árusítanak DVD-lemezeken, így mindenki láthatja milyen volt a „jávorbajusz”, a hősszerelmes, akiért egy ország női szívei dobogtak a harmincas-negyvenes években. Egykori filmbeli partnerei közül a Hyppolit Terkája, Fenyvessy Éva, a Halálos tavasz Józsája, Szörényi Éva, a Lángok Évája, Hidvéghy Valéria azonban nem csak az ellenállhatatlan férfit látták benne.
A színpadi és a filmes kollégák közül Vay Ilus, Bakó Márta, Bárdy György a visszaemlékezésekben, Jávor Pál irántuk megnyilvánuló pozitív és humánus emberi oldalát emelték ki. Kollégái a visszaemlékezésekben, mély Isten-hitéről is beszámolnak, ami szerint minden színpadi fellépés előtt betért a templomba imádkozni.
Vay Ilus 2006-ban megjelent „Miközben bohóckodtam” című könyvében idézte fel emlékeit a színművészről. A dalszövegíró Szenes Iván Jávor Pálnak írta az ötvenes évek második felében (amikor külföldről hazatért) az „Egy tisztes őszes halánték” című dalt, amelyet többször hallhatunk archív műsorokban.
Jávor Pál és Karády Katalin. Forrás: Wikipédia
A harmincas évek férfiideálja volt, rajongtak érte a nők. Életét azonban az ünnepelt színésznők helyett egy civil, gyermekeit egyedül nevelő fiatalasszonnyal, Landesmann Olgával osztotta meg. 1934-ben kötöttek házasságot, és ez jó döntésnek bizonyult, hiszen többé nem engedték el egymás kezét.
Karrierjét kettétörte a II. világháború. 1944-től számos meghurcoltatás érte. A társaiért bátran kiálló művész a Gestapo listájára került. Előbb a színházból, majd a filmgyárból is kitiltották, valamint kamarai tagságát is felfüggesztették. 1944 nyarát először Balatonfüreden, majd a Velencei-tónál Agárdon töltötte barátja, Dékány András író házában. Végül a nyilas hatalomátvétel napján sokakkal együtt Jávor Pált is letartóztatták. Előbb saját házában tartották fogva, majd a Svábhegyre a Gestapóhoz, később a sopronkőhidai fogházba került.
Naplójában lejegyezte a sopronkőhidai borzalmas mindennapokat, az éhezést, a hideget, a tífuszjárványt, a túlélésért folytatott mindennapos lelki és fizikai küzdelmet.
Zsidó származású felesége külön bujdosott, neki sikerült megmenekülni. Őt azonban a nyilasok Németországba hurcolták, ahonnan 1945. július 19-én tért haza.
1946 áprilisát követően hatvanhétszer lépett még színpadra, majd a renitensnek számító művészt Major Tamás, a Nemzeti Színház igazgatója felsőbb parancsnak engedelmeskedve nem engedte színpadra állni. Mellőzöttsége okán 1946 májusa és szeptembere között Erdélybe ment vendégszerepelni, majd elfogadott egy féléves tengerentúli szerződést, melyből tizenegy emigrációban eltöltött év lett.
Nehezen élte meg budapesti sikere után a kinti mellőzöttséget, melyhez nagyban hozzájárult gyenge angoltudása. New York-ban éjszakai portásként dolgozott, hogy megéljenek.
A kudarcok annyira megviselték, hogy alkohol-elvonóra kellett bevonulnia. Felesége mindvégig kitartott mellette. Molnár Ferenccel, majd Márai Sándorral is találkozott New Yorkban, aki soha nem tudta feldolgozni, hogy elszakadt a hazájától.
1957 őszén Jávor Pál és felesége hazatért. A Nyugati pályaudvaron barátai, rajongói köszöntötték. Örömmel folytatta mesterségét, először a Petőfi és a Jókai Színházban, majd 1959-ben a Nemzeti Színház szerződtette le, de akkor már halálos beteg volt.
Az ezüstlakodalmukat Olgával 1959 nyarán, a kórházban ünnepelték, ahol cigányzenészek húzták kedvenc nótáit a kórház kertjében.
Jávor Pál feleségével, Landesmann Olgával Fotó: Magyar Nemzeti Levéltár
1959. július 23-án, a IV. Sebészeti Klinikán interjút készített vele a Színháztudományi Intézet, amikor terveiről, vágyott szerepeiről beszélt. Három hét múlva, augusztus 14-én halt meg 57 éves korában. Több tízezres tömeg kísérte utolsó útjára a Farkasréti temetőben, ahol a gyászolók közt cigányprímások is feltűntek és a nótáit játszották.
Jávor Pál sírja a Farkasréti temetőben Fotó: Wikipédia
Budapesten a krisztinavárosi templomban, 1959. szeptember 1-jén, Jávor Pál színművész lelki üdvéért bemutatott szentmisén, a lelkiatya így emlékezett:
-Az elköltözött megbízásából, az ő kérésére végrendeletet hirdetek: „Nagyon kérem, hogy halálom után a szószékről hirdesse művésztársaimnak, volt kedves közönségemnek és minden magyar testvéremnek, hogy egyedül Krisztust követve érdemes élni, hogy egyedüli igaz érték itt, ami odaát az örökkévalóságban Isten színe előtt is az, mert van örökkévalóság, van örökélet, van lélek.”
Forrás: Nemzeti Filmintézet, Ketkes Magazin, Magyar Honlap, Magyar Nemzeti Levéltár
Videó: youtube.com
(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
